KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2012/március
FILMSZEMLE
• Schubert Gusztáv: Tükröm, tükröm Filmszemle után
• Várkonyi Benedek: Emerenc királynő Beszélgetés Szabó Istvánnal
• Vincze Teréz: Ordítás és országimázs Magyarország 2011
• Pápai Zsolt: Júdás-napi fagy Drága besúgott barátaim
SZÍNÉSZPORTRÉ
• Kolozsi László: Ede elment Garas Dezső (1934–2011)
NŐK A FELVEVŐGÉPPEL
• Vincze Teréz: Nők a felvevőgéppel A mozi neme
• Kovács Kata: Celluloid örökösnők Filmrendező-lányok
• Alföldi Nóra: Beszélő fejek Polisse
• Tüske Zsuzsanna: Nő a volánnál Ida Lupino
TESTKÉPEK
• Kelecsényi László: A test szavai Utazás az érzékek birodalmába – 1. rész
• Pintér Judit Nóra: Test és tükör Cronenberg test-képei
MOZI
• Pálos Máté: Együtt az ég alatt
TESTKÉPEK
• Horváth Eszter: Beszéljünk a szexről? Veszélyes vágy
• Varró Attila: Kanossza Shame – A szégyentelen
ALEXANDER PAYNE
• Baski Sándor: Keserédes élet Alexander Payne filmjei
MESETERÁPIA
• Hirsch Tibor: Sorskönyv-mesék Mesefilmterápia – 2. rész
TELEVÍZÓ
• Varga Balázs: Családban marad Átok
• Schubert Gusztáv: Közös többszörös Társas/Játék
KRITIKA
• Barotányi Zoltán: Kirúgó mérkőzés Krízispont
• Huber Zoltán: Vissza az alapokhoz A némafilmes
• Gelencsér Gábor: Utazás Katatóniába Isztambul
FILM / REGÉNY
• Roboz Gábor: Grafománia és tipomágia Jonathan Safran Foer: Rém hangosan és irtó közel
MOZI
• Margitházi Beja: Aurora
• Vajda Judit: Bor, tangó, kapufa
• Forgács Nóra Judit: Szex felsőfokon
• Kovács Kata: Családban marad
• Barkóczi Janka: Szilvás csirke
• Baski Sándor: Az erő krónikája
• Alföldi Nóra: Az ördög benned lakozik
• Parádi Orsolya: Szingli fejvadász
• Roboz Gábor: Védhetetlen
• Sepsi László: Borotvaélen
• Nevelős Zoltán: Tirannoszaurusz
• Kovács Marcell: A bűn hálójában
• Tüske Zsuzsanna: Egy hét Marilynnel
• Varró Attila: Warrior
DVD
• Lichter Péter: A nyugtalanság kora
• Pápai Zsolt: Adėle H. története
• Tosoki Gyula: Vasököl
• Sepsi László: A fegyver éve
• Géczi Zoltán: Nagy Sándor, a hódító
• Varga Zoltán: A rettegés mélye
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Ellenségek

Veress József

 

Gorkij drámáiban elsősorban nem a cselekményfordulatok izgalmasak, hanem az emberi viszonylatok rajza. Az érdekek, magatartások, erkölcsök, világfelfogások csatája.

Az 1906-ból való Ellenségek meséjének középpontjában gyárosok és munkások, kizsákmányolok és kiszákmányoltak csapnak össze életre-halálra. A szovjet író a századelő típusait azért vonultatta fel. hogy a sorsukban a forradalomra szomjazó ország atmoszféráját tárja fel és a társadalmi földrengést érzékeltesse.

A filmváltozat – a színészből rendezővé avanzsált Nahapetov munkája – nem éri el a megrendítő élmények színvonalát, de lényegében hűségesen tolmácsolja Gorkij mondanivalóját. Az első képsorok békés idillt sugallnak, aztán fokozatosan elkomorodnak a színek, hogy a történet végén valósággal szikrázzanak az indulatok. A gyári családi csetepaté tablóvá szélesedik, s akárcsak az Oblonszkij-házban, itt is minden összekeveredik. Atrocitások, házkutatások, erőszakos halál, bírósági tárgyalás: rendkívül mozgalmasak az események.

Nahapetov (a nemrég elhunyt Abram Room forgatókönyve nyomán) igyekezett kitágítani a színpadai mű kereteit. Kamerája nemcsak a zárt tereket pásztázza be, hanem azt is, ami túlesik a képzeletbeli rivaldán. A tempó lehetne pergőbb, a verbális közlések olykor fölébe kerekednek a vizuális megjelenítésnek, mindezért azonban bőséges kárpótlást nyújt a színészek játéka. A „sztárparádé” szót szovjet filmek szereposztását méltatva nem nagyon szoktuk emlegetni. Ezúttal nyugodtan használhatjuk a kifejezést. Az Ellenségek elsősorban Szmoktunovszkij, Jefremov és Nyejolova alakítása révén kér helyet magának az egyre szaporodó Gorkij-adaptációk sorában.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1979/11 48-49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8094