KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2012/július
MAGYAR PANTHEON
• Pintér Judit: Havasokon innen, búzamezőkön túl Szőts István centenáriuma
• Kelecsényi László: Hamis játékosok Ottlik-mozi
SPANYOLCSIZMA
• Sepsi László: Minden eladó Álex de la Iglesia
• Szabó Ádám: Valóságmágia Víctor Erice
• Huber Zoltán: Receptek előítéletek ellen Spanyolcsizma a Titanicon
WES ANDERSON
• Kovács Kata: Ahol a madár se jár Wes Anderson királysága
YOUTUBE-GENERÁCIÓ
• Farkas Gábor: Digitális delírium YouTube vs. Hollywood
WUXIA
• Géczi Zoltán: A háború művészete Stratégia és wuxia
STAND-UP KOMÉDIA
• Teszár Dávid: Dumaszínpad Kortárs amerikai stand-up comedy
• Baski Sándor: Hofi után szabadon Magyar stand-up
MOZIPEST
• Sípos Júlia: Loft kilátással Beszélgetés Kovács Dániellel
SPORTMOZI
• Hubai Gergely: Gyorsabban, magasabban, kamerával Az olimpia-filmek aranykora
MAMOULIAN
• Varró Attila: Művész és nyelvújító Rouben Mamoulian – 3. rész
FESZTIVÁL
• Buglya Zsófia: Fiatal film nézőt keres Linz – Crossing Europe
FILM / REGÉNY
• Roboz Gábor: A fenséges valutaárfolyam Don DeLillo: Cosmopolis
KRITIKA
• Schubert Gusztáv: Párizsi esernyők Szerelem nélkül soha
MOZI
• Bata Norbert: Sleeping Beauty
• Vajda Judit: Bel Ami – A szépfiú
• Huber Zoltán: Kínai, elvitelre
• Barkóczi Janka: Szauna Párizsban
• Forgács Nóra Kinga: LOL
• Kovács Marcell: Piranha 3DD
• Alföldi Nóra: Én, a séf
• Roboz Gábor: Pride
• Zalán Márk: Harmadnaposok
• Tüske Zsuzsanna: Hófehér és a vadász
• Baski Sándor: Felültetve
• Varró Attila: Az orvvadász
• Sepsi László: Bikanyak
DVD
• Pápai Zsolt: Ragyogó napfény
• Kovács Marcell: Az embervadász
• Tosoki Gyula: Sunset Limited
• Géczi Zoltán: Akira Kurosawa: Álmok
• Huber Zoltán: Cinéma vérité
• Varga Zoltán: A párizsi mumus
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi Kálvin Kázmér és Hobbes Huba

              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A tökéletes trükk

Pápai Zsolt

The Prestige – amerikai, 2006. Rendezte és írta: Christopher Nolan, Christopher Priest regényéből. Kép: Wally Pfister. Zene: David Julyian. Szereplők: Hugh Jackman (Angier), Christian Bale (Borden), Michael Caine (Cutter), Piper Parebo (Julia), Scarlett Johansson (Olivia). Gyártó: Warner Brothers / Touchstone Pictures. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 128 perc.

 

A szemléletmód személyességével átitatott, de klasszikus mintákat követő mozgókép-alakzat, a „midcult”-nak is becézett szerzői közönségfilm inkább a kortárs európai művészfilmes szcénára, mintsem az amerikai fősodorra jellemző, de nem kizárólagosan. Szerencsére Hollywood környékén is akad néhány óvatos duhaj, elég csak egy pillantást vetni a brit Christopher Nolanre, aki azóta a midcult helyi megerősítésén dolgozik, mióta elcsábították az álomipar fejvadászai. Mindent tud, amit a bennszülöttek tudnak, sőt kicsit többet is, ez ruházza fel munkáit eredetiséggel. Ért a műfajjátékokhoz, jól boldogul a komplexebb időszerkezetekkel, és különösen érdekes, ahogy a hőseit próbára tevő konfliktusokat bemutatja. Ellentétben a szabvány hollywoodi megközelítéssel, nála a bonyodalom nem vagy nem elsősorban a figurák és a külvilág összeütközéséből születik, a konfliktus forrása a hősök lelkében van. A személyiség válsága a művek főtémája, Nolan az identitás rejtekajtóit keresi-kutatja: a Memento emlékezetét vesztő Leonard Shelbyje, az Álmatlanság meghasonlott Will Dormer nyomozója vagy a Batman: Kezdődik! bosszú és könyörületesség között vívódó Bruce Wayne-je fogoly a maga személyiségének börtönében. Nolan képes a belső drámát tetszetős zsánerkeretbe helyezve bemutatni, hősei végig magukat eszik, emésztik, akár egy tőrőlmetszett modern filmben, a művek mégis ízig-vérig hollywoodiánusak.

A magaemésztő hős ezúttal is főszereplő, de nem egy, hanem kettő van belőle, A tökéletes trükk két sorsvonalat vázol, hasadt identitású figurák párhuzamos életrajzát. A kosztümös történet középpontjában szenvedélyeik és ambícióik vezérelte bűvészek állnak, akik idővel feladják barátságukat, mi több, vérre menő rivalizálásba kezdenek. Borden, a született zseni és Angier, az igyekvő iparos harca minden idők legzseniálisabb trükkjéért folyik, azért a varázslatért, amihez hasonlót még nem látott a világ. Miként a hősöket, úgy a rendezőt is egy cseles produkció elkészítése foglalkoztatta. Bár mindeddig kerülte a divatos műfajkevercseket (a Memento szikár neonoir, az Álmatlanság thriller, a Batman fantasy volt), ezúttal valós alapokat sem nélkülöző sci-fi–thriller-zanzát forgatott. Ez filmje egységének kárára vált ugyan, de sokat hozott a konyhára a látványvilágot illetően, A tökéletes trükk Nolan vizuálisan legingerlőbb mozija. Ráadásul a történetvezetés is tartogat meglepetéseket. A Memento óta az idővel való játék mesterének számító szerző most is elegánsan vezette elő a sztorit, párhuzamosan futó flashbackek segítségével olyan szerkezetet alkotott, amelyben a két főszereplő egymáshoz fűződő ellentmondásos viszonya tükröződik. A kiindulópont kacifántos: a riválisa meggyilkolásának vádjával börtönbe került Borden Angier naplóját olvassa, amit amaz Borden naplójának olvasása közben írt, néhány évvel korábban. A sztori a két napló mozgóképpé elevenedett – és váltakozva mutatott – bejegyzéseiből, valamint a szinkronidejű pillanatokból kerekedik ki. Európai ízlésre vall, hogy a játékidő első felében a szereplők motivációinak nagyon alapos (kis rosszindulattal hosszadalmasnak is mondható) feltérképezése folyik, míg a második szakaszban a legfortélyosabb hollywoodi filmeket is felülmúló mennyiségben robbannak a dramaturgiai petárdák, percre-perc következik egy fordulat.

Ebben az etapban igazi sztoribűvésznek mutatkozik a rendező, de ezzel nem elégszik meg, többre tör. Igyekszik személyessé formálni a hozott (Christopher Priest bestselleréből testvérével közösen írt) anyagot, úgy alakítja a mesét, hogy az másról, többről szóljon, mint két bűvész végtelen fenekedése. A cselekmény a 19. század végén játszódik, akkor, amikor egyszeriben megsokasodtak a világban a főállású szemfényvesztők, szabadulóművészek, mágusok és boszorkánymesterek, és amikor megjelent az illúziópiacon hamar legkelendőbbé vált portéka, megszületett a mozi. A tökéletes trükk bújtatott vallomás az illúzióiparról, a bűvészet örvén a moziról szól. Szolid kiállás a szerzői közönségfilm kicsit felpuhított változata, a midcult light, a személyességet sem nélkülöző minőségi szórakoztatás álomgyári érvényessége mellett. Az előnyös adottságait kamatoztató Borden alkot, a korlátozott képességeit hipertechnikával ellensúlyozó, ezért idővel identitását vesztő Angier pedig másol – és nem kétséges, hogy Christopher Nolan melyikükre szavaz.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/01 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8859