KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2012/június
ANGELOPULOSZ
• Zalán Vince: Meddig tart a holnap? Theo Angelopulosz
AMERIKAI GÓTIKA
• Sepsi László: Edgar Allan utolsó csapdája Poe-mozi
• Varga Zoltán: A szörnymaszk mögött Tim Burton monstrumai
• Pápai Zsolt: Régi csibészek Tim Burton: Éjsötét árnyék
HOOVER-DOSSZIÉ
• Hahner Péter: Rend a lelke Hoover-dosszié
• Géczi Zoltán: A Hoover-Hollywood paktum FBI-filmek
• Huber Zoltán: Az ellentmondások embere J. Edgar
MAMOULIAN
• Varró Attila: Művész és nyelvújító Rouben Mamoulian – 2. rész
MAGYAR MŰHELY
• Kelecsényi László: Mozivarázs Final Cut – Hölgyeim és Uraim!
• Kovács Kata: Nem marad dobozban Beszélgetés Pálfi Györggyel
• Kornis Anna: Hozott anyagból A Final Cut-montázs
• Durst György: Kockára tett jövő Magyar rövidfilmek
FESZTIVÁL
• Buglya Zsófia: Lélekmetszetek Graz – Diagonale
• Baski Sándor: Csellengők Titanic
TELEVÍZÓ
• Pintér Judit Nóra: Harc a sötétséggel Fehér kard
MOZIPEST
• Sipos Júlia: Régi villák, modern háztartási gépek Beszélgetés Saly Noémivel
FILM / REGÉNY
• Kolozsi László: Benne vagyunk Jo Nesbø: Fejvadászok
• Tüske Zsuzsanna: Véresen nagyszerű Morten Tyldum: Fejvadászok
KRITIKA
• Géczi Zoltán: Nem élhetek Franco tábornok nélkül Joss Whedon: Egy őrült szerelem balladája

• Kovács Marcell: Szolgál és véd Bosszúállók
DVD
• Bocsor Péter: Zorba, a görög
• Pápai Zsolt: A tél foglyai
• Dombai Dóra: Ondine
• Tosoki Gyula: Mata Hari
• Géczi Zoltán: A hetedik mennyország
• Varga Zoltán: Bankcsapda
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Későnérők

Tüske Zsuzsanna

Laggies – amerikai, 2014. Rendezte: Lynn Shelton. Írta: Andrea Seigel. Kép: Benjamin Kasulke. Zene: Benjamin Gibbard. Szereplők: Keira Knightley (Megan), Chloë Grace Moretz (Annika), Sam Rockwell (Craig), Mark Webber (Anthony). Gyártó: Anonymus Content. Forgalmazó: JiL Kft. Szinkronizált. 99 perc.

A negyedszázados kor-krízisbe lépő hősnő, Megan, rájön, hogy gimi óta semmilyen felnőtt állapotra utaló jelet nem tapasztalhat saját magán. A pánikgombot végül pont az évek során jól bevált baráttól kapott lánykérés hatására nyomja meg, így találkozik két égi jellel, a 16 éves Annikával és egyedülálló, válóperes ügyvéd apjával, akikkel egy kegyes hazugság után hamar egy fedél alá is költözik.

Lynn Shelton, a független filmek koronázott királynője (A legmelegebb nap, Édesnégyes) a Későnérők háromszögével az eddigieknél látszólag sokkal habosabb vizekre evezett - a keresetlen, improvizatív stílusával, fanyar humorával a Sundance Fesztiválra örökös tagságot nyert író-rendező ezúttal kész forgatókönyvet és komplett, többek között sztár-mesterhármast is tartalmazó, hollywoodi szettet kapott használatra, a könnyű kezű indie-készítő szuverén szerző-énje azonban a csillogástól sem szédült meg. A történetet ugyan most idegen kéz, az első bálozó, Andrea Seigel írta, a külcsín alatt azonban mégis felfedezhető tematikai rokonság Shelton legelső, kísérleti stílusú filmjével, a We Go Way Back-kel, amelyben a huszonéves kor-válságba kerülő hősnő elveszettségére képzeletbeli kiskamasz énje hívja fel figyelmét. A felnőtté válás problematikája, a felszabadultság, a merészség elvesztése Shelton személyes élményekre épülő, szerzői univerzumának alaptételei voltak. A Későnérők egy másik young adult-krach sztori, a zordabb humorú Pszichoszingli bájos, optimista kishúga is lehetne: mindkettő hősnője gimis korban rekedt és a megoldást is innen várja, az önhitt és önző írónőnek viszont kevésbé terem babér, mint a gondoskodásra, önkritika gyakorlására képes Megannak. A jutalom látszólag – régi minták szerint - belépés a családi otthonba, ezt azonban a főhősnő és a rendező is anélkül valósítja meg, hogy közben elvesztené fantáziáját, a nézőnek pedig – a letisztult könnyedség mellett – az eszményien működő sztárkémia is kedvez.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/02 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12192