KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2012/március
FILMSZEMLE
• Schubert Gusztáv: Tükröm, tükröm Filmszemle után
• Várkonyi Benedek: Emerenc királynő Beszélgetés Szabó Istvánnal
• Vincze Teréz: Ordítás és országimázs Magyarország 2011
• Pápai Zsolt: Júdás-napi fagy Drága besúgott barátaim
SZÍNÉSZPORTRÉ
• Kolozsi László: Ede elment Garas Dezső (1934–2011)
NŐK A FELVEVŐGÉPPEL
• Vincze Teréz: Nők a felvevőgéppel A mozi neme
• Kovács Kata: Celluloid örökösnők Filmrendező-lányok
• Alföldi Nóra: Beszélő fejek Polisse
• Tüske Zsuzsanna: Nő a volánnál Ida Lupino
TESTKÉPEK
• Kelecsényi László: A test szavai Utazás az érzékek birodalmába – 1. rész
• Pintér Judit Nóra: Test és tükör Cronenberg test-képei
MOZI
• Pálos Máté: Együtt az ég alatt
TESTKÉPEK
• Horváth Eszter: Beszéljünk a szexről? Veszélyes vágy
• Varró Attila: Kanossza Shame – A szégyentelen
ALEXANDER PAYNE
• Baski Sándor: Keserédes élet Alexander Payne filmjei
MESETERÁPIA
• Hirsch Tibor: Sorskönyv-mesék Mesefilmterápia – 2. rész
TELEVÍZÓ
• Varga Balázs: Családban marad Átok
• Schubert Gusztáv: Közös többszörös Társas/Játék
KRITIKA
• Barotányi Zoltán: Kirúgó mérkőzés Krízispont
• Huber Zoltán: Vissza az alapokhoz A némafilmes
• Gelencsér Gábor: Utazás Katatóniába Isztambul
FILM / REGÉNY
• Roboz Gábor: Grafománia és tipomágia Jonathan Safran Foer: Rém hangosan és irtó közel
MOZI
• Margitházi Beja: Aurora
• Vajda Judit: Bor, tangó, kapufa
• Forgács Nóra Judit: Szex felsőfokon
• Kovács Kata: Családban marad
• Barkóczi Janka: Szilvás csirke
• Baski Sándor: Az erő krónikája
• Alföldi Nóra: Az ördög benned lakozik
• Parádi Orsolya: Szingli fejvadász
• Roboz Gábor: Védhetetlen
• Sepsi László: Borotvaélen
• Nevelős Zoltán: Tirannoszaurusz
• Kovács Marcell: A bűn hálójában
• Tüske Zsuzsanna: Egy hét Marilynnel
• Varró Attila: Warrior
DVD
• Lichter Péter: A nyugtalanság kora
• Pápai Zsolt: Adėle H. története
• Tosoki Gyula: Vasököl
• Sepsi László: A fegyver éve
• Géczi Zoltán: Nagy Sándor, a hódító
• Varga Zoltán: A rettegés mélye
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Lidérces álmok

Ardai Zoltán

 

A 70-es évek második felében jelentkező új lengyel rendezőgeneráció kitűnő filmek sorával keltett Európa-szerte feltűnést. Sajnálatos, hogy az itthoni néző már mind «kevésbé ismerheti meg az igazi időbeli közelség élményével Kie¶lowski, Holland, Falk, Kijowski, Bajon, Żebrowski és társaik immár nevezetes műveit. Ezek közül Wojciech Marczewski regény-adaptációja az elsők közt van, amelyet a hazai mozik vetítenek.

Marczewski ezzel a rendezésével a híres 1978–79-es lengyel elsőfilmesek közt sem maradt észrevétlen, bár műve nem tartozik a legtöbbet emlegetettek közé. És csakugyan: a film hamar, első képsorainak hiteles hangulatáva1, gyengéd komolyságával meg-kedvelteti magát, s ez már így is marad annak ellenére, hogy stílusa egyenetlen, olykor érezni, hogy a művészi „szövet” épp most durvább tapintású, mint az imént. A forgatókönyv alapját, E. Zegadłowicz 1935-ben megjelent könyvét nem olvashatjuk magyarul, de feltételezésekbe sem nagyon bocsátkozhatunk róla. Ugyanis a mozaik-szerűén kapcsolódó film-jeleneteket igazán a látványban felfogható szenvedély és filozofikum járja át, különösen az első órában. Szokásos értelemben vett történet itt nincs is. Az alaphelyzet: Mikołaj Srebrny-t, a századeleji nemlétező Lengyelország galíciai (K. u. K. fennhatóság alatti) részén élő kisfiút felveszik a nyolcosztályos gimnáziumba. A városban nagynénjééknél lakik, egy fülleteg, romló életkedvű polgári háznál, elvált anyja nem örül, ha látja, apjától, akit szeret, elszakítják. (Az apa, aki sehogysem tudott császárhű alattvalóvá átalakulni, elvonultan él.) Mikołaj ezen a labilis, szövevényes és kegyetlen talajon, a katolikus nevelés szorongatásában és bűvöletében éli meg a gyerekkor látomását a világról. A sebző realitások és az éppenséggel köztük-bennük játszó, de fölébük emelő költészet e gyermeki „lidércálomban” olvadnak össze tökéletesen. A kis Srebrny-t Tomek Hudziec igencsak jól alakítja: ahogyan félelem, dac, elesettség, misztikus ámulat játékát figyeljük az arcán, számunkra is mintegy át-világítódik mindaz, amivel kapcsolatba kerül.

Pedig a jelenetek nagy része korántsem csak az életből köszön vissza. Például: a korai szexualitás forróláza-hidegrázása, a háttérben nyáron is a paptanár (vagy katona-tanár) árnyával – még csak nem is Fellini jut először eszembe. De hát éppen ezért jó Marczewski filmje: aki ismeri, mondjuk, Joyce Ifjúkori önarcképét, az is le tud merülni a galíciai Mikołaj álmába. A felsős Srebrny (új színész játssza) jelenetei sem vesztenek sokat lírai elevenségükből. Valamennyit igen, mert a vallás homályából a társadalmi haladás képviselőihez, ezek racionalizmusától a vallás sugárzásához húzó költő-diák maga kissé háttérbe szorul, problémái s az eszmék mögé. Nem mintha ennek az egyensúly-billenésnek el lehetne hinni, hogy Marczewski illusztrálásnak vagy publicisztikának tekinti a filmezést. Annál komolyabban érdeklődik az élet iránt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/10 46. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7307