KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2012/április
BERLIN
• Schubert Gusztáv: Fekete éjjel közepén Csak a szél
EMBER AZ ŰRBEN
• Géczi Zoltán: Hello, Spaceboy! Űrutazás és film
• Várkonyi Benedek: Ember az űrben Beszélgetés Almár Iván csillagásszal
• Barotányi Zoltán: Égből hullott mesék Kataklizmamozik és tudomány
TITANIC 100
• Hubai Gergely: Száz év ütközései Titanic-filmek
FILM ÉS EROTIKA
• Kelecsényi László: A test szavai Utazás az érzékek birodalmába – 2. rész
• Harmat György: Előítélet a bőrünk alatt Pasolini, film, homoszexualitás
FILMISKOLA
• Benke Attila: A nagypapa mozijában A némafilm utóélete
• Margitházi Beja: Régi idők új mozija A némafilm utóélete (1990–2012) [RÉSZLET]
MESEFILMTERÁPIA
• Hirsch Tibor: Sorskönyvvel, sorskönyvtelenül Meseterápia – 3.rész
• Varga Zoltán: Százszor volt, hol nem volt… Magyar népmesék 1-100.
MOZIPEST
• Sípos Júlia: „Ebből ismertem meg a Tabánt!” Ráday Mihály Budapestje
KÖNYV
• Bocsor Péter: Könnyűszerkezetes történetek Syd Field: Forgatókönyv
KRITIKA
• Kovács Bálint: Boldogság, gyere haza! Beszélgetés Szirmai Mártonnal
MOZI
• Roboz Gábor: A fekete ruhás nő
• Forgács Nóra Kinga: Bordélyház
• Huber Zoltán: Torrente 4­
• Barkóczi Janka: A vér és a méz földje
• Pálos Máté: A bosszú jogán
• Kovács Marcell: Fehér pokol
• Baski Sándor: Csempészek
• Horváth Eszter: Francia hétvége
• Vajda Judit: Járhatatlan út
• Parádi Orsolya: Szemünk fénye
• Szabó Noémi: A legszebb dolog
• Tüske Zsuzsanna: Lazacfogás Jemenben
DVD
• Bocsor Péter: Ne bántsátok a feketerigót!
• Baski Sándor: A vad gyerek
• Varga Zoltán: Susi és Tekergő
• Sepsi László: A vérdíj
• Géczi Zoltán: Isten haragja

              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Éjjelek és nappalok

Vajda Judit

Days and Nights – amerikai, 2014. Rendezte és írta: Christian Camargo. Kép: Steve Cosens. Zene: Claire van Kampen. Szereplők: Katie Holmes (Alex), Ben Whishaw (Eric), Allison Janney (Elizabeth), Jean Reno (Louis), William Hurt (Herb). Gyártó: Art Cine Productions. Forgalmazó: ADS Service. Szinkronizált. 92 perc.

Habár a Sirály talán Csehov legidőtállób darabja, az 1980-as évek vidéki Amerikájába helyezett verziójának izgalmas kísérlete kudarcba fullad Christian Camargo író-rendező-szereplő kezében. A négyfelvonásos, háromórás színmű másfél órányi játékidőbe sűrítése zavaróan zaklatott és fájdalmasan csonka végeredményt szült. Camargo a cselekményt és a figurákat nagyjából megtartotta (az ünnepelt színésznő szerelmével hazalátogat a vidéki, tóparti birtokra betegeskedő bátyjához és művészi ambíciókat dédelgető fiához, a látogatás pedig alaposan megkavarja az addigi viszonyokat), az idő szűke miatt azonban a karaktereknek nemcsak a motivációja, de még a jelleme is homályban marad, egymással való kapcsolatuk pedig csak jelzésértékkel villan fel.

Az Éjjelek és nappalok legnagyobb problémája nem az, hogy elsikkad Mása (itt Alex) alkoholizmusa, Trepljov/Eric-hez fűződő reménytelen szerelme és férjével szembeni lenéző viselkedése, vagy hogy Nyina/Eva megrázó, végső nagymonológja szűkszavú zavarosságával semmit sem magyaráz meg a korábbi és későbbi események közül, sem az, hogy a doktor (Jean Reno) elveszíti legtöbb izgalmas vonását, hanem hogy mindezek helyett nem kapunk semmiféle fogódzót, amelynek mentén megfejthetnénk a hősöket. A végeredmény olyan, mintha az alkotó felsorakoztatná a csehovi alakok ihlette sakkfiguráit, ám anélkül szedné le őket a tábláról, hogy játszott volna velük. Rendezőnk ráadásul eltávolította az orosz drámában csodálatosan működő, kifejező sirály-szimbólumot is, és amit helyette kapunk (az új életre kelő sas motívuma), bár hasonlóan kidolgozott, a legnagyobb jóindulattal tekintve is sántít, szigorúan nézve pedig teljesen életképtelen. A csehovi csendes elkeseredettséget és finom iróniát ugyan az elsőfilmes rendező többé-kevésbé élvezhető fekete humorba fordította, bár ez szerény vigasz az értetlenül a fejét kapkodó néző számára.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/06 54-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12247