KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2012/szeptember
CASABLANCA
• Vincze Teréz: Utak Casablancába Casablanca: Humphrey Bogart
KRÓNIKA
• Schubert Gusztáv: Krónika
CASABLANCA
• Takács Ferenc: „You must remember this” Hetvenéves a Casablanca
• Varró Attila: Utak Casablancába Casablanca: Howard Koch
• Hubai Gergely: Utak Casablancába Casablanca: Max Steiner
• Hahner Péter: Rick háborúba megy A Casablanca és a politika
MAGYAR MŰHELY
• Orosz Anna Ida: Folyamatos jelenidő Varga Csaba (1945-2012)
• Zalán Vince: A szellem visszavonul? Beszélgetés Sára Sándorral
• Bilsiczky Balázs: Elvarázsolt lelkek Zsigmond Dezső dokumentumfilmjei
BATMAN-LEGENDÁRIUM
• Sepsi László: Kötött pálya Batman-legendárium
• Pápai Zsolt: Denevér a fényben A sötét lovag – Felemelkedés
AKCIÓHŐSÖK
• Varró Attila: Halálos iramban Az akciófilm útjai
• Géczi Zoltán: Született harcosok A thai és indonéz akciófilm felemelkedése
DÉLKELET-ÁZSIA
• Szalay Dorottya: Minden mehet? Fülöp-szigeteki újhullám
• Nánay Bence: A felszín alatt Hotel Mekong
DÉLSZLÁV FILM
• Forgács Iván: A prágaiak visszatérnek Belgrádba Délszláv filmek 2000-2012
TELEVÍZÓ
• Baski Sándor: Családi szennyes A gyanú árnyékában
• Kovács Gellért: Jönnek a részletekkel Híradósok
KÖNYV
• Gervai András: Ó, testvér, merre visz az utad? Kimberly Potts: George Clooney. Az utolsó filmcsillag
• Gelencsér Gábor: Pénz és politika Hamar Péter: Móricz Zsigmond művei a filmvásznon
KRITIKA
• Ardai Zoltán: Nádas tavon Tüskevár
• Schubert Gusztáv: A remake bosszúja Az emlékmás
MOZI
• Margitházi Beja: Lazhar tanár úr
• Forgács Nóra Kinga: Havanna, szeretlek
• Kolozsi László: Párizs – Manhattan
• Varró Attila: Rómának szeretettel
• Zalán Márk: Titokzatos társulat
• Sepsi László: Babycall
• Roboz Gábor: Míg a világvége el nem választ
• Huber Zoltán: Édesnégyes
• Bayer Antal: Marsupilami nyomában
• Szabó Noémi: Amit még mindig tudni akarsz a szexről
• Horváth Eszter: Valaki más élete
• Baski Sándor: A Bourne-hagyaték
DVD
• Pápai Zsolt: A Pál utcai fiúk
• Tosoki Gyula: Tökéletlenek
• Sepsi László: Hírnök
• Géczi Zoltán: Pszichoszingli

              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Garfield

Hungler Tímea

 

Filmünk főszereplője a világ egyik leghíresebb macskája, Garfield, a dagadt, lusta, önző, egomán, cezaromániás lasagna-függő szőrös dög, a megtestesült antimacska, aki attól függetlenül csinált világkarriert Jim Davis képregényfigurájaként, hogy igazi antiszuperhős: ahol tud, mindenkinek keresztbe tesz. Két hatalmas szunyálás és nagy zabálás között született kalandjait feldolgozták már rajzfilm-sorozatban, egész estés adaptációt azonban eddig még nem jegyzett róla a filmtörténet – ezen kínzó hiányt orvosolandó a hajdan szebb napokat látott rendező, Peter Hewitt (Bill és Ted haláli túrája) látott szorgos munkához.

Ha a kedves olvasó látta a Kutyák és macskák vagy a Stuart Little, a kisegér című örökbecsű opuszukat, nagyjából sejtheti, mire számíthat. Digitalizált ebek, cickányok és patkányok népesítik be a vásznat, mosolyognak, beszélnek, kacsintgatnak, hogy ezek után Garfield állandó partnere, Ubul kutya miért egy valódi eb, talány, mint ahogyan az is, hogy Garfield miért lett teljeséggel kompjuter-generálta látvány.

A film blue-box technológiája sajnos sehogy sem akar összeállni: Breckin Meyer szemmel láthatólag macskája helyett legtöbbször a semmit ölelgeti, és a történet sem éppen a legeredetibb: Garfield és Jon életébe berobban Ubul, a kivert kutya, akit a gazdi, Garfield legnagyobb bánatára, azért fogad örökbe, hogy imponáljon a környék vonzó állatorvosnőjének. A két háziállat között megkezdődik a vetélkedés Jon kegyeiért – az eszközök megválogatásában vörös cirmos cicánk semmitől sem riad vissza, amikor azonban a helyzet válságossá válik, természetesen kiderül: neki is a helyén van kissé elhájasodott szíve.

A családi mozinak szánt alkotás főszereplője egy „emberként” kellene, hogy vállain elvigye a produkciót – az ütős dialógusok, az izgalmas fordulatok hiánya, az esetlen technika azonban minden idegesítő tulajdonságát felerősítik, macskavolta pedig valósággal kierőszakolja, hogy egy másik, hasonlóan komoly múltra visszatekintő, mostanában digitalizált vörös cirmossal, a Shrek 2-ben debütáló Csizmás kandúrral hasonlítsuk őt össze. Nos, ez utóbbi tényleg olyan macska, akiért megéri moziba menni: mozgékony, jópofa, ellenállhatatlan, és ha időnként alamuszi is, jó nagyokat ugrik.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/09 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1808