KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2012/augusztus
KORTÁRSUNK, SHAKESPEARE
• Takács Ferenc: A zseni és a stróman Shakespeare a filmvásznon
• Schubert Gusztáv: Rögtön jövök S.Ö.R. – Shakespeare Összes Rövidítve
• Varró Attila: Shakespeare-zsánerek
• Hubai Gergely: Shakespeare-zsánerek
• Szabó Noémi: Shakespeare-zsánerek
• Bocsor Péter: High-tech gyűlölet Coriolanus
MARSBÉLI KRÓNIKÁK
• Orosdy Dániel: „Mesemondó volt” Ray Bradbury
• Várkonyi Benedek: Földönkívüli képmásaink Beszélgetés Lukács Bélával
CHRISTOPHER NOLAN
• Huber Zoltán: Privát Batman Nolan avagy a szerzőiség
PUNKFILMEK
• Ardai Zoltán: Nyitott smink Last Call – Dresden Dolls
• Szőnyei Tamás: Pogo a könyvespolc előtt A film és a magyar punk
MAGYAR PANTHEON
• Kelecsényi László: Becs és dics Az Örkény-mozi
KÖNYV
• Forgách András: Visszaigazulás Kővári Orsolya: Árnyékvilág – Tarr Béla-retrospektív
FILMISKOLA
• Gelencsér Gábor: Az emlék: más Történelmi múlt idők
FRANCIA ÚJ RAJ
• Ruprech Dániel: Fáradhatatlan szerelmeskedők Az új francia film
• Horváth Eszter: Mintapolgárok és lázadók Titanic: Francia zátonyok
FILM / REGÉNY
• Bayer Antal: Szenvedély, gyengédség, unalom Beigbeder, a regényíró
• Sepsi László: Gyógyír szívfájdalomra Frédéric Beigbeder: A szerelem három évig tart
FESZTIVÁL
• Pörös Géza: Tengermelléki filmhelyzet Gdynia 2012
MOZIPEST
• Sípos Júlia: Város a részletekben Beszélgetés Finta Sándor építésszel
TELEVÍZÓ
• Baski Sándor: Ha nincs dráma, akkor csinálunk Foci EB
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Marsupilami nyomában

Bayer Antal

Sur la piste du Marsupilami – francia, 2012. Rendezte és írta: Alain Chabat. Kép: Laurent Dailland. Zene: Bruno Coulais. Szereplők: Jamel Debbouze (Pablito), Alain Chabat (Geraldo), Lambert Wilson (Pochéro), Geraldine Nakache (Petunia). Gyártó: Chez Wam / Pathé. Forgalmazó: Budapest Film. Szinkronizált. 105 perc.

Jóval kellemesebb helyzetben van amerikai sorstársánál az a francia rendező, aki egy képregény megfilmesítésére vállalkozik. Nem kap életveszélyes fenyegetéseket, ha eltérni merészel egy főgonosz eredettörténetéről, ha Ipszilonembernek másképp van fésülve a frizurája, mint a comic bookban, vagy pláne ha arra vetemedik, hogy ellentmondjon a kontinuitás szent elvének. Alain Chabat tehát teljes nyugalomban készíthetett egy új, sem az eredeti Spirou és Fantasio történetekre, sem a mitikus fiktív állatka saját kalandjaira nem emlékeztető Marsupilami-forgatókönyvet, rendezői karrierje második „képregényfilmjét” az Asterix és Kleopátra után.

Ennek ellenére az eredetileg rajzolónak készülő és a képregények iránt ma is rajongó Chabat számos finom utalást tesz az eredetire és más nagy elődökre, amiért a francia publikum nyilván nagyon hálás. Magyarországon azonban a Marsupilamit csak pár rajzfilmből ismerhetik, így a többség nem is tudja, hogy egy immár 60 éves képregényfiguráról van szó. A történet nincs túlbonyolítva: egy zuhanó népszerűségű tévériporter utolsó esélyeként interjúra indul a képzeletbeli Palombába, ahol belebotlik egy eddig ismeretlen állatfaj, valamint az örök ifjúságot biztosító orchideák titkába. Ahogy minden képregényoldalra dukál minimum egy poén, ugyanebben a ritmusban potyognak a filmben is, főként az elsőrangú komikusoknak köszönhetően. A melomán diktátort alakító Lambert Wilson Céline Dion-utánzása különösen emlékezetesnek ígérkezik, de Jamal Debbouze is hozza a szokásos, néha az altestit súroló szintet. A latin-amerikai sztereotípiák a jó ízlésen belül maradnak, az esendő karakterek felülkerekednek az igazán gonoszokon, a kis marsupilami pedig nagyjából beéri azzal, hogy aranyos plüssnek néz ki. A többrétegű humor nagy előnye, hogy a család valamennyi tagja jól mulathat a filmen – legfeljebb nem ugyanott nevet fel gyerek és felnőtt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/09 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11230