KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2012/szeptember
CASABLANCA
• Vincze Teréz: Utak Casablancába Casablanca: Humphrey Bogart
KRÓNIKA
• Schubert Gusztáv: Krónika
CASABLANCA
• Takács Ferenc: „You must remember this” Hetvenéves a Casablanca
• Varró Attila: Utak Casablancába Casablanca: Howard Koch
• Hubai Gergely: Utak Casablancába Casablanca: Max Steiner
• Hahner Péter: Rick háborúba megy A Casablanca és a politika
MAGYAR MŰHELY
• Orosz Anna Ida: Folyamatos jelenidő Varga Csaba (1945-2012)
• Zalán Vince: A szellem visszavonul? Beszélgetés Sára Sándorral
• Bilsiczky Balázs: Elvarázsolt lelkek Zsigmond Dezső dokumentumfilmjei
BATMAN-LEGENDÁRIUM
• Sepsi László: Kötött pálya Batman-legendárium
• Pápai Zsolt: Denevér a fényben A sötét lovag – Felemelkedés
AKCIÓHŐSÖK
• Varró Attila: Halálos iramban Az akciófilm útjai
• Géczi Zoltán: Született harcosok A thai és indonéz akciófilm felemelkedése
DÉLKELET-ÁZSIA
• Szalay Dorottya: Minden mehet? Fülöp-szigeteki újhullám
• Nánay Bence: A felszín alatt Hotel Mekong
DÉLSZLÁV FILM
• Forgács Iván: A prágaiak visszatérnek Belgrádba Délszláv filmek 2000-2012
TELEVÍZÓ
• Baski Sándor: Családi szennyes A gyanú árnyékában
• Kovács Gellért: Jönnek a részletekkel Híradósok
KÖNYV
• Gervai András: Ó, testvér, merre visz az utad? Kimberly Potts: George Clooney. Az utolsó filmcsillag
• Gelencsér Gábor: Pénz és politika Hamar Péter: Móricz Zsigmond művei a filmvásznon
KRITIKA
• Ardai Zoltán: Nádas tavon Tüskevár
• Schubert Gusztáv: A remake bosszúja Az emlékmás
MOZI
• Margitházi Beja: Lazhar tanár úr
• Forgács Nóra Kinga: Havanna, szeretlek
• Kolozsi László: Párizs – Manhattan
• Varró Attila: Rómának szeretettel
• Zalán Márk: Titokzatos társulat
• Sepsi László: Babycall
• Roboz Gábor: Míg a világvége el nem választ
• Huber Zoltán: Édesnégyes
• Bayer Antal: Marsupilami nyomában
• Szabó Noémi: Amit még mindig tudni akarsz a szexről
• Horváth Eszter: Valaki más élete
• Baski Sándor: A Bourne-hagyaték
DVD
• Pápai Zsolt: A Pál utcai fiúk
• Tosoki Gyula: Tökéletlenek
• Sepsi László: Hírnök
• Géczi Zoltán: Pszichoszingli

              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Tiresia

Vincze Teréz

 

A francia Bertrand Bonello filmjét látva először azon lepődöm meg, hogy nem szerepel a címében a fantom szó. Leginkább ugyanis az utóbbi években a Titanic Fesztivál éjszakai sávjában nyomuló fantomokkal látszik rokonságot tartani. Itt volt például 2001-ben a lisszaboni Joao Pedro Rodriguez A fantom című filmje, mely emlékezetes hatást tett mindazokra, aki egyáltalán végig tudták nézni. 2002-ben azután a francia Jean-Paul Civeyrac Fantomok című darabjában szembesülhettünk a szerelem és művészet sötét árnyaival a nézhetetlenség határán egyensúlyozva. Nos, hasonló dolgok várnak itt is ránk: sötét szenvedélyek, némi aberrációval keveredő indulatok, az új színt pedig (a sok mélykék és fekete mellett) a görög mitológia és a keresztény szimbolika felbukkanása jelenti.

Terranova, az esztétikai tökéletesség iránt kielégíthetetlenül vágyakozó széplélek Tiresiában, a brazil transzvesztitában véli megtestesülni ideáljait, úgyhogy elrabolja a Párizsban illegálisan dolgozó prostituáltat. Egy fészerben tartja fogva, ahol azonban – minthogy női hormonok szedésére nincs lehetősége – Tiresia lassan kezdi visszanyerni férfias vonásait. A nőies szépséggel együtt az ideák is tova röppennek, úgyhogy a biológiai ronccsá változó Tiresia megvakítva, az árokparton végzi. Egy néma lány fogadja be immáron vak jóssá (lásd Teiresziasz) és férfivé változott hősünket, kihez messzeföldről is jönnek jóslatért az emberek. Az orákulum működését az egyház azonban nem nézi jó szemmel, úgyhogy Tiresia megint csak az árokparton végzi, ezúttal holtan.

A Tiresia nagy francia elődöket is megidéz halványan (köztük főként Bressont), s habár néha nehezen igazodunk ki a filmen és a művészet túlzott akarása is zavaró némileg, azért van az egészben valami szépség, érzék és értelem.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/11 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2165