KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2012/április
BERLIN
• Schubert Gusztáv: Fekete éjjel közepén Csak a szél
EMBER AZ ŰRBEN
• Géczi Zoltán: Hello, Spaceboy! Űrutazás és film
• Várkonyi Benedek: Ember az űrben Beszélgetés Almár Iván csillagásszal
• Barotányi Zoltán: Égből hullott mesék Kataklizmamozik és tudomány
TITANIC 100
• Hubai Gergely: Száz év ütközései Titanic-filmek
FILM ÉS EROTIKA
• Kelecsényi László: A test szavai Utazás az érzékek birodalmába – 2. rész
• Harmat György: Előítélet a bőrünk alatt Pasolini, film, homoszexualitás
FILMISKOLA
• Benke Attila: A nagypapa mozijában A némafilm utóélete
• Margitházi Beja: Régi idők új mozija A némafilm utóélete (1990–2012) [RÉSZLET]
MESEFILMTERÁPIA
• Hirsch Tibor: Sorskönyvvel, sorskönyvtelenül Meseterápia – 3.rész
• Varga Zoltán: Százszor volt, hol nem volt… Magyar népmesék 1-100.
MOZIPEST
• Sípos Júlia: „Ebből ismertem meg a Tabánt!” Ráday Mihály Budapestje
KÖNYV
• Bocsor Péter: Könnyűszerkezetes történetek Syd Field: Forgatókönyv
KRITIKA
• Kovács Bálint: Boldogság, gyere haza! Beszélgetés Szirmai Mártonnal
MOZI
• Roboz Gábor: A fekete ruhás nő
• Forgács Nóra Kinga: Bordélyház
• Huber Zoltán: Torrente 4­
• Barkóczi Janka: A vér és a méz földje
• Pálos Máté: A bosszú jogán
• Kovács Marcell: Fehér pokol
• Baski Sándor: Csempészek
• Horváth Eszter: Francia hétvége
• Vajda Judit: Járhatatlan út
• Parádi Orsolya: Szemünk fénye
• Szabó Noémi: A legszebb dolog
• Tüske Zsuzsanna: Lazacfogás Jemenben
DVD
• Bocsor Péter: Ne bántsátok a feketerigót!
• Baski Sándor: A vad gyerek
• Varga Zoltán: Susi és Tekergő
• Sepsi László: A vérdíj
• Géczi Zoltán: Isten haragja

              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A fénykép

Andorka György

Photograph – indiai-brit, 2019. Rendezte és írta: Ritesh Batra. Kép: Tim Gillis és Ben Kutchins. Zene: Peter Raeburn.Szereplők: Nawazuddin Siddiqui (Rafi), Sanya Malhotra (Milona), Sachin Khedekar (Kanti Bhai), Denzil Smith (Hasmukh), Brinda Trivedi (Saloni). Gyártó: Poetic License Production / Film Science / Pola Pandora. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 110 perc.

 

Ritesh Batra, a kortárs midcult egyik leglágyabb hangú elbeszélője két angol nyelven forgatott alkotás után visszatért a nemzetközi sikert meghozó Ezerízű szerelem helyszínére egy újabb, a bollywoodi harsányságot messzire elkerülő koprodukciós munkával – akit a rendező elsőfilmje annak idején elbűvölt, ezúttal ismét otthon érezheti magát. A sztori kezdetén Rafi, a Mumbaiban élő utcai fényképész egy fiatal lányt kap lencsevégre az India-kapunál. Miloni jól szituált, felső-középosztálybeli egyetemista – Rafi ötödmagával osztozik a kicsinyke szobán, ahol esténként nyugovóra tér. Az agglegény hirtelen ötlettől vezérelve elküldi – a fülét oly régóta rágó – anyjának az ismeretlen lány fényképét, kedveseként mutatva be őt. A csel túl jól sikerül, és a férfinak nem marad más választása, mint megkeresni a félszeg Milonit, aki meglepő módon igent mond a játékra, hogy jövendőbeli menyként állítson oda a szépkorú mama elé.

A tobzódó helyzetkomikummal kecsegtető felütést a rendező nem meglepő módon kis lángon égő, elégikus történetként fűzi tovább, előző indiai munkájához hasonlóan erős atmoszférát teremtve. Az elbeszélés azonban ezúttal valamivel széttartóbb és nehezebben kiismerhető. Miközben hangsúlyosabb a társadalmi kontextus (a főszereplők közötti távolságot olyan, jól elkapott motívumok teszik plasztikussá, mint egy utcai édességtől kapott gyomorrontás), Batra elliptikus jeleneteit helyenként egyfajta valóságtól elemelt, már-már álomszerű hangulat is belengi. A nincstelenek sorsközösségét tendenciózus romantikával ábrázolja, de mégsem rágja a szánkba, hősnője miért is érzi ennyire fojtogatónak saját környezetét, ahogyan azt sem, valódi lelki társra talál-e az idősebb férfiban, vagy az csak gyújtószikra számára? Ez a nyitottság azonban nem feltétlenül hátrány: habár a filmek, ahogyan a kispiszkos moziban halljuk Rafitól, rendre „ugyanazokat a történeteket mesélik”, életre mégis mi keltjük őket – és ezúttal is annyit kapunk vissza a műtől, amennyit magunk beleteszünk.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/10 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14293