KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2012/április
BERLIN
• Schubert Gusztáv: Fekete éjjel közepén Csak a szél
EMBER AZ ŰRBEN
• Géczi Zoltán: Hello, Spaceboy! Űrutazás és film
• Várkonyi Benedek: Ember az űrben Beszélgetés Almár Iván csillagásszal
• Barotányi Zoltán: Égből hullott mesék Kataklizmamozik és tudomány
TITANIC 100
• Hubai Gergely: Száz év ütközései Titanic-filmek
FILM ÉS EROTIKA
• Kelecsényi László: A test szavai Utazás az érzékek birodalmába – 2. rész
• Harmat György: Előítélet a bőrünk alatt Pasolini, film, homoszexualitás
FILMISKOLA
• Benke Attila: A nagypapa mozijában A némafilm utóélete
• Margitházi Beja: Régi idők új mozija A némafilm utóélete (1990–2012) [RÉSZLET]
MESEFILMTERÁPIA
• Hirsch Tibor: Sorskönyvvel, sorskönyvtelenül Meseterápia – 3.rész
• Varga Zoltán: Százszor volt, hol nem volt… Magyar népmesék 1-100.
MOZIPEST
• Sípos Júlia: „Ebből ismertem meg a Tabánt!” Ráday Mihály Budapestje
KÖNYV
• Bocsor Péter: Könnyűszerkezetes történetek Syd Field: Forgatókönyv
KRITIKA
• Kovács Bálint: Boldogság, gyere haza! Beszélgetés Szirmai Mártonnal
MOZI
• Roboz Gábor: A fekete ruhás nő
• Forgács Nóra Kinga: Bordélyház
• Huber Zoltán: Torrente 4­
• Barkóczi Janka: A vér és a méz földje
• Pálos Máté: A bosszú jogán
• Kovács Marcell: Fehér pokol
• Baski Sándor: Csempészek
• Horváth Eszter: Francia hétvége
• Vajda Judit: Járhatatlan út
• Parádi Orsolya: Szemünk fénye
• Szabó Noémi: A legszebb dolog
• Tüske Zsuzsanna: Lazacfogás Jemenben
DVD
• Bocsor Péter: Ne bántsátok a feketerigót!
• Baski Sándor: A vad gyerek
• Varga Zoltán: Susi és Tekergő
• Sepsi László: A vérdíj
• Géczi Zoltán: Isten haragja

              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Érzelmes csodabogarak

Ardai Zoltán

 

A nézők közé kilépő táblakép- és mozialakok, illetve a festményi világokba és mozijelenetekbe beférkőzött nézőfigurák kultúrtörténetében az Érzelmes csodabogarak figyelemre méltó állomást jelent. Mint egyes korábbi Nichetti-burleszkekben, így a hasonlóan fantasztikus bonyolítású Szappantolvajokban, itt is érződik némi Woody Allen-féle ösztönzés, de ezúttal szembetűnőbb egy másik Amerika-felőli hatás: a Zemeckis-i technikáé. Csupán a technikáé, a Roger nyúl a pácban viágképét ugyanis Nichetti éppenséggel kifordítja. A jólelkű evilági főhős, rajzlényecskék barátja, aki maga is rendhagyó módon mozog siváran tülekvő környezetében, itt nem bebocsátást nyer a rajzfilm-édenbe, mint Zemeckisnél, hanem önnön gúnyrajz-változatává válik. A Nichetti-játszotta szegény szinkronkészítőn mintegy szakmai ártalomként hatalmasodik el a metamorfózis. Elrajzosodott korpuszát, miként Wells láthatatlan embere, vagy az újabb generációs Darkman, fáslikba tekeri, felkesztyűzi stb., de nem menekülvén egy előre-rettegett ágyjelenettől, végül mégis lelepleződik türelmetlen szerelme előtt. A sokat megélt lány azonban nem riad el tőle, sőt fellélegezve nevet szégyenkezésén, („hát ez a baj?”), hisz attól tartott, hogy már őt sem szeretheti. Hogy már senkit sem szerethet. A felderült nő és az érzékeny férfikarikatúra szenvedélyes gubancba fonódik össze. Hogy ez a kissé morbid vidámságú záróképsor miért nem merő blődli, azt az értheti meg, aki a filmet eddig főként mint pornó-paródiát követte. (A filmbeli szinkronstúdióban nem csupán rajzművekkel adódik tennivaló, a lány pedig, szerte a városban, perverzeket elégít ki naphosszat – csupa olyan meglepő perverzió vonul itt fel, amely nem igényli a közvetlen szexuális érintkezést.) E paródia bensőséges világvégi filozofikuma többféleképp hangsúlyozható, de az az olvasat, amit a film itthoni címe sugall (eszerint nem máson kell itt szórakoznunk, mint néhány ritka-muris jóbolond belügyein) nem egyenrangú a többivel, egyszerűen csak értetlen.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/11 55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4243