KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2012/augusztus
KORTÁRSUNK, SHAKESPEARE
• Takács Ferenc: A zseni és a stróman Shakespeare a filmvásznon
• Schubert Gusztáv: Rögtön jövök S.Ö.R. – Shakespeare Összes Rövidítve
• Varró Attila: Shakespeare-zsánerek
• Hubai Gergely: Shakespeare-zsánerek
• Szabó Noémi: Shakespeare-zsánerek
• Bocsor Péter: High-tech gyűlölet Coriolanus
MARSBÉLI KRÓNIKÁK
• Orosdy Dániel: „Mesemondó volt” Ray Bradbury
• Várkonyi Benedek: Földönkívüli képmásaink Beszélgetés Lukács Bélával
CHRISTOPHER NOLAN
• Huber Zoltán: Privát Batman Nolan avagy a szerzőiség
PUNKFILMEK
• Ardai Zoltán: Nyitott smink Last Call – Dresden Dolls
• Szőnyei Tamás: Pogo a könyvespolc előtt A film és a magyar punk
MAGYAR PANTHEON
• Kelecsényi László: Becs és dics Az Örkény-mozi
KÖNYV
• Forgách András: Visszaigazulás Kővári Orsolya: Árnyékvilág – Tarr Béla-retrospektív
FILMISKOLA
• Gelencsér Gábor: Az emlék: más Történelmi múlt idők
FRANCIA ÚJ RAJ
• Ruprech Dániel: Fáradhatatlan szerelmeskedők Az új francia film
• Horváth Eszter: Mintapolgárok és lázadók Titanic: Francia zátonyok
FILM / REGÉNY
• Bayer Antal: Szenvedély, gyengédség, unalom Beigbeder, a regényíró
• Sepsi László: Gyógyír szívfájdalomra Frédéric Beigbeder: A szerelem három évig tart
FESZTIVÁL
• Pörös Géza: Tengermelléki filmhelyzet Gdynia 2012
MOZIPEST
• Sípos Júlia: Város a részletekben Beszélgetés Finta Sándor építésszel
TELEVÍZÓ
• Baski Sándor: Ha nincs dráma, akkor csinálunk Foci EB
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Oroszlánkirály

Varró Attila

The Lion King – amerikai, 2019. Rendezte: Jon Favreau. Írta: Jeff Nathanson. Kép: Caleb Deschanel. Zene: Hans Zimmer. Gyártó: Walt Disney Pictures / Fairview Entertainment. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált. 118 perc.

 

Napjainkban, amikor a hús-vér oroszlánok számát milliószorosan meghaladja a különféle oroszlán-mozgóképeké, Youtube-videóktól szafarijátékokn át a Leo és Fred dvd-kig, már meg sem lepődik az ember, amikor a Disney legújabb „élőszereplős” rajzfilm-remake-jének valamennyi kockáján CGI-állatok pixelegnek a forradalmi VR-hátterekben. Ahogy a manapság jócskán ingerszegénynek tekintett állatvilág abszolút valósághű képsorokon átadja helyét az éneklő-táncoló-botvívó mesevadaknak, úgy veszi át a lepusztított, kiszipolyozott afrikai föld idejétmúlt filmképét egy olyan digitális álomafrika, amelynél talán még hinni lehet afféle csodás illúziókban, mint az „élet körforgásának” kulturálisan öröklődő szentsége vagy az ökotudatos vezetők hatalomra jutása.

Eképp az idei Oroszlánkirály halmozottan környezetvédő üzenetét (amelyben immár a nyugati civilizáció hiénái próbálják gyarmatosítani kőszikla-nekropoliszukból a fekete kontinens dúsgazdag szavannáit, támogatva Zordon helyi diktátorának puccsát) alaposan felülírja a formai megvalósítás szomorú tanulsága. Miközben Jon Favreau csapata gondosan korrigálja az 1994-es alapfilm rasszista és hímsoviniszta malőrjeit, valamint módszeresen kiirtja a hagyományos Disney-antropomorfizálás bárgyú, molyrágta példáit (náci díszszemlétől Busby Berkeley-revüszámig), kompjuteranimált szép-új világával akaratlanul is gyászbeszédet mond az emberi igényektől/elvárásoktól független Természet ősi ideája fölött. Nem véletlenül tünteti ki a beszéd és eszközhasználat privilégiumával szinte kizárólag a húsevőket (csúcsragadozóktól dögevőkön át a bogárzabálókig): az emberi vonások mai napig a karmoknak, tépőfogaknak járnak, és minél magasabban járunk az oroszlánkirályság feudális hierarchiájában, annál közelebb jutunk saját képünkhöz, a Teremtés Koronáihoz – akiknek már csak a virtuális kastélyok Tronjai maradtak.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/08 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14194