KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2012/november
A 007-ES MODELL
• Huber Zoltán: A kém, akit szeretünk Bond-imázs
KRITIKA
• Alföldi Nóra: Nápoly felett az ég [FEBRUÁRTÓL] Matteo Garrone: Reality
MAGYAR MŰHELY
• Kovács Bálint: Megtalálni a kulcsot [FEBRUÁRTÓL] Beszélgetés Ujj Mészáros Károllyal
KRITIKA
• Pintér Judit Nóra: Haneke poklai Michael Haneke: Szerelem
GENGSZTER-KÓD
• Varró Attila: Vad bandák [FEBRUÁRTÓL] Retró-gengszterfilmek
• Pápai Zsolt: Törpe cézárok [FEBRUÁRTÓL] Elfeledett klasszikus gengszterfilmek
TONY SCOTT
• Varró Attila: Robotpilóták [FEBRUÁRTÓL] Kultuszmozi: Top Gun
KRITIKA
• Vincze Teréz: Vicces, de nem nevetünk [FEBRUÁRTÓL] Ulrich Seidl: Paradicsom: Szeretet
A 007-ES MODELL
• Szabó Ádám: Otthagyni a Nőt [FEBRUÁRTÓL] James Bond és a Kényelemhányados
CHRIS MARKER
• Bikácsy Gergely: Utópia-macskák [RÉSZLET] Chris Marker (1921-2012)
KRITIKA
• Margitházi Beja: Lombtalan álmok [FEBRUÁRTÓL] Vancsó Zoltán: Álomvölgy
PSZICHOTHRILLER
• Varga Zoltán: Lélekmélyi alvilág [RÉSZLET] A pszichothriller
TELEVÍZÓ
• Kovács Gellért: Motorizált gengszterék [FEBRUÁRTÓL] urt Sutter: Kemény motorosok
A 007-ES MODELL
• Hirsch Tibor: Bond színeváltozásai A 007-es szabvány
• Hubai Gergely: Dum-di-di-dum-dum [FEBRUÁRTÓL] Bond-zenék
TONY SCOTT
• Sepsi László: Ellenőrzött vonatok Tony Scott (1944-2012)
CHRIS MARKER
• Bíró Yvette: Az idő spiráljában Chris Marker: Nap nélkül
MAGYAR MŰHELY
• Kelecsényi László: A többi néma csend? Krúdy Gyula mozijában
PSZICHOTHRILLER
• Varró Attila: Kettős hatás Amíg alszol
• Csiger Ádám: A könyörtelen színház Az art-giallo
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: A dózse rinocérosza Velence
MARILYN
• Ádám Péter: A védtelenség diszkrét bája Marilyn Monroe 2. rész
TELEVÍZÓ
• Kovács Gellért: Motorizált gengszterék Kemény motorosok
KRITIKA
• Margitházi Beja: Lombtalan álmok Álomvölgy

              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A kertész titka

Jankovics Márton

(Rosemari) – norvég-dán-német, 2016. Rendezte és írta: Sara Johnsen. Kép: Hélène Louvart, Erik Wilson. Zene: Nikolaj Torp Larsen. Szereplők: Ruby Dagnall (Rosemari), Kristian Fjord (Jim), Laila Goody (Hilde), Tommy Kenter (Klaus Dreyer). Gyártó: 4 1/2 Film. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 95 perc.

 

A sötét rejtélyekkel és bizarr családtörténetekkel teli skandináv krimi az egyik legfőbb kulturális exportcikké vált a térségben, így nem meglepő, hogy a norvég Sara Johnsen filmjének kissé hatásvadász módon kiválasztott magyar címe is ezt a vonulatot igyekszik meglovagolni. Erre az áthallásra persze van is némi alapja a forgalmazónak, hisz A kertész titkában nincs hiány a szereplők múltjában lapuló titkokból, fura családmodellből és országhatárokon átívelő nyomozásból sem. Ám mindez teljesen nélkülözi a bűnügyi jelleget, és krimi helyett inkább egy édes-bús, vígjátéki elemeket sem nélkülöző identitásdráma keretében kerülnek napfényre a régi, szőnyeg alá söpört történetek.

A cselekmény középpontjában egy újságírónő áll, aki a lagziján bukkan rá egy frissen született csecsemőre a helyi hotel mosdójában. 16 évvel később felbukkan egy különösen viselkedő kamaszlány, akivel hamar egymásra ismernek, és a vér szerinti szülők keresésére indulnak. A kertész titka nem hagy kétséget afelől, hogy a valósággal való szembenézés ugyan mindig fájdalmas, ám egyben esélyt is ad a lelki sebek gyógyulására és a megbocsájtásra. Johnsen már korábbi filmjeiben is foglalkozott az örökbefogadás traumájával, a Nagykutyában például egy különböző családokhoz adoptált testvérpár kései egymásra találását mutatta be. Akárcsak ott, a nagy felismerés itt is feje tetejére állítja a szereplők világát, amelyben így újra rendet kell teremteniük. A film extrém körülmények között vizsgálja a szokásos kamaszkori önkeresést, tovább emelve ezzel a coming of age történetek alapvető tétjét. Johnsen érzékenyen és többnyire hitelesen építi föl a feszültséget a film folyamán, kár, hogy a végére megijed, és az epilógusban minden konfliktust beleolvaszt a happy endek erőszakosan optimista, problémátlan világába.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/06 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13255