KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2012/augusztus
KORTÁRSUNK, SHAKESPEARE
• Takács Ferenc: A zseni és a stróman Shakespeare a filmvásznon
• Schubert Gusztáv: Rögtön jövök S.Ö.R. – Shakespeare Összes Rövidítve
• Varró Attila: Shakespeare-zsánerek
• Hubai Gergely: Shakespeare-zsánerek
• Szabó Noémi: Shakespeare-zsánerek
• Bocsor Péter: High-tech gyűlölet Coriolanus
MARSBÉLI KRÓNIKÁK
• Orosdy Dániel: „Mesemondó volt” Ray Bradbury
• Várkonyi Benedek: Földönkívüli képmásaink Beszélgetés Lukács Bélával
CHRISTOPHER NOLAN
• Huber Zoltán: Privát Batman Nolan avagy a szerzőiség
PUNKFILMEK
• Ardai Zoltán: Nyitott smink Last Call – Dresden Dolls
• Szőnyei Tamás: Pogo a könyvespolc előtt A film és a magyar punk
MAGYAR PANTHEON
• Kelecsényi László: Becs és dics Az Örkény-mozi
KÖNYV
• Forgách András: Visszaigazulás Kővári Orsolya: Árnyékvilág – Tarr Béla-retrospektív
FILMISKOLA
• Gelencsér Gábor: Az emlék: más Történelmi múlt idők
FRANCIA ÚJ RAJ
• Ruprech Dániel: Fáradhatatlan szerelmeskedők Az új francia film
• Horváth Eszter: Mintapolgárok és lázadók Titanic: Francia zátonyok
FILM / REGÉNY
• Bayer Antal: Szenvedély, gyengédség, unalom Beigbeder, a regényíró
• Sepsi László: Gyógyír szívfájdalomra Frédéric Beigbeder: A szerelem három évig tart
FESZTIVÁL
• Pörös Géza: Tengermelléki filmhelyzet Gdynia 2012
MOZIPEST
• Sípos Júlia: Város a részletekben Beszélgetés Finta Sándor építésszel
TELEVÍZÓ
• Baski Sándor: Ha nincs dráma, akkor csinálunk Foci EB
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Fuss, fiú!

Forgács Nóra Kinga

Lauf Junge lauf német-francia-lengyel, 2013. Rendezte: Pepe Danquart. Írta: Uri Orlev művéből Heinrich Hadding. Kép: Daniel Gottschalk. Zene: Stéphane Moucha. Szereplők: Kamil Tkacz (Srulik), Rainer Bock (Tiszt), Jeanette Hain (Hermanné), Itay Tiran (Mosche). Gyártó: Bittersuess Pictures / Quintefilm / BA Produktion. Forgalmazó: A Company Hungary. Feliratos. 112 perc.

 

Pepe Danquart 1994-ben Oscar-díjat kapott a Schwarzfahrer című rövidfilmjéért. A film groteszk allegóriát állított fel, melyben az idős, idegengyűlölő néni villamosjegyét megette a fiatal, fekete utas, a jegyellenőr pedig a nénit szállította le. A másik iránti tisztelettel és annak hiányával, az előítéletekkel, generációk konfliktusaival, az európai léttel foglalkozott a kisfilm, pár évvel a német újraegyesítés után – ki és hogyan utazhat tovább azon a bizonyos villamoson, élhet-e bárki abban az illúzióban, hogy egyedül is sikerülhet, feladhatja-e bárki a lázadáshoz való jogát?

Pepe Danquart televíziós és dokumentumfilmes munkássága után most a lengyel származású izraeli író, bergen-belseni túlélő, Uri Orlev igaz történeten alapuló, Fuss, fiú, fuss című, magyarul kiadatlan ifjúsági regényéből készített adaptációt, amelyben a nyolc éves Srulik megszökik a varsói gettóból, és álnéven, keresztény háborús árváként faluról falura haladva vállal kosztért munkát, és rejtőzködik a német megszállás alatt álló Lengyelországban. Ha a Schwarzfahrer rendezőjét keressük, úgy tűnhet, hogy elveszett a klasszikus elbeszélésben, „csak” korrektül kivitelezett filmet forgatott. De Danquart két fontos vonással sajáttá hangolta a holokausztdrámát. Az egyik a Schwarzfahrerben is felvetett témák továbbgondolása: a Fuss, fiú! a legnagyobb és leginkább közös európai traumával foglalkozva vizsgálja újra az emberi méltóságnak, az egymásra utaltságnak, (és a kisfilmnél sokkal világosabban) az egymásért vállalt felelősségnek, a cselekvés határainak a kérdését. A másik a történelmi anyag tudatos összekötése a jelenlévő jövővel: a kisfiú kalandjainak összeöltése a felnőtt férfi, a túlélő hétköznapjaival szintén a felelősségre, a valóságunkat alkotó következményekre helyezi a hangsúlyt. Emberként kell helytállni, hogy a világ embernek való hely legyen, megalkudni kevesebbel nem szabad. Az emberség kudarcát látni, ez a trauma. Ezzel birkózunk folyamatosan, a villamosokon, a háborúkban.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/06 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11895