KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2012/május
MOZI
• Parádi Orsolya: Nathalie második élete
• Vajda Judit: Tegnap éjjel
• Huber Zoltán: 21 Jump Street – A kopasz osztag
• Barkóczi Janka: Asszonyok kútja
• Ádám Péter: Együtt élhetnénk
• Kolozsi László: Oslo, augusztus
• Kovács Bálint: Hasta la Vista!
• Varró Attila: Kalózok – Kétballábas banda
TARR APOKALIPSZISE
• Schubert Gusztáv: Ítéletidő Tarr apokalipszise
TARR
• Sipos Balázs: Világvégi zene A torinói ló nyitójelenete
• Tornai Szabolcs: A ló kérdez Tarr és az Apokalipszis
HILLBILLY-HORROR
• Kovács Marcell: Zöld pokol Hillbilly-horror
• Géczi Zoltán: A lét elviselhető könnyűsége Hilbilly-Amerika
• Varró Attila: Isten háta mögött A pogány Anglia
• Hubai Gergely: Borzasztó bendzsók bajnokai A hillbilly horrorzene
MESETERÁPIA
• Sepsi László: Mesekönyv és bestiárium Tömegfilmes tündérmesék
• Varga Zoltán: A kiskakas és a pegazus Macskássy Gyula filmjei
FILMMÚLT
• Varró Attila: Művész és nyelvújító Rouben Mamoulian – 1. rész
• Lénárt András: Spanyol Hollywood Samuel Bronston tündöklése és bukása
FILM ÉS EROTIKA
• Kelecsényi László: A test szavai Utazás az érzékek birodalmába – 3. rész
• Varga Zoltán: A test ördöge Polanski és Zulawski
SITCOM
• Nánay Bence: Narratív trükkök Amerikai sitcom
• Baski Sándor: Székely szerint a világ Lucky Louie / Louie
• Kolozsi László: Jelentés a légkondicionált pokolból Office – Hivatali tévéfilmregények
• Huber Zoltán: Sóhivatal Munkaügyek
KÖNYV
• Zalán Vince: Kész a leltár? Sárközy Réka: Elbeszélt múltjaink
FILM / REGÉNY
• Pálos Máté: Tékozló apák Nick Flynn: Mocsokváros utcáin
• Nagy V. Gergő: Korhadt sorsok Paul Weitz: Mocsokváros utcáin
• Orosz Anna Ida: Térhatású kerület-felújítás Nyócker! 3D
KRITIKA
• Varró Attila: Holt mesékből új bazár A holló
DVD
• Bocsor Péter: Nyugaton a helyzet változatlan
• Pápai Zsolt: Magánbeszélgetés
• Sepsi László: Diploma előtt/Testi kapcsolatok
• Huber Zoltán: Anonymus
• Varga Zoltán: Scooby Doo! Vámpírmusical
• Tosoki Gyula: A cinkos
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Könyv

Hamar Péter: Móricz Zsigmond művei a filmvásznon

Pénz és politika

Gelencsér Gábor

Alapos filológiai bevezető a Móricz-mozifilmek világába.

Ha az elveszett, töredékesen fennmaradt, illetve egy-egy regényt újra feldolgozó adaptációkat is tekintetbe vesszük, akkor a magyar írók közül Móricz Zsigmond neve tűnik fel legtöbbször mozifilmjeink főcímén, egészen pontosan tizennégyszer – s akkor még nem említettük a műveiből forgatott három rövid- és huszonnégy tévéfilmet. Hamar Péter monográfiája ebből a gazdag anyagból a Móricz-mozifilmeket dolgozza fel. Ráadásul az író jelenléte lefedi a magyar hangosfilm történetét az első egészestés szkeccsfilm – egyébként betiltott, később elveszett – epizódjától (Hány óra, Zsuzsi?, 1930) Szabó István Máriássy után ismét adaptált Rokonokjáig (2006). Még sokatmondóbb körülmény, ha figyelembe vesszük, hogy a Móricz-filmek korszak-reprezentációja is erős. A Nem élhetek muzsikaszó nélkül (Deésy Alfréd, 1936) és a Légy jó mindhalálig (Székely István, 1936) első feldolgozása, az elveszett Szép csillag (Jelinek Imre, 1942), a Kerek Ferkó (Martonffy Emil, 1943) és a ma már csak kétharmadában látható Sári bíró (Hegedűs Tibor, 1943) az 1945 előtti, piaci szempontú, műfaji alapokon álló, szórakoztató funkciójú filmgyártás világát illusztrálja. Velük szemben a Hortobágy (Georg Höllering, 1937) ugyanezen korszak ritka és ellentmondásos művészi törekvéseiről tudósít. Az ötvenes évek sematizmusának metódusára világít rá a Forró mezők (Apáthi Imre, 1949) és az Úri muri (Bán Frigyes, 1950) aktualizáló értelmezése, míg a Rokonok első, Máriássy Félix-féle adaptációja (1954) a sematizmus meghaladásának kísérlete, hasonlóan az Égi madárhoz (Fehér Imre, 1958). Egyedül Sík Ferenc második Nem élhetek muzsikaszó nélkül-adaptációja (1978) tekinthető korszak-függetlennek, Ranódy László filmjei pedig (Légy jó mindhalálig, 1960; Árvácska, 1976) inkább az életmű szempontjából fontosak, noha az Árvácska a hetvenes évek felerősödő szerzői stílusának köszönhetően bizonyult – a monográfia szerzője szerint is – ez idáig a legjobb Móricz-filmnek. Szabó István rendszerváltás utáni (újra)aktualizáló Móricz-olvasata végül az író filmes jelenlétének töretlen továbbélését bizonyítja.

A számok és a filmtörténeti reprezentáció tükrében tehát indokolt Hamar Péter döntése, miszerint önálló könyvet szentelt a Móricz-művekből készült mozifilmeknek. S mivel e filmek elsősorban valóban nem esztétikai súlyuk, hanem megvalósulásuk gazdasági és politikai körülményei miatt jellegzetesek, elfogadható, hogy munkája mindenekelőtt filológiai indíttatású, s az esztétikai–formai szempontokat háttérbe szorítja, illetve kifejtetlenül hagyja.

A szerző kutatómunkája nagy körültekintéssel tárja fel az egyes filmek létrejöttének körülményeit mind az író, mind a gyártók, mind a filmek recepciója oldaláról (egyhelyütt például e sorok írójának korábbi dolgozatát is pontosítja). Mindaz, amit megtudunk az egyes filmek keletkezésének nemritkán kalandos történetéről, filmtörténetileg mégis kevéssé meglepő következtetésekhez vezet. Ezek szerint 1945 előtt nagyobb mértékben a pénz, kisebb mértékben a politika oltárán áldozta fel író és rendező az adaptált műveket, míg 1945 után a politika került előtérbe, amelyet csak lassan kezdtek kiszorítani a művészi szempontok. Újat inkább az jelenthet, hogy ebben – amíg tehette – miképp közreműködött maga Móricz Zsigmond. Egyszerre kiábrándító és megrendítő azokat a naplóbejegyzéseket olvasni, amelyekben a hetedik művészet iránt őszintén érdeklődő író (erről a könyv bevezető fejezete tudósít) csalódásairól számol be, ám még e csalódások előtt milyen kompromisszumokat köt az anyagi szempontok – vagy éppen második, színésznő-felesége szerephez juttatása – érdekében. Mindez kétségtelenül az irodalomtörténet része, ráadásul nem idegen Móricz életművétől, hiszen színműírói munkásságán is ez a körülmény hagyott nyomot, s nem utolsósorban magyarázatot ad a filmváltozatok művészi sikertelenségére. Ugyanez elmondható az 1945 után megvalósuló, politikai természetű „belenyúlások” következményeiről is. E tekintetben tehát a szerző alapos munkát végez. Ennek ellenére nem tekint el a filmek esztétikai vizsgálatától, továbbá nem marad meg a filológusi módszer objektív hangneménél. Ám műelemzések helyett sommás, a művek formavilágát csak felületesen érintő megállapításokat tesz, míg a korabeli kritikusokat gúnyos megjegyzésekkel illeti. E felesleges, a könyv saját logikáját sértő ballasztoktól eltekintve Hamar Péter olyan filológiai alapkutatást végzett el, amely megkönnyíti a Móricz-filmek kortárs elemzőinek és értelmezőinek a dolgát.

Móricz Zsigmond Kulturális Egyesület, Nyíregyháza, 2012.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/09 50-50. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11211