KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2012/november
A 007-ES MODELL
• Huber Zoltán: A kém, akit szeretünk Bond-imázs
KRITIKA
• Alföldi Nóra: Nápoly felett az ég [FEBRUÁRTÓL] Matteo Garrone: Reality
MAGYAR MŰHELY
• Kovács Bálint: Megtalálni a kulcsot [FEBRUÁRTÓL] Beszélgetés Ujj Mészáros Károllyal
KRITIKA
• Pintér Judit Nóra: Haneke poklai Michael Haneke: Szerelem
GENGSZTER-KÓD
• Varró Attila: Vad bandák [FEBRUÁRTÓL] Retró-gengszterfilmek
• Pápai Zsolt: Törpe cézárok [FEBRUÁRTÓL] Elfeledett klasszikus gengszterfilmek
TONY SCOTT
• Varró Attila: Robotpilóták [FEBRUÁRTÓL] Kultuszmozi: Top Gun
KRITIKA
• Vincze Teréz: Vicces, de nem nevetünk [FEBRUÁRTÓL] Ulrich Seidl: Paradicsom: Szeretet
A 007-ES MODELL
• Szabó Ádám: Otthagyni a Nőt [FEBRUÁRTÓL] James Bond és a Kényelemhányados
CHRIS MARKER
• Bikácsy Gergely: Utópia-macskák [RÉSZLET] Chris Marker (1921-2012)
KRITIKA
• Margitházi Beja: Lombtalan álmok [FEBRUÁRTÓL] Vancsó Zoltán: Álomvölgy
PSZICHOTHRILLER
• Varga Zoltán: Lélekmélyi alvilág [RÉSZLET] A pszichothriller
TELEVÍZÓ
• Kovács Gellért: Motorizált gengszterék [FEBRUÁRTÓL] urt Sutter: Kemény motorosok
A 007-ES MODELL
• Hirsch Tibor: Bond színeváltozásai A 007-es szabvány
• Hubai Gergely: Dum-di-di-dum-dum [FEBRUÁRTÓL] Bond-zenék
TONY SCOTT
• Sepsi László: Ellenőrzött vonatok Tony Scott (1944-2012)
CHRIS MARKER
• Bíró Yvette: Az idő spiráljában Chris Marker: Nap nélkül
MAGYAR MŰHELY
• Kelecsényi László: A többi néma csend? Krúdy Gyula mozijában
PSZICHOTHRILLER
• Varró Attila: Kettős hatás Amíg alszol
• Csiger Ádám: A könyörtelen színház Az art-giallo
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: A dózse rinocérosza Velence
MARILYN
• Ádám Péter: A védtelenség diszkrét bája Marilyn Monroe 2. rész
TELEVÍZÓ
• Kovács Gellért: Motorizált gengszterék Kemény motorosok
KRITIKA
• Margitházi Beja: Lombtalan álmok Álomvölgy

              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Halálos tézis

Pápai Zsolt

Tesis – spanyol, 1995. Rendezte: Alejandro Amenábar. Szereplők: Ana Torrent, Fele Martinez, Eduardo Noriega. Forgalmazó: Gamma. 125 perc.

 

Nagy tehetségű rendezők esetében kiváltképpen érdekes lehet a pályakezdés szemlézése, még akkor is, ha a korai művek netán nem érnek fel a későbbiekig. Alejandro Amenábar még nincs negyvenéves, de öt nagyjátékfilmje közül minimum három remekmű (Nyisd ki a szemed!; Más világ; A belső tenger), debütáló munkája pedig apró problémáival együtt is kiváló.

A Halálos tézist huszonhárom évesen forgatta, uzsonnapénzből (forintba konvertálva szűk kétszázmillióból), de ez nem látszik meg rajta. A Peeping Tom és a Halál a hídon hagyományát követő, vértől sikamlós jelenetekben gazdag thriller a madridi egyetem médiaszakos hallgatói között játszódik. Ángela a mozgóképes erőszakról írja diplomamunkáját, és kutakodásai közben snuff-filmekre (valódi haláleseteket tartalmazó mozgóképekre) bukkan – vesztére, ugyanis a barbár alkotók a nyomába erednek, hogy soros opusuk főszereplőjévé tegyék őt.

A pálya nyitódarabja a rendező néhány fontos későbbi témáját exponálja, mindenekelőtt a mesterséges világteremtés, illetve valóság és fikció viszonyának kérdését, továbbá a manipuláció problematikáját. Ez a három téma ér össze a „megvágott snuff-film” csodálatos paradoxonjában (a manipulált snuff, ugyebár, maga az önellentmondás – mint erre az egyik szereplő kifejezetten felhívja a néző figyelmét).

Az elméleti kérdések taglalása nem akadályozza meg Amenábart abban, hogy egy minden ízében szórakoztató filmet készítsen. Egyúttal kifejezze a mozi iránti rajongását, ami abban artikulálódik, hogy valamennyi központi alak – más-más módon ugyan, de – a film médiumának megszállottja. Eltökélt filmkészítők (a gyilkosfigura és a snuff-filmek – mondjuk így – producere), mániákus fogyasztók (Ángela jobbkeze, az erőszakért és pornóért rajongó Chema), és elkötelezett elemzők (maga Ángela) népesítik be a történetet, illetve harcolnak egymással a kamerákkal preparált és filmplakátokkal dekorált sötét belsőkben. Amenábar a filmplakátokat a figurák karakterizálására használja, ezért is szerepelnek ennyire különböző műfajú és hangfekvésű darabok egymás mellett, az Otthonom, Idahótól kezdve a Klute-on és a Kannibál holokauszton át az Alienig.

A Halálos tézis korántsem hibátlan film: utolsó harmada nagyon elnyújtott, egyes megoldásai pedig dramaturgiailag problémásak (érthetetlen például, hogy miért az egyetemen őrzik szörnyűséges műveiket a filmkészítő mészárosok, hiszen itt avatatlan személyek is megtalálhatják azokat; de fura az is, hogy túlságosan könnyen szabadulnak ki a hősök a börtönkatakombából stb.). Mindazonáltal Amenábar már ebben a filmjében megragadóan mesél, atmoszférateremtésből, karaktervezetésből pedig szinte tökéleteset nyújt – így munkája méltó nyitánya pályájának.

Extrák: Semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/08 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10254