KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2012/november
A 007-ES MODELL
• Huber Zoltán: A kém, akit szeretünk Bond-imázs
KRITIKA
• Alföldi Nóra: Nápoly felett az ég [FEBRUÁRTÓL] Matteo Garrone: Reality
MAGYAR MŰHELY
• Kovács Bálint: Megtalálni a kulcsot [FEBRUÁRTÓL] Beszélgetés Ujj Mészáros Károllyal
KRITIKA
• Pintér Judit Nóra: Haneke poklai Michael Haneke: Szerelem
GENGSZTER-KÓD
• Varró Attila: Vad bandák [FEBRUÁRTÓL] Retró-gengszterfilmek
• Pápai Zsolt: Törpe cézárok [FEBRUÁRTÓL] Elfeledett klasszikus gengszterfilmek
TONY SCOTT
• Varró Attila: Robotpilóták [FEBRUÁRTÓL] Kultuszmozi: Top Gun
KRITIKA
• Vincze Teréz: Vicces, de nem nevetünk [FEBRUÁRTÓL] Ulrich Seidl: Paradicsom: Szeretet
A 007-ES MODELL
• Szabó Ádám: Otthagyni a Nőt [FEBRUÁRTÓL] James Bond és a Kényelemhányados
CHRIS MARKER
• Bikácsy Gergely: Utópia-macskák [RÉSZLET] Chris Marker (1921-2012)
KRITIKA
• Margitházi Beja: Lombtalan álmok [FEBRUÁRTÓL] Vancsó Zoltán: Álomvölgy
PSZICHOTHRILLER
• Varga Zoltán: Lélekmélyi alvilág [RÉSZLET] A pszichothriller
TELEVÍZÓ
• Kovács Gellért: Motorizált gengszterék [FEBRUÁRTÓL] urt Sutter: Kemény motorosok
A 007-ES MODELL
• Hirsch Tibor: Bond színeváltozásai A 007-es szabvány
• Hubai Gergely: Dum-di-di-dum-dum [FEBRUÁRTÓL] Bond-zenék
TONY SCOTT
• Sepsi László: Ellenőrzött vonatok Tony Scott (1944-2012)
CHRIS MARKER
• Bíró Yvette: Az idő spiráljában Chris Marker: Nap nélkül
MAGYAR MŰHELY
• Kelecsényi László: A többi néma csend? Krúdy Gyula mozijában
PSZICHOTHRILLER
• Varró Attila: Kettős hatás Amíg alszol
• Csiger Ádám: A könyörtelen színház Az art-giallo
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: A dózse rinocérosza Velence
MARILYN
• Ádám Péter: A védtelenség diszkrét bája Marilyn Monroe 2. rész
TELEVÍZÓ
• Kovács Gellért: Motorizált gengszterék Kemény motorosok
KRITIKA
• Margitházi Beja: Lombtalan álmok Álomvölgy

              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Bűn és büntetlenség

Barkóczi Janka

Bűn és büntetlenség­ – magyar, 2010. Rendezte: Novák Tamás, Skrabski Fruzsina. Kép: Czomba Albert, Banai Tibor Péter, Durkó Ádám, Kiss Sándor. Zene: Hárs Viktor. Szereplők: Biszku Béla, Balás-Piri László, Blaski József, Fekete Pál, Fónay Jenő. 70 perc.

 

Egy egész korszak vasökleként híresült el az ex-belügyminiszter Biszku Béla, aki úgy tűnik még nyolcvannyolc éves korában is képes komolyan felkavarni a kedélyeket. No nem polgárpukkasztásból vagy amolyan öreguras mindenmindegy huncutságból, hanem igaz hitből és meggyőződésből sokkolja a róla szóló filmre kíváncsiakat.

Novák Tamás és Skrabski Fruzsina alkotása megkísérli azt, amiről szüleik generációja a rendszerváltás környéki őrületben úgymond jóindulatúan elfeledkezett. Felkutatja az utolsó élő tanúk egyikét, és nem átallja őt az '56 utáni megtorlásokban játszott szerepével szembesíteni. A tanulság persze nem egészen úgy alakul, ahogy az ifjú riporterek előre elképzelik, mert a 2010-ben is elkötelezett kommunista Biszku úr a rosszul feltett kérdésekre ügyesen válaszolgat, és az ifjú riportereket (ha akarja) egész egyszerűen mellényzsebbe teszi. Végül talán nem is olyan nagy baj, hogy Novákék blazírtsága Michael Moore példaként állított akciódokumentumait meg sem közelíti, mivel a cinikus élharc valószínűleg nem állna túl jól nekik. Ha ugyanis a vitatható újságírói magatartáson és az átrázott riportalany mérhetetlennek azért nem nevezhető kálváriáján túltesszük magunkat, marad az elképedés és az abszurd kijelentések hallatán a közönség sorain ismételten áthullámzó kínos nevetés, amely a helyzetet minden ítéletnél pontosabban leleplezi. Mert a törékeny öregúr még mindig komolyan gondolja: neki senki sem fogja bemesélni, hogy az ’56-os forradalom spontán akció volt, és a rendszerváltás őt személyesen csak „rosszul érinti”. A formai hibákat a tartalmi jelentőség így gyorsan feledteti, és a film a teljes meggyőződésből, de tönk szélére vezetett rendszer működését a szemünk előtt modellezi. Habár a mű címe nem igazán frappáns, a lényeget és ezzel a kortárs társadalom egyik kulcsproblémáját mindennél pontosabban megragadja. És noha már Kádár sem bűnhődött raszkolnyikovi elánnal, de ő legalább mindebből megsejtett valamit.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/08 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10255