KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2012/augusztus
KORTÁRSUNK, SHAKESPEARE
• Takács Ferenc: A zseni és a stróman Shakespeare a filmvásznon
• Schubert Gusztáv: Rögtön jövök S.Ö.R. – Shakespeare Összes Rövidítve
• Varró Attila: Shakespeare-zsánerek
• Hubai Gergely: Shakespeare-zsánerek
• Szabó Noémi: Shakespeare-zsánerek
• Bocsor Péter: High-tech gyűlölet Coriolanus
MARSBÉLI KRÓNIKÁK
• Orosdy Dániel: „Mesemondó volt” Ray Bradbury
• Várkonyi Benedek: Földönkívüli képmásaink Beszélgetés Lukács Bélával
CHRISTOPHER NOLAN
• Huber Zoltán: Privát Batman Nolan avagy a szerzőiség
PUNKFILMEK
• Ardai Zoltán: Nyitott smink Last Call – Dresden Dolls
• Szőnyei Tamás: Pogo a könyvespolc előtt A film és a magyar punk
MAGYAR PANTHEON
• Kelecsényi László: Becs és dics Az Örkény-mozi
KÖNYV
• Forgách András: Visszaigazulás Kővári Orsolya: Árnyékvilág – Tarr Béla-retrospektív
FILMISKOLA
• Gelencsér Gábor: Az emlék: más Történelmi múlt idők
FRANCIA ÚJ RAJ
• Ruprech Dániel: Fáradhatatlan szerelmeskedők Az új francia film
• Horváth Eszter: Mintapolgárok és lázadók Titanic: Francia zátonyok
FILM / REGÉNY
• Bayer Antal: Szenvedély, gyengédség, unalom Beigbeder, a regényíró
• Sepsi László: Gyógyír szívfájdalomra Frédéric Beigbeder: A szerelem három évig tart
FESZTIVÁL
• Pörös Géza: Tengermelléki filmhelyzet Gdynia 2012
MOZIPEST
• Sípos Júlia: Város a részletekben Beszélgetés Finta Sándor építésszel
TELEVÍZÓ
• Baski Sándor: Ha nincs dráma, akkor csinálunk Foci EB
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Nyomul a banda

Hideg János

 

A zenekaros filmeknek megvannak a maguk kliséi. Összejön néhány kis/külvárosi fiatal, jó srácok, alapítanak egy garázsbandát, választanak egy nevet, próbálnak (a szülők dörömbölnek, hogy hangos), aztán fellépnek valami amatőr bulin. A siker számottevő, lemossák a rivális osztály fúvósötösét, a lányok buknak a dologra, a lábak ritmusra járnak. De minden kezdet nehéz. Ócska kocsmák, tahó műsorvezető, a kölcsönerősítő begerjed. Ám aztán tényleg beindul a szekér: új menedzser, kislemez, a rádióban is megy, a házmester is fújja, turné – egyes filmekben ilyenkor újságcímek forognak, miközben a térképen kúszik az útvonal – még több lány visít, még több láb jár ritmusra, rendőrkordon, újságírók, luxushotel. A világhír küszöbén azonban beüt a válság. Személyi ellentétek. A basszgitáros lekési a buszt és a lemezfelvételt, az énekesnek fejébe száll a gin és a siker. Végül, mint a Jailhouse Rockban, minden jóra fordul, vagy mint az Üvegtörőkben és a The Commitmentsben a zenekar (akárcsak John Lennon nagypapája A Hard Days Nightban) eltűnik a süllyesztőben.

A Nyomul a bandával rendezőként és forgatókönyvíróként egyaránt debütáló Tom Hanks nagyjából ezt a leckét mondja fel, ha nem is kiemelkedően, de azért nem teljesen hatástalanul. A színhely Erie, kisváros Philadelphia államban, az idő 1964, tombol a Beatle-mánia. A zenekar kezdetben a Oneders névre hallgat, de a poént kevesen értik, ezért idővel The Wondersre (Csodák) változtatják. A felállás: három gitár, dob, akár a Beatles. Van egy húzós számuk: That Thing You Do (ez a film eredeti címe, a végére betéve tudjuk), s miután Mr. White, a dinamikus menedzser (Hanks) szárnyai alá kerülnek, a dal üstökösként kúszik felfelé a 100-as listán. De minden csoda három napig tart, a Wonderstől sem futja egy slágernél többre, feloszlanak, mielőtt igazi sztárok lennének. Lényegében ennyi a vékonyka történet, a jellemek nem sokkal árnyaltabbak a dobos (Tom Everett Scott) kivételével, és a nagy slágert valamivel tán többször halljuk a kelleténél. De a film legalább lendületes, s bár az Egy nehéz nap éjszakájához nem mérhető, a kora hatvanas évek Amerikájából azért valamit megidéz.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/07 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1498