KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2012/augusztus
KORTÁRSUNK, SHAKESPEARE
• Takács Ferenc: A zseni és a stróman Shakespeare a filmvásznon
• Schubert Gusztáv: Rögtön jövök S.Ö.R. – Shakespeare Összes Rövidítve
• Varró Attila: Shakespeare-zsánerek
• Hubai Gergely: Shakespeare-zsánerek
• Szabó Noémi: Shakespeare-zsánerek
• Bocsor Péter: High-tech gyűlölet Coriolanus
MARSBÉLI KRÓNIKÁK
• Orosdy Dániel: „Mesemondó volt” Ray Bradbury
• Várkonyi Benedek: Földönkívüli képmásaink Beszélgetés Lukács Bélával
CHRISTOPHER NOLAN
• Huber Zoltán: Privát Batman Nolan avagy a szerzőiség
PUNKFILMEK
• Ardai Zoltán: Nyitott smink Last Call – Dresden Dolls
• Szőnyei Tamás: Pogo a könyvespolc előtt A film és a magyar punk
MAGYAR PANTHEON
• Kelecsényi László: Becs és dics Az Örkény-mozi
KÖNYV
• Forgách András: Visszaigazulás Kővári Orsolya: Árnyékvilág – Tarr Béla-retrospektív
FILMISKOLA
• Gelencsér Gábor: Az emlék: más Történelmi múlt idők
FRANCIA ÚJ RAJ
• Ruprech Dániel: Fáradhatatlan szerelmeskedők Az új francia film
• Horváth Eszter: Mintapolgárok és lázadók Titanic: Francia zátonyok
FILM / REGÉNY
• Bayer Antal: Szenvedély, gyengédség, unalom Beigbeder, a regényíró
• Sepsi László: Gyógyír szívfájdalomra Frédéric Beigbeder: A szerelem három évig tart
FESZTIVÁL
• Pörös Géza: Tengermelléki filmhelyzet Gdynia 2012
MOZIPEST
• Sípos Júlia: Város a részletekben Beszélgetés Finta Sándor építésszel
TELEVÍZÓ
• Baski Sándor: Ha nincs dráma, akkor csinálunk Foci EB
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A pityergő teve története

Kolozsi László

 

A Pityergő teve történetének, pontosabban meséjének főhőse: Botok, a kis teve. Botok egy nyári délutánon születik, Belső-Mongóliában; és a film statisztáit, vagyis az Ikhbayar családot gazdagítja. Az Elvis-mozgású kis Botokot, hiába néz meghatóan ártatlan, kedves szemekkel a kietlen Góbi fennsíkra, az anyja – talán, mert kegyetlenül megszenvedte Botok születését – nem hajlandó megszoptatni. Elrúgja magától a kis tevét; hiába szép szó, fenyegetés, majd kikötözés: gazdái nem bírják rávenni arra, hogy a kicsinyét a hátsó lábai közelébe engedje. Valószínűleg kevés európai nézőnek jut eszébe a megoldás (hogy mit kell tenni, akkor, ha a teve nem tud szopni), pedig Mongóliában mindenki tudja, mi ilyenkor a teendő: zenészt kell hívni. Mert a daloktól megenyhülhet a legkeményebb teveanya szíve is. Tulajdonképpen teljesen érhető és elfogadható módszer: be is válik. Az anyateve szíve a dalba majd beleszakad, szinte hallani a sóhaját. Egészen szívszorító jelenet. És nem csak azért, mert végig szurkolni lehet az esetlen kis Botokért, aki még cumizni sem tud rendesen (folyik le a pofáján a tej), hanem azért is, mert ez a dal már értünk is szól: és nem csak az anyatevét teszi jobbá. Történhetne másképpen is, hiszen dokumentum-filmről van szó, az anyateve el is lökhetné a kicsit, és akkor egészen másfelé menne el a tevék története, egészen más hangulatú film lenne a Pityergő teve, de valahogy mindvégig tudható, hogy Botok sorsa jóra fordul. Hogy csoda történik. Amikor Botok bekapja az anyja tőgyét, mintha nem csak a tevék közti kapcsolat állna helyre, hanem – igen, komolyan mondom – a régóta tönkrement harmónia is ég és föld között. És nem tudom vajon valóban hepiend-e, hogy a film végén a gyerekek megkapják a hőn áhított tévét (igen tévét, nem tevét): nem szomorú-e inkább ez a befejezés. A Pityergő teve nem olyasfajta fikciós mű, mint a fiatal, cseh Petra Húlova könyve a mongolokról: szinte érződik a gerek (jurták), és az állatok szaga: készítőinek több köze van a kulturális antropológiához, mint a filmkészítéshez. (A pityergő teve távoli hozzátartozója Nanook, az eszkimó kutyája.)

Annak ellenére, hogy a cím – A pityergő teve története – (ráadásul német-mongol filmről van szó) nem túl biztató, nem ígér sokat, bizton állíthatom, hogy Botok története jóval izgalmasabb (és fontosabb), mint – mondjuk – a taxist foglyul ejtő bérgyilkos sztorija.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/12 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2407