KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2012/július
MAGYAR PANTHEON
• Pintér Judit: Havasokon innen, búzamezőkön túl Szőts István centenáriuma
• Kelecsényi László: Hamis játékosok Ottlik-mozi
SPANYOLCSIZMA
• Sepsi László: Minden eladó Álex de la Iglesia
• Szabó Ádám: Valóságmágia Víctor Erice
• Huber Zoltán: Receptek előítéletek ellen Spanyolcsizma a Titanicon
WES ANDERSON
• Kovács Kata: Ahol a madár se jár Wes Anderson királysága
YOUTUBE-GENERÁCIÓ
• Farkas Gábor: Digitális delírium YouTube vs. Hollywood
WUXIA
• Géczi Zoltán: A háború művészete Stratégia és wuxia
STAND-UP KOMÉDIA
• Teszár Dávid: Dumaszínpad Kortárs amerikai stand-up comedy
• Baski Sándor: Hofi után szabadon Magyar stand-up
MOZIPEST
• Sípos Júlia: Loft kilátással Beszélgetés Kovács Dániellel
SPORTMOZI
• Hubai Gergely: Gyorsabban, magasabban, kamerával Az olimpia-filmek aranykora
MAMOULIAN
• Varró Attila: Művész és nyelvújító Rouben Mamoulian – 3. rész
FESZTIVÁL
• Buglya Zsófia: Fiatal film nézőt keres Linz – Crossing Europe
FILM / REGÉNY
• Roboz Gábor: A fenséges valutaárfolyam Don DeLillo: Cosmopolis
KRITIKA
• Schubert Gusztáv: Párizsi esernyők Szerelem nélkül soha
MOZI
• Bata Norbert: Sleeping Beauty
• Vajda Judit: Bel Ami – A szépfiú
• Huber Zoltán: Kínai, elvitelre
• Barkóczi Janka: Szauna Párizsban
• Forgács Nóra Kinga: LOL
• Kovács Marcell: Piranha 3DD
• Alföldi Nóra: Én, a séf
• Roboz Gábor: Pride
• Zalán Márk: Harmadnaposok
• Tüske Zsuzsanna: Hófehér és a vadász
• Baski Sándor: Felültetve
• Varró Attila: Az orvvadász
• Sepsi László: Bikanyak
DVD
• Pápai Zsolt: Ragyogó napfény
• Kovács Marcell: Az embervadász
• Tosoki Gyula: Sunset Limited
• Géczi Zoltán: Akira Kurosawa: Álmok
• Huber Zoltán: Cinéma vérité
• Varga Zoltán: A párizsi mumus
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi Kálvin Kázmér és Hobbes Huba

              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Szalmakutyák

Pápai Zsolt

Straw Dogs – amerikai, 2011. Rendezte: Rod Lurie. Szereplők: James Marsden, Kate Bosworth, Alexander Skarsgard. Forgalmazó: InterCom. 110 perc.

A hixploitation olyan – különböző műfajú – amerikai filmek gyűjtőneve, amelyekben déli, tahó fehérek lidércesen agresszív vagy mosolyogtatóan furkó cselekményeikkel hoznak frászt vagy rekeszizomgörcsöt a nézőre. A hixploitation gyökerei a harmincas évekig nyúlnak vissza, de a virágkora a hetvenes–nyolcvanas évekre esik, többek között olyan emblematikus darabokkal, mint Coorman Bloody Mamája, Boorman Gyilkos túrája, vagy Hooper Texasi láncfűrészese. Sam Peckinpah klasszikusa, az 1971-ben készült Szalmakutyák ugyan nem tartozik a hixploitation-hullámhoz (már azért sem, mert Angliában játszódik), viszont minden megvan benne ahhoz, hogy ékes hixploitation váljék belőle. Talán ez a gondolat motiválhatta Rod Lurie (A manipulátor; Az utolsó erőd; Láncra vert igazság) rendezőt abban, hogy a cselekményt az Államok déli részére helyezve remake-et faragjon belőle. A Peckinpah által adaptált – Gordon Williams által jegyzett – regény friss értelmezésének elkészítése helyett bevallottan újraforgatta az eredeti filmet, keveset változtatva annak forgatókönyvén, de ezzel a kevéssel is alaposan összekuszálva a szálakat. Mindennek tetejébe Lurie formaérzékenysége a közelébe nem ér Peckinpah mesterének: mindössze néhány sokatmondó tengelysértésre, illetve a végjáték hangsúlyos kézből vett felvételeire telt tőle.

A cselekmény hasonló a két filmben: a kikapós asszonyka frissen beszerzett mafla férjével az oldalán visszatér gyerekkora színterére, hogy itt építsen családi fészket, az alattomos – és nem mellesleg: fickós – bennszülöttek azonban akadályok sorát gördítik a jövevények útjába. Peckinpah filmjének egyik erőssége az volt, ahogy a rendező a szereplők motivációinak hálóját megszőtte, Lurie azonban pontosan ezen a téren vét nagy hibákat: leegyszerűsítve tálalja az asszonyka ellentmondásos vonzalmait a kisváros bikái iránt, továbbá az egyik jelenetben odáig megy, hogy a nő direkt felajánlkozását is megmutatja, amivel érthetetlenné teszi későbbi viselkedésének indítékait a megerőszakoláskor. Művészi–stiláris szempontból az eredeti film éke éppen ezen utóbbi szekvencia: Peckinpah a feleség megerőszakolásának képeit a tett helyszínétől vadászat örvén messzire elcsalt és ostobán ténfergő férjről készült felvételekkel keresztbe vágva mutatja meg, amely megoldást Lurie is követi ugyan, de kevésbé elegánsan, ráadásul egyszerre prűd módon és ízléstelenül (lásd az erőszaktevő férfi orgazmusának és a férj által megeresztett lövésnek egymás után vágását). Utóbbi szcéna dramaturgiai előkészítésének és kivitelezésének különbözősége önmagában sokat elmond Peckinpah és Lurie képességeiről, egyúttal filmjeik minőségéről. Mindent egybevéve Lurie munkájának egyetlen nóvuma, hogy kiderül belőle a cím jelentése, aminek magyarázatát Peckinpah megspórolta.

Extrák: audiókommentár a rendezővel és négy rövid doku a film hátteréről.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/02 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10966