KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2012/március
FILMSZEMLE
• Schubert Gusztáv: Tükröm, tükröm Filmszemle után
• Várkonyi Benedek: Emerenc királynő Beszélgetés Szabó Istvánnal
• Vincze Teréz: Ordítás és országimázs Magyarország 2011
• Pápai Zsolt: Júdás-napi fagy Drága besúgott barátaim
SZÍNÉSZPORTRÉ
• Kolozsi László: Ede elment Garas Dezső (1934–2011)
NŐK A FELVEVŐGÉPPEL
• Vincze Teréz: Nők a felvevőgéppel A mozi neme
• Kovács Kata: Celluloid örökösnők Filmrendező-lányok
• Alföldi Nóra: Beszélő fejek Polisse
• Tüske Zsuzsanna: Nő a volánnál Ida Lupino
TESTKÉPEK
• Kelecsényi László: A test szavai Utazás az érzékek birodalmába – 1. rész
• Pintér Judit Nóra: Test és tükör Cronenberg test-képei
MOZI
• Pálos Máté: Együtt az ég alatt
TESTKÉPEK
• Horváth Eszter: Beszéljünk a szexről? Veszélyes vágy
• Varró Attila: Kanossza Shame – A szégyentelen
ALEXANDER PAYNE
• Baski Sándor: Keserédes élet Alexander Payne filmjei
MESETERÁPIA
• Hirsch Tibor: Sorskönyv-mesék Mesefilmterápia – 2. rész
TELEVÍZÓ
• Varga Balázs: Családban marad Átok
• Schubert Gusztáv: Közös többszörös Társas/Játék
KRITIKA
• Barotányi Zoltán: Kirúgó mérkőzés Krízispont
• Huber Zoltán: Vissza az alapokhoz A némafilmes
• Gelencsér Gábor: Utazás Katatóniába Isztambul
FILM / REGÉNY
• Roboz Gábor: Grafománia és tipomágia Jonathan Safran Foer: Rém hangosan és irtó közel
MOZI
• Margitházi Beja: Aurora
• Vajda Judit: Bor, tangó, kapufa
• Forgács Nóra Judit: Szex felsőfokon
• Kovács Kata: Családban marad
• Barkóczi Janka: Szilvás csirke
• Baski Sándor: Az erő krónikája
• Alföldi Nóra: Az ördög benned lakozik
• Parádi Orsolya: Szingli fejvadász
• Roboz Gábor: Védhetetlen
• Sepsi László: Borotvaélen
• Nevelős Zoltán: Tirannoszaurusz
• Kovács Marcell: A bűn hálójában
• Tüske Zsuzsanna: Egy hét Marilynnel
• Varró Attila: Warrior
DVD
• Lichter Péter: A nyugtalanság kora
• Pápai Zsolt: Adėle H. története
• Tosoki Gyula: Vasököl
• Sepsi László: A fegyver éve
• Géczi Zoltán: Nagy Sándor, a hódító
• Varga Zoltán: A rettegés mélye
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Sörgyári capriccio

Kurtítás

Bereményi Géza

 

A születésünket közvetlenül megelőző időszakban, a szüleink életében rendkívül vagyunk érdekeltek. Különös változtatással folytatódunk a fogantatásunk körülményei közül, egy fénytöréstől egészen mások leszünk, másik a korszakunk, az életünk, de a szüleink mindig azt állítják, mikor a világra jövetelünk előtti időről mesélnek nekünk – akár szavak nélkül –, hogy mi csak okozata vagyunk valaminek, ami a születésünk előtt történt. Akit ez foglalkoztat, mint például Bohumil Hrabal cseh írót a Sörgyári capriccio című kisregényében, az az utód az elfogultságok területére érkezik. Olyan terepre, ahol ő sosem járt, mégis illetékes ott, olyan időbe, amiben ő még nem létezett, de – ha akarja – ő volt akkor az ígéret, a megszületendő, és minden rá mutat onnan. Csupa emlék, illúzió, ami egy érkezőre vár, hogy értelmezze.

Hrabal megírta szülei történetét, az ő legszemélyesebb cseh 1920-as éveit. Amikor odanézett megszületésén túlról, egy fiatal házaspárt látott, egy rakoncátlankodó asszonykát és egy lelkiismeretes, unalmas férjet, aki sörgyári gondnok. Ezek ketten élnek, éldegélnek, végül az asszony bejelenti: az utód megfogant. Az utód, aki mindaddig visszanézett rájuk. „Író lesz” – jelenti az anya, nyilván azért, mert tudja, hogy meg vannak írva.

Jiří Menzel filmet készített ebből. „Talán azt keresem bennük, ami mai életünkből hiányzik, amit nem sikerült átmentenünk a mába” – nyilatkozta, mikor megkérdezték tőle, miért vonzódik inkább az ilyen kicsit nosztalgikus, lírai hangvételű témákhoz.

Menzel végre ismét Hrabalhoz nyúlt, végre ismét elemében van. Az elkészült filmen látszik, hogy a résztvevők értették egymást. Hogyisne, hiszen elemeiben csaknem olyan film született, mint a híres új hullám idején. Mint a Szigorúan ellenőrzött vonatok. A színhely itt is egy eldugott mintatenyészet valahol a történelem szélárnyékában. Nem vasúti állomás ezúttal, hanem egy sörgyár. Inkább sörüzem. A jelentéktelenségnek, a megbújásnak, a kicsiségnek ugyanazzal a humorával, a szereplők ugyanazon gyermekes tébolyával, hirtelen példázattá változó matatásaival, kapkodásával.

A sörgyár és környéke csendes a cseh 20-as években. Lassan érlelődik minden, mint kádakban a nevezetes nemzeti ital. A jövendő apának, a lelkiismeretes gondnoknak nincsen könnyű dolga itt. Annál is inkább, mert új módszerek híve ő, munkaterületét korszerűsíteni akarja, reklámfogásokkal él, kezdeményez. Feleségét apró technikai csodákkal ajándékozza meg, újabb ipari termékekkel. Sajnos, míg önmaga hasznosságáról igyekszik meggyőzni az igazgató tanács unott tagjait, a kelletlen és szigorú urakat csakis ifjú feleségének bájai és disznótoros kóstolója érdekli. Az asszony pedig nem belátó szövetséges. Makrancos hölgy, szeleburdi gyermek, csábítással játszó Mirandolina, szabadságtól és néha sörtől részegen akadályozza az iparkodást. Betörése nehéz munka az elfoglalt gondnoknak.

Újabb nehézség, hogy a sörgyári lakba betoppan Pepin sógor, a gondnok – jövendő apa – bátyja. Valahonnan a cseh tájak mélyeiről érkezik ez az alak, suszter, aki ordítozva előadott történeteivel, falusi és obsitos adomáival, akár egy Monarchia utáni ©vejk, zavarja az elmélyült ipari munkát. Sógor és sógornő – rakoncátlan pár. A legmagasabb helyre, csaknem a sörgyár távlatain túlra, a kémény tetejére is felmásznak, önkéntes tűzoltókkal dacolnak, magukra terelik mindenki figyelmét a gondnok iparkodásáról. És Pepin sógor ütődött életkedve elpusztíthatatlannak tűnik, miként a környezet álmossága, és a pajkos asszonyka sem hajlik a jó szóra. Csak lassan lopakodik fel a változás, a családtörténet majdnem befejezetlen marad. A jövendő apa magányosan száguldozik zajos motorkerékpárjából okádva a füstöt a vidékies világban.

Végtére mindenki csendesen megtöretik. A sörgyár hallgatni kezd az idők szavára. Pepin sógort kedélyével együtt munkára fogják, hangja gyengül, hiába mossa sörrel, hasztalan énekel dacosan a csatornából. Kurtítási akció kezdődik. Minden kisebb, rövidebb, gyorsabb lesz, kedélytelen és új, a gondnok és a kor kívánalmai szerint. Allegorikus befejezés. Felszámoltatik minden, amit nem sikerül átmenteni a mába. Szalagot vágnak át, elszakadás a Monarchiától, és a tanmesévé változó film vége felé a feleség is megkurtítja hosszú, csábító haját, a férje mindenki szeme láttára megfenyíti, és kész. Minden kész, megszülethet a Gyermek, aki majd elmeséli mindezt. Aki látja, mi nincs már az ő életében a születése előtti világból. Milyen emberi kapcsolatok és társadalmi konvenciók hiányoznak azóta, nem szólva azokról, amik jelenleg vannak. Különös szempont az utódé, érdekes film lett belőle.

Milyen világ volt az, amelyiknek jövője mi voltunk? – rendezi Menzel. Derűs és ragyogó panoptikum, a bágyadtságot minden erővel kerülni igyekszik, mégis érezhető. Merev arcú figurák között csapong a főszereplőnő, Magda Vaąáryová, energikus szögletességgel, mint egy gép mozog Jiří Schmitzer, álomba illő sógor Jaromir Hanzlík és kifürkészhetetlen orvos, illetve igazgató tanácsi tag Rudolf Hruąinský. Csupa értője és érzője a sörgyárnak, és amit játszanak és kitalálnak, a megnyilvánulásaik, a szokásaik, a film egész tárgyi világa, mindez valahonnan ismerős nekünk, mégis egészen az övék. Hálásak lehetünk az élénk, valamiképpen mégis elszomorító játékért. Mert gondoljunk egy pillanatra a Szigorúan ellenőrzött vonatokra. Annak erejére és eredeti naivitására. Akik néztük, felfedezők voltunk, Menzel, Hrabal és a színészeik kalauzolásával. Az akkori eredetiség nyomán, egy bejárt módszert figyelve elhisszük, látjuk ugyan, hogy az alkotók ugyanazok, és az a világuk is, és hiába magyarázzuk magunknak, hogy a Vonatok egy háborúban, bombák és választások világában, a Capriccio pedig egy lassú érlelődésű békevilágban játszódik, más-más a téma, mégis. Mégis. Mégsem szabadulunk a gyanútól, hogy az igazi a Szigorúan ellenőrzött vonatok volt, szürke ereje inkább magával ragadott, mint a Sörgyári capriccio csillogó, fényes líraisága. Emez bágyadtabb, bölcsebb. Lagymatagabb. Úgy látszik, a színe is változik az időben. Nem csak a filmidőnek, hanem a filmek elkészítési idejének is.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/08 30-31. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6999