KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2012/április
BERLIN
• Schubert Gusztáv: Fekete éjjel közepén Csak a szél
EMBER AZ ŰRBEN
• Géczi Zoltán: Hello, Spaceboy! Űrutazás és film
• Várkonyi Benedek: Ember az űrben Beszélgetés Almár Iván csillagásszal
• Barotányi Zoltán: Égből hullott mesék Kataklizmamozik és tudomány
TITANIC 100
• Hubai Gergely: Száz év ütközései Titanic-filmek
FILM ÉS EROTIKA
• Kelecsényi László: A test szavai Utazás az érzékek birodalmába – 2. rész
• Harmat György: Előítélet a bőrünk alatt Pasolini, film, homoszexualitás
FILMISKOLA
• Benke Attila: A nagypapa mozijában A némafilm utóélete
• Margitházi Beja: Régi idők új mozija A némafilm utóélete (1990–2012) [RÉSZLET]
MESEFILMTERÁPIA
• Hirsch Tibor: Sorskönyvvel, sorskönyvtelenül Meseterápia – 3.rész
• Varga Zoltán: Százszor volt, hol nem volt… Magyar népmesék 1-100.
MOZIPEST
• Sípos Júlia: „Ebből ismertem meg a Tabánt!” Ráday Mihály Budapestje
KÖNYV
• Bocsor Péter: Könnyűszerkezetes történetek Syd Field: Forgatókönyv
KRITIKA
• Kovács Bálint: Boldogság, gyere haza! Beszélgetés Szirmai Mártonnal
MOZI
• Roboz Gábor: A fekete ruhás nő
• Forgács Nóra Kinga: Bordélyház
• Huber Zoltán: Torrente 4­
• Barkóczi Janka: A vér és a méz földje
• Pálos Máté: A bosszú jogán
• Kovács Marcell: Fehér pokol
• Baski Sándor: Csempészek
• Horváth Eszter: Francia hétvége
• Vajda Judit: Járhatatlan út
• Parádi Orsolya: Szemünk fénye
• Szabó Noémi: A legszebb dolog
• Tüske Zsuzsanna: Lazacfogás Jemenben
DVD
• Bocsor Péter: Ne bántsátok a feketerigót!
• Baski Sándor: A vad gyerek
• Varga Zoltán: Susi és Tekergő
• Sepsi László: A vérdíj
• Géczi Zoltán: Isten haragja

              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Az esemény

Kovács Marcell

The Happening – amerikai–indiai, 2008. Rendezte és írta: M. Night Shyamalan. Kép: Tak Fujimoto. Zene: James Newton Howard. Szereplők: Mark Wahlberg (Elliot Moore), Zooey Deschanel (Alma Moore), John Leguizamo (Julian), Ashlyn Sanchez (Jess), Betty Buckley (Mrs. Jones). Gyártó: 20th Century Fox / Spyglass Entertainment / UTV. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 91 perc.

 

Nem is sok évvel ezelőtt, amikor egy új Shyamalan-film bemutatója még eseményszámba ment, a hozsannázó kritikák előszeretettel emlegették a fiatal rendezőt Hitchcock örököseként. Megkérdőjelezhetetlen tehetségét látva nem is tűntek túlzónak az efféle kijelentések, mára azonban világossá vált, hogy erősen sántít az összehasonlítás. Nem legutóbbi filmjei sikertelensége miatt, hiszen a tehetség nem párolog el, hanem mert minél határozottabb kontúrokkal rajzolódik ki az idő múlásával Shyamalan saját művészi karaktere, annál távolabb kerül a becses hitchcocki hagyatéktól.

Hitchcock számára a mozi első számú feladata a szórakoztatás volt, Shyamalan viszont fejlett felelősségtudata révén nem éri be ennyivel, többet akar adni a nézőnek, simogatni a lelkét, gazdagabbá tenni az életét. Mesélhet szellemekről, szuperhős születéséről vagy marslakók támadásáról, a mondanivaló mindig ugyanarra tanít: hogyan legyünk jók és tegyük jobbá a világot. Ez a dicséretes lelkiismeretesség azonban a legutóbbi Lány a vízben esetében már bántó szereptévesztésbe fordult. A filmjeiben – Hitchcockhoz hasonlóan – rendre felbukkanó Shyamalan itt egy fiatal írót alakított, aki készülő könyvével megmutatja a kiutat a zsákutcába jutott emberiség számára.

Az esemény megkímél minket az önértékelési zavar ilyen látványos megnyilvánulásaitól, író-rendezője még csak meg sem mutatja magát (bár rafinált módon mégis szereplője a filmnek). Most is egy B-filmes klisé az alaphelyzet: a lakosságot tömeges öngyilkosságba kergető idegbénító gáz kerül a levegőbe New Yorkban, majd a keleti parton mindenfelé. Shyamalan szívesen választ közhelyes témát, hogy azután valami szokatlant hozzon ki belőle. A kötelező műfaji paneleket alkalmazza most is: hullák hevernek az utcákon, pánik tör ki, mindenki fejvesztve menekül a városból, hogy a civilizációtól távol keressen menedéket. De a természet most nem óvóhely, hanem kíméletlen gyilkos. A Madarak öko-horrorját idézik a rémségek, de amíg Hitchcock ravaszul lemond a vérengzésre adott magyarázatról – és ezzel még nyugtalanítóbbá teszi a látottakat –, Shyamalan ragaszkodik a népnevelő mondanivalóhoz. Indoklása didaktikus, de nem hatástalan, ügyesen megbolygatja vele a bűnös és az áldozat hagyományos szereposztását.

Shyamalan legszokványosabb filmje Az esemény, ránézésre alig tér el az utóbbi időben számtalanszor látott, világvégével riogató moziktól. Ebben a mezőnyben viszont remekül helytáll, a sok finom intelligenciával megrajzolt apró mozzanat, a hiteles emberi pillanatok saját ízt kölcsönöznek neki. Egy vonatkozásában pedig látványosan felülmúlja a hasonló sztorit űrlényekkel vagy zombikkal elmesélő kortárs variációkat: az idegméregtől bénult emberek néma öngyilkosságának képsorainál megrendítőbb és felkavaróbb látvánnyal régen szembesített minket a filmvászon.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/08 55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9565