KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2012/augusztus
KORTÁRSUNK, SHAKESPEARE
• Takács Ferenc: A zseni és a stróman Shakespeare a filmvásznon
• Schubert Gusztáv: Rögtön jövök S.Ö.R. – Shakespeare Összes Rövidítve
• Varró Attila: Shakespeare-zsánerek
• Hubai Gergely: Shakespeare-zsánerek
• Szabó Noémi: Shakespeare-zsánerek
• Bocsor Péter: High-tech gyűlölet Coriolanus
MARSBÉLI KRÓNIKÁK
• Orosdy Dániel: „Mesemondó volt” Ray Bradbury
• Várkonyi Benedek: Földönkívüli képmásaink Beszélgetés Lukács Bélával
CHRISTOPHER NOLAN
• Huber Zoltán: Privát Batman Nolan avagy a szerzőiség
PUNKFILMEK
• Ardai Zoltán: Nyitott smink Last Call – Dresden Dolls
• Szőnyei Tamás: Pogo a könyvespolc előtt A film és a magyar punk
MAGYAR PANTHEON
• Kelecsényi László: Becs és dics Az Örkény-mozi
KÖNYV
• Forgách András: Visszaigazulás Kővári Orsolya: Árnyékvilág – Tarr Béla-retrospektív
FILMISKOLA
• Gelencsér Gábor: Az emlék: más Történelmi múlt idők
FRANCIA ÚJ RAJ
• Ruprech Dániel: Fáradhatatlan szerelmeskedők Az új francia film
• Horváth Eszter: Mintapolgárok és lázadók Titanic: Francia zátonyok
FILM / REGÉNY
• Bayer Antal: Szenvedély, gyengédség, unalom Beigbeder, a regényíró
• Sepsi László: Gyógyír szívfájdalomra Frédéric Beigbeder: A szerelem három évig tart
FESZTIVÁL
• Pörös Géza: Tengermelléki filmhelyzet Gdynia 2012
MOZIPEST
• Sípos Júlia: Város a részletekben Beszélgetés Finta Sándor építésszel
TELEVÍZÓ
• Baski Sándor: Ha nincs dráma, akkor csinálunk Foci EB
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Érzelmes csodabogarak

Ardai Zoltán

 

A nézők közé kilépő táblakép- és mozialakok, illetve a festményi világokba és mozijelenetekbe beférkőzött nézőfigurák kultúrtörténetében az Érzelmes csodabogarak figyelemre méltó állomást jelent. Mint egyes korábbi Nichetti-burleszkekben, így a hasonlóan fantasztikus bonyolítású Szappantolvajokban, itt is érződik némi Woody Allen-féle ösztönzés, de ezúttal szembetűnőbb egy másik Amerika-felőli hatás: a Zemeckis-i technikáé. Csupán a technikáé, a Roger nyúl a pácban viágképét ugyanis Nichetti éppenséggel kifordítja. A jólelkű evilági főhős, rajzlényecskék barátja, aki maga is rendhagyó módon mozog siváran tülekvő környezetében, itt nem bebocsátást nyer a rajzfilm-édenbe, mint Zemeckisnél, hanem önnön gúnyrajz-változatává válik. A Nichetti-játszotta szegény szinkronkészítőn mintegy szakmai ártalomként hatalmasodik el a metamorfózis. Elrajzosodott korpuszát, miként Wells láthatatlan embere, vagy az újabb generációs Darkman, fáslikba tekeri, felkesztyűzi stb., de nem menekülvén egy előre-rettegett ágyjelenettől, végül mégis lelepleződik türelmetlen szerelme előtt. A sokat megélt lány azonban nem riad el tőle, sőt fellélegezve nevet szégyenkezésén, („hát ez a baj?”), hisz attól tartott, hogy már őt sem szeretheti. Hogy már senkit sem szerethet. A felderült nő és az érzékeny férfikarikatúra szenvedélyes gubancba fonódik össze. Hogy ez a kissé morbid vidámságú záróképsor miért nem merő blődli, azt az értheti meg, aki a filmet eddig főként mint pornó-paródiát követte. (A filmbeli szinkronstúdióban nem csupán rajzművekkel adódik tennivaló, a lány pedig, szerte a városban, perverzeket elégít ki naphosszat – csupa olyan meglepő perverzió vonul itt fel, amely nem igényli a közvetlen szexuális érintkezést.) E paródia bensőséges világvégi filozofikuma többféleképp hangsúlyozható, de az az olvasat, amit a film itthoni címe sugall (eszerint nem máson kell itt szórakoznunk, mint néhány ritka-muris jóbolond belügyein) nem egyenrangú a többivel, egyszerűen csak értetlen.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/11 55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4243