KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2012/augusztus
KORTÁRSUNK, SHAKESPEARE
• Takács Ferenc: A zseni és a stróman Shakespeare a filmvásznon
• Schubert Gusztáv: Rögtön jövök S.Ö.R. – Shakespeare Összes Rövidítve
• Varró Attila: Shakespeare-zsánerek
• Hubai Gergely: Shakespeare-zsánerek
• Szabó Noémi: Shakespeare-zsánerek
• Bocsor Péter: High-tech gyűlölet Coriolanus
MARSBÉLI KRÓNIKÁK
• Orosdy Dániel: „Mesemondó volt” Ray Bradbury
• Várkonyi Benedek: Földönkívüli képmásaink Beszélgetés Lukács Bélával
CHRISTOPHER NOLAN
• Huber Zoltán: Privát Batman Nolan avagy a szerzőiség
PUNKFILMEK
• Ardai Zoltán: Nyitott smink Last Call – Dresden Dolls
• Szőnyei Tamás: Pogo a könyvespolc előtt A film és a magyar punk
MAGYAR PANTHEON
• Kelecsényi László: Becs és dics Az Örkény-mozi
KÖNYV
• Forgách András: Visszaigazulás Kővári Orsolya: Árnyékvilág – Tarr Béla-retrospektív
FILMISKOLA
• Gelencsér Gábor: Az emlék: más Történelmi múlt idők
FRANCIA ÚJ RAJ
• Ruprech Dániel: Fáradhatatlan szerelmeskedők Az új francia film
• Horváth Eszter: Mintapolgárok és lázadók Titanic: Francia zátonyok
FILM / REGÉNY
• Bayer Antal: Szenvedély, gyengédség, unalom Beigbeder, a regényíró
• Sepsi László: Gyógyír szívfájdalomra Frédéric Beigbeder: A szerelem három évig tart
FESZTIVÁL
• Pörös Géza: Tengermelléki filmhelyzet Gdynia 2012
MOZIPEST
• Sípos Júlia: Város a részletekben Beszélgetés Finta Sándor építésszel
TELEVÍZÓ
• Baski Sándor: Ha nincs dráma, akkor csinálunk Foci EB
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Vademberek hajszája

Baski Sándor

Hunt for the Wilderpeople – új-zélandi, 2016. Rendezte és írta: Taika Waititi. Kép: Lachlan Milne. Zene: Lukasz Pawel Buda. Szereplők: Sam Neill (Hec), Rima Te Wiata (Ricky), Oscar Kigthley (Andy), Cohen Holloway (Hugh). Gyártó: Piki Films / Defender Films / Curious Film. Forgalmazó: Pannónia Entertainment. Szinkronizált. 105 perc.

 

Mielőtt bebocsátást nyert volna a hollywoodi Valhallába, hogy elfoglalja egy szuperhősfilm (Thor: Ragnarök) rendezői székét, az új-zélandi Taika Waititi még forgatott hazájában egy búcsúfilmet. A Vademberek hajszája első blikkre már maximálisan Hollywood-kompatibilisnek tűnik, története a 90-es évek ifjúsági matinéit idézi, ugyanakkor hasonlít a rendező 2010-es apa-fiú filmjéhez, a Boyhoz is. A főszereplő Ricky, egy problémás kiskamasz, akit egy idősödő házaspár örökbe fogad. A mostohaanya hirtelen halálát követően a srác a börtönviselt nevelőapával (Sam Neill) együtt beveti magát az új-zélandi vadonba. Nyomukban ott a gyámügy, a rendőrség, a bennszülöttek, ráadásul a természettel is meg kell küzdeniük.

A fegyelmezetlen városi suhanc és a mizantróp, mogorva férfi összecsiszolódása, illetve a családbarát finálé borítékolható, Waititi meg is pendíti a szentimentális húrokat, de csak ízléssel, a giccsveszélyt ügyesen elkerülve. Filmje már csak azért sem téveszthető össze egy Disney-féle kalandvígjátékkal, mert a humora korhatárosabb (képes például azzal viccelődni, hogy a nevelőapát gyerekmolesztálónak nézik), és a verbális, illetve képi gegjei is igényesebbek. Az egzotikumfaktor sem elhanyagolható: a vadregényes új-zélandi táj kulisszából markáns mellékszereplővé lép elő, és a páros útjába kerülő különc figurák is nyilván valamiféle torz keresztmetszetét adják a helyi társadalomnak. A Vademberek hajszája összességében olyan, mintha a Fel! szerzőinek forgatókönyvéből a  Holdfény királyság Wes Andersonja rendezett volna komédiát Edgar Wright produceri közreműködésével. Igazán figyelemre méltóvá mégis a fiatal Julian Dennison és az új-zélandi nemzeti kincs, Sam Neill parádés összjátéka teszi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/05 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13198