KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2012/szeptember
CASABLANCA
• Vincze Teréz: Utak Casablancába Casablanca: Humphrey Bogart
KRÓNIKA
• Schubert Gusztáv: Krónika
CASABLANCA
• Takács Ferenc: „You must remember this” Hetvenéves a Casablanca
• Varró Attila: Utak Casablancába Casablanca: Howard Koch
• Hubai Gergely: Utak Casablancába Casablanca: Max Steiner
• Hahner Péter: Rick háborúba megy A Casablanca és a politika
MAGYAR MŰHELY
• Orosz Anna Ida: Folyamatos jelenidő Varga Csaba (1945-2012)
• Zalán Vince: A szellem visszavonul? Beszélgetés Sára Sándorral
• Bilsiczky Balázs: Elvarázsolt lelkek Zsigmond Dezső dokumentumfilmjei
BATMAN-LEGENDÁRIUM
• Sepsi László: Kötött pálya Batman-legendárium
• Pápai Zsolt: Denevér a fényben A sötét lovag – Felemelkedés
AKCIÓHŐSÖK
• Varró Attila: Halálos iramban Az akciófilm útjai
• Géczi Zoltán: Született harcosok A thai és indonéz akciófilm felemelkedése
DÉLKELET-ÁZSIA
• Szalay Dorottya: Minden mehet? Fülöp-szigeteki újhullám
• Nánay Bence: A felszín alatt Hotel Mekong
DÉLSZLÁV FILM
• Forgács Iván: A prágaiak visszatérnek Belgrádba Délszláv filmek 2000-2012
TELEVÍZÓ
• Baski Sándor: Családi szennyes A gyanú árnyékában
• Kovács Gellért: Jönnek a részletekkel Híradósok
KÖNYV
• Gervai András: Ó, testvér, merre visz az utad? Kimberly Potts: George Clooney. Az utolsó filmcsillag
• Gelencsér Gábor: Pénz és politika Hamar Péter: Móricz Zsigmond művei a filmvásznon
KRITIKA
• Ardai Zoltán: Nádas tavon Tüskevár
• Schubert Gusztáv: A remake bosszúja Az emlékmás
MOZI
• Margitházi Beja: Lazhar tanár úr
• Forgács Nóra Kinga: Havanna, szeretlek
• Kolozsi László: Párizs – Manhattan
• Varró Attila: Rómának szeretettel
• Zalán Márk: Titokzatos társulat
• Sepsi László: Babycall
• Roboz Gábor: Míg a világvége el nem választ
• Huber Zoltán: Édesnégyes
• Bayer Antal: Marsupilami nyomában
• Szabó Noémi: Amit még mindig tudni akarsz a szexről
• Horváth Eszter: Valaki más élete
• Baski Sándor: A Bourne-hagyaték
DVD
• Pápai Zsolt: A Pál utcai fiúk
• Tosoki Gyula: Tökéletlenek
• Sepsi László: Hírnök
• Géczi Zoltán: Pszichoszingli

              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Véres aratás

Bori Erzsébet

Semmi sincs olyan tartalmas, mint a B-szériás mozi. Van abban minden, ami az utóbbi tíz évben legalább egy fél sikert hozott a vásznon. Kilenc menő témából sodorják a cselekményét, nyolc látványos helyszínen forgatnak, hétszeresen motiválják a szereplők tetteit, és ha megölnek valakit, az mindjárt öt halállal hal. De a másodvonalbeli filmet mégis arról lehet a legbiztosabban felismerni, hogy mindent kétszer mond, kétszer mond.

A Véres aratás Nick Nolte ide, Melanie Griffith oda, hamisítatlan B-szériás mozi. A főcím alatti képek a legígéretesebbek: Mr. Malkovich vetkőztet dúskeblű barnát fekete-fehérben. Sajnos kisvártatva kezdődik a film, ami színes, fényes és zajos. Van itt minden, mint a karácsonyfán, dögös zsaruk és csúf gengszterek, gonosz katonák és rohadt FBI-ügynökök, szenvedélyes románc és igaz férfibarátság, válságba jutott szerelmi házasság, titokban filmrevett pásztorórák, sugárbetegség, atomtudós, atombázis, atomtitok.

A szálak a sivatagi top secret katonai területre vezetnek, itt őrzik a nagy titkot hét pecsét meg egy rossz lakat alatt, ide csak az nem jön be, aki nem akar, ajtóból elzavart hőseink két kanyar után bemennek egy kapun, de bejáratos ide a gyönyörű prostituált is, mi több, dolga végeztével még bóklászik is a bázison (ezen később rajtaveszt).

A Véres aratás alkotógárdájából – a sztárokat is beleértve – az operatőr és a dizájner az, aki felsőbb osztályba léphet. A filmidő a barnásszürke ötvenes évek, és a látványtervező már-már zseniálisan játszik rá a premodern (érts: hatvanas évek előtti) korszaknak a harmincas-negyvenes évekével rokon tárgyi világára, melyben még álomszép autók, nőies kosztümök és férfias puhakalapok járták.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/11 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=387