KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2012/május
MOZI
• Parádi Orsolya: Nathalie második élete
• Vajda Judit: Tegnap éjjel
• Huber Zoltán: 21 Jump Street – A kopasz osztag
• Barkóczi Janka: Asszonyok kútja
• Ádám Péter: Együtt élhetnénk
• Kolozsi László: Oslo, augusztus
• Kovács Bálint: Hasta la Vista!
• Varró Attila: Kalózok – Kétballábas banda
TARR APOKALIPSZISE
• Schubert Gusztáv: Ítéletidő Tarr apokalipszise
TARR
• Sipos Balázs: Világvégi zene A torinói ló nyitójelenete
• Tornai Szabolcs: A ló kérdez Tarr és az Apokalipszis
HILLBILLY-HORROR
• Kovács Marcell: Zöld pokol Hillbilly-horror
• Géczi Zoltán: A lét elviselhető könnyűsége Hilbilly-Amerika
• Varró Attila: Isten háta mögött A pogány Anglia
• Hubai Gergely: Borzasztó bendzsók bajnokai A hillbilly horrorzene
MESETERÁPIA
• Sepsi László: Mesekönyv és bestiárium Tömegfilmes tündérmesék
• Varga Zoltán: A kiskakas és a pegazus Macskássy Gyula filmjei
FILMMÚLT
• Varró Attila: Művész és nyelvújító Rouben Mamoulian – 1. rész
• Lénárt András: Spanyol Hollywood Samuel Bronston tündöklése és bukása
FILM ÉS EROTIKA
• Kelecsényi László: A test szavai Utazás az érzékek birodalmába – 3. rész
• Varga Zoltán: A test ördöge Polanski és Zulawski
SITCOM
• Nánay Bence: Narratív trükkök Amerikai sitcom
• Baski Sándor: Székely szerint a világ Lucky Louie / Louie
• Kolozsi László: Jelentés a légkondicionált pokolból Office – Hivatali tévéfilmregények
• Huber Zoltán: Sóhivatal Munkaügyek
KÖNYV
• Zalán Vince: Kész a leltár? Sárközy Réka: Elbeszélt múltjaink
FILM / REGÉNY
• Pálos Máté: Tékozló apák Nick Flynn: Mocsokváros utcáin
• Nagy V. Gergő: Korhadt sorsok Paul Weitz: Mocsokváros utcáin
• Orosz Anna Ida: Térhatású kerület-felújítás Nyócker! 3D
KRITIKA
• Varró Attila: Holt mesékből új bazár A holló
DVD
• Bocsor Péter: Nyugaton a helyzet változatlan
• Pápai Zsolt: Magánbeszélgetés
• Sepsi László: Diploma előtt/Testi kapcsolatok
• Huber Zoltán: Anonymus
• Varga Zoltán: Scooby Doo! Vámpírmusical
• Tosoki Gyula: A cinkos
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Magyar Műhely

Csicska

Rabszolgasors

Gorácz Anikó

Till Attila személyesen érint akkor is, ha csak a híradásokból ismerjük a kizsákmányoló fogvatartás barbár intézményét.

A magyar film barátai körében évről évre egyre erősödik a realizmust hiányolók tábora, akik szeretnék a vásznon viszontlátni a mai magyar társadalmat, a hétköznapi problémákat, a közvetlen filmnyelven elmesélt egyéni drámákat. Azt a fajta társadalmi és morális érzékenységet várva el az alkotóktól, ami a korábbi évtizedekben szerves része volt a magyar filmművészetnek, és amit mostanában leginkább román szomszédainknál látunk viszont. Kelet-Európa óriási változáson ment át az elmúlt negyedszázadban, de az átalakulás a szocializmus évtizedeivel együtt jórészt feldolgozatlanul került a társadalmi tudat porlepte pincéjébe.

Egyes nemzeti filmgyártásokban erősebb az igény, hogy kibeszéljék a tabukat, hogy feltárják és gyógyítsák a közelmúlt és a jelen fájó sebeit, míg mások ettől eltérő utakat választanak. A magyar film, ami hosszú évtizedekig élen járt a társadalmi analízisben és a dokumentarista realizmusban, a rendszerváltás után más irányba indult el. Kiváltképpen az új évezredben pályára lépő fiatal generáció nem érezte sajátjának a realista beszédmódot, inkább egy metaforikus, elemelt, áttételesebb filmnyelvet választott történeteihez, igaz, ezek a művek éppúgy rólunk beszélnek, mint a kisrealista alkotások Bukaresttől Brüsszelig, Corneliu Porumboiutól a Dardenne fivérekig. Till Attila Cannes-t megjárt kisjátékfilmje, a Csicska viszont ezt a sokszor hiányolt realista irányt képviseli.

A film hőse Pista, aki egy tanyán él feleségével, tinédzser lányával és két kiskamasz fiával. Több mint fél éve ott lakik a félkegyelmű Feri is, akit Pista ötvenezer forintért vett, és élelem fejében dolgoztat. Feri az istállóban alszik, enni akkor kap, ha engedelmesen viselkedik, segélyét a gazdája veszi fel, ahogyan a személyi igazolványát is ő tartja magánál. Pista nagy gazdaságot visz: állatokat tart, zöldséget, gyümölcsöt termeszt; lazítani nincs ideje, ezért a feszültséget a családján vezeti le. Olyan ember, aki a saját szájaíze szerint értelmezi a törvényt: a bűn csak akkor kiált megtorlásért, ha ő a károsult. A rendőrség is őérte van, hogy elkapják a gyümölcsfáit lopkodó nyomorultakat, miközben esténként a legnagyobb természetességgel ver láncra egy fiatal férfit. A börtönőr azonban éppúgy fogoly, mint a rabszolgája; foglya egy sivár, kilátástalan, örömtelen életnek, ahol az anyagi javakért folytatott küzdelem az utolsó szikráig kioltja az erkölcsi érzéket.

A médiából merített ötlet ellenére a Csicska nem filmes publicisztika, nem egy fikciós történetté konvertált infotainment riport, hanem filmnyelvileg kiérlelt munka; a szélesvászonra komponált, filmre forgatott anyag minden beállítása igényes alkotóról árulkodik. A csicskáztatás embertelen jelenségén túl felsejlenek más társadalmi problémák is, ilyen a vidék leszakadása, a mélyszegénység, a korrupció vagy a tinédzser-terhesség, ám a film annak ellenére sem válik túlterheltté, hogy az alig húsz perces játékidőbe több filmre elegendő drámai konfliktus sűrűsödik. Éppen ellenkezőleg, a feszes cselekményben minden jelenet, mondat, apró mozdulat a helyén van.

A kisjátékfilmnek még az egészestés filmnél is jobban kell zsonglőrködnie a feszültséggel, és a leíró részek hiánya miatt néhány snittben kell tudnia jellemezni egy karaktert. Till Attila emberismeretéről és dramaturgiai érzékéről tanúskodik, hogy a film hőse nem az áldozat, hanem az agresszor, aki csak kívülről, hatalmi pozíciója miatt tűnik erősnek, belülről éppoly nyomorult, szerencsétlen figura, mint a csicskája. A finom keretbe foglalt történet a nyitott befejezésnek köszönhetően napokig dolgozik még a nézőben, és főleg az a megrázóan kemény utolsó szó visszhangzik sokáig a fejünkben. Tessék, ez a magyar valóság, és így kell róla filmet készíteni.

Csicska – magyar, 2011. Rendezte és írta: Till Attila. Kép: Juhász Imre. Zene: Lantos Iván. Vágó: Barsi Béla. Hang: Major Csaba. Producer: Mécs Mónika, Rajna Gábor és Sípos Gábor. Szereplők: Thuróczy Szabolcs (Balogh), Szitás Balázs (Csicska), Balsai Móni (Feleség). Gyártó: Laokoon Film. 20 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/07 11-11. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10690


előző 1 következőúj komment

stoneddylan#1 dátum: 2012-02-02 23:54Válasz
http://bortnyik.tumblr.com/
Próbáltam máshonnan megközelíteni.