KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2012/szeptember
CASABLANCA
• Vincze Teréz: Utak Casablancába Casablanca: Humphrey Bogart
KRÓNIKA
• Schubert Gusztáv: Krónika
CASABLANCA
• Takács Ferenc: „You must remember this” Hetvenéves a Casablanca
• Varró Attila: Utak Casablancába Casablanca: Howard Koch
• Hubai Gergely: Utak Casablancába Casablanca: Max Steiner
• Hahner Péter: Rick háborúba megy A Casablanca és a politika
MAGYAR MŰHELY
• Orosz Anna Ida: Folyamatos jelenidő Varga Csaba (1945-2012)
• Zalán Vince: A szellem visszavonul? Beszélgetés Sára Sándorral
• Bilsiczky Balázs: Elvarázsolt lelkek Zsigmond Dezső dokumentumfilmjei
BATMAN-LEGENDÁRIUM
• Sepsi László: Kötött pálya Batman-legendárium
• Pápai Zsolt: Denevér a fényben A sötét lovag – Felemelkedés
AKCIÓHŐSÖK
• Varró Attila: Halálos iramban Az akciófilm útjai
• Géczi Zoltán: Született harcosok A thai és indonéz akciófilm felemelkedése
DÉLKELET-ÁZSIA
• Szalay Dorottya: Minden mehet? Fülöp-szigeteki újhullám
• Nánay Bence: A felszín alatt Hotel Mekong
DÉLSZLÁV FILM
• Forgács Iván: A prágaiak visszatérnek Belgrádba Délszláv filmek 2000-2012
TELEVÍZÓ
• Baski Sándor: Családi szennyes A gyanú árnyékában
• Kovács Gellért: Jönnek a részletekkel Híradósok
KÖNYV
• Gervai András: Ó, testvér, merre visz az utad? Kimberly Potts: George Clooney. Az utolsó filmcsillag
• Gelencsér Gábor: Pénz és politika Hamar Péter: Móricz Zsigmond művei a filmvásznon
KRITIKA
• Ardai Zoltán: Nádas tavon Tüskevár
• Schubert Gusztáv: A remake bosszúja Az emlékmás
MOZI
• Margitházi Beja: Lazhar tanár úr
• Forgács Nóra Kinga: Havanna, szeretlek
• Kolozsi László: Párizs – Manhattan
• Varró Attila: Rómának szeretettel
• Zalán Márk: Titokzatos társulat
• Sepsi László: Babycall
• Roboz Gábor: Míg a világvége el nem választ
• Huber Zoltán: Édesnégyes
• Bayer Antal: Marsupilami nyomában
• Szabó Noémi: Amit még mindig tudni akarsz a szexről
• Horváth Eszter: Valaki más élete
• Baski Sándor: A Bourne-hagyaték
DVD
• Pápai Zsolt: A Pál utcai fiúk
• Tosoki Gyula: Tökéletlenek
• Sepsi László: Hírnök
• Géczi Zoltán: Pszichoszingli

              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Ahol a gonosz lakik

Roboz Gábor

El habitante – mexikói, 2018. Rendezte és írta: Guillermo Amoedo. Kép: Erwin Jaquez. Zene: Manuel Riveiro. Szereplők: Maria Evoli (Maria), Vanesa Restrepo (Camila), Carla Adell (Ana), Gabriela de la Garza (Angélica). Gyártó: Purgatorio. Forgalmazó: ADS Service Kft. Szinkronizált. 93 perc.

 

Bár az uruguayi születésű Guillermo Amoedo közel tízévnyi felkészülés után rögtön angol nyelvű egészestéssel, a The Stranger rendhagyó vámpírfilmjével mutatkozott be 2014-ben, és azóta is alkotótársi viszonyt ápol az indokolatlanul sokat foglalkoztatott Eli Rothtal, második horrorját valamiért nélküle forgatta Mexikóban és alig ismert színészekkel, a váltás pedig aligha tett jót rendezői pályájának. Az Amoedo által forgatókönyvíróként is jegyzett Ahol a gonosz lakik nyitányában három nő nekilát, hogy kirabolja egy egykori szenátor villáját: végre rendezni akarják a tartozásukat, és még az sem jelent számukra különösebb problémát, hogy a férfi és felesége otthon tartózkodnak. A sima ügynek tűnő balhé ott kap gellert, hogy megtalálják a házaspár pincében tartott kislányát, akiről hamar kiderül, hogy nem valamiféle szülői perverzióból őrzik a külvilágtól elzárva, a magyarázat még ennél is súlyosabb.

A filmet nézve rövid időn belül világos lesz, hogy Amoedo nem az ócska ijesztgetések és a hatásvadász formai megoldások híve, ízléses kompozíciói és lényegretörő cselekményvezetése úgy fél óráig bizakodásra adnak okot. Aztán egyre nehezebb lesz elfojtani a kérdést, hogy egy végig egy térben játszódó, fordulatokban kevéssé gazdag filmből miért hiányzik szinte teljes mértékben a karakterábrázolás (leszámítva a bigott vallásos apa terrorját bemutató, ezer más filmből ismerős flashbackeket), és hogy tulajdonképpen mi is hivatott izgalmassá tenni a pofonegyszerű ördögűzős sztorit. Nem is az a legnagyobb probléma, hogy a produkció Amoedo számára komoly visszalépés – igazán az kínos, hogy idei munkája még Friedkin negyvenöt éves klasszikusával szemben is látványosan alulmarad.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/09 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13812