KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2012/április
BERLIN
• Schubert Gusztáv: Fekete éjjel közepén Csak a szél
EMBER AZ ŰRBEN
• Géczi Zoltán: Hello, Spaceboy! Űrutazás és film
• Várkonyi Benedek: Ember az űrben Beszélgetés Almár Iván csillagásszal
• Barotányi Zoltán: Égből hullott mesék Kataklizmamozik és tudomány
TITANIC 100
• Hubai Gergely: Száz év ütközései Titanic-filmek
FILM ÉS EROTIKA
• Kelecsényi László: A test szavai Utazás az érzékek birodalmába – 2. rész
• Harmat György: Előítélet a bőrünk alatt Pasolini, film, homoszexualitás
FILMISKOLA
• Benke Attila: A nagypapa mozijában A némafilm utóélete
• Margitházi Beja: Régi idők új mozija A némafilm utóélete (1990–2012) [RÉSZLET]
MESEFILMTERÁPIA
• Hirsch Tibor: Sorskönyvvel, sorskönyvtelenül Meseterápia – 3.rész
• Varga Zoltán: Százszor volt, hol nem volt… Magyar népmesék 1-100.
MOZIPEST
• Sípos Júlia: „Ebből ismertem meg a Tabánt!” Ráday Mihály Budapestje
KÖNYV
• Bocsor Péter: Könnyűszerkezetes történetek Syd Field: Forgatókönyv
KRITIKA
• Kovács Bálint: Boldogság, gyere haza! Beszélgetés Szirmai Mártonnal
MOZI
• Roboz Gábor: A fekete ruhás nő
• Forgács Nóra Kinga: Bordélyház
• Huber Zoltán: Torrente 4­
• Barkóczi Janka: A vér és a méz földje
• Pálos Máté: A bosszú jogán
• Kovács Marcell: Fehér pokol
• Baski Sándor: Csempészek
• Horváth Eszter: Francia hétvége
• Vajda Judit: Járhatatlan út
• Parádi Orsolya: Szemünk fénye
• Szabó Noémi: A legszebb dolog
• Tüske Zsuzsanna: Lazacfogás Jemenben
DVD
• Bocsor Péter: Ne bántsátok a feketerigót!
• Baski Sándor: A vad gyerek
• Varga Zoltán: Susi és Tekergő
• Sepsi László: A vérdíj
• Géczi Zoltán: Isten haragja

              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Gyors meló

Gyenge Zsolt

Go Fast – francia, 2009. Rendezte: Olivier Van Hoofstadt. Írta: Bibi Naceri, Emmanuel Prevost és Jean-Marc Souvira. Kép: Jean-François Hensgens. Zene: Alexandre Azaria. Szereplők: Roschdy Zem (Marek / Slimane), Olivier Gourmet (Jean-Do), Jean-Michel Fete (Méco), Jil Milan (Lucien), Catalina Denis (Gladys). Gyártó: Avalanche / Europa Corp. Forgalmazó: Fórum Hungary. Feliratos. 90 perc.

 

Ilyen egy film, ha valaki komolyra fordítja a Besson-féle Taxi filmek száguldós dramaturgiáját, majd ötvözi az amerikai akció-thrillerek feszültségkeltésével és rendőri felkészültséggel kapcsolatos naivitásával. A Gyors meló remekül bizonyítja, mennyire termékeny tud lenni az amerikai műfaji struktúráknak az európai filmes látásmód nyersességével való házasítása: a rendező kitűnőre vizsgázik az egyes jelenetek és karakterek megkonstruálásából, a rendőrségi kamerák megfigyeléseit kihasználva pedig látványos, különböző textúrájú felvételekből összeállított képi világot teremt.

A cím a kábítószercsempészek elosztási technikáját fedi, aminek lényege, hogy a termelőktől az árut gyorsabban juttassák a piacra, mielőtt még a rendőrök lekövethetnék a résztvevők mozgását. A módszer azonban nem garantált: rögtön a film elején, mialatt Párizs egyik hírhedt külvárosában figyelik a drogterjesztők mozgásait, a központból irányító algír származású srácon kívül egy teljes csapatot kinyírnak. A legjobb barátai elvesztése miatt bosszúra szomjazó Mareknek kapóra jön, hogy az amerikai rendőrök ennek a bandának a leleplezéséhez beépülő embert keresnek.

Az alvilág különböző figuráit és működésének helyszíneit a tengerentúli moziknál jóval erőteljesebben és hitelesebben bemutató jelenetek révén kétharmadáig lendületes, élvezetes a film, tökös szituációkban, jól megrajzolt karakterekben és egzotikus hátterek között zajló izgalmas száguldásokban gyönyörködhetünk, de aztán, ahogy kezd összeállni a kép, egyre gyakrabban kérdezgetjük magunktól: ennyi az egész? A Nemecseknél is rosszabbul járó forgatókönyvíró (valamiért sehol sem lehet megtalálni a nevét) a jó alaphelyzet után nem tud újabb fordulatokat felmutatni, nem mer vezéráldozatokat hozni, és szinte nevetségesen könnyűnek mutatja a rendkívül ügyesnek bizonyuló rendőrök munkáját. A Gyors meló olyan, mint a visszavonulásig nagy ígéretnek maradt sportoló: az idő előrehaladtával egyre kevésbé hiszünk abban, hogy lesz belőle valami.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/09 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9924