KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2012/március
FILMSZEMLE
• Schubert Gusztáv: Tükröm, tükröm Filmszemle után
• Várkonyi Benedek: Emerenc királynő Beszélgetés Szabó Istvánnal
• Vincze Teréz: Ordítás és országimázs Magyarország 2011
• Pápai Zsolt: Júdás-napi fagy Drága besúgott barátaim
SZÍNÉSZPORTRÉ
• Kolozsi László: Ede elment Garas Dezső (1934–2011)
NŐK A FELVEVŐGÉPPEL
• Vincze Teréz: Nők a felvevőgéppel A mozi neme
• Kovács Kata: Celluloid örökösnők Filmrendező-lányok
• Alföldi Nóra: Beszélő fejek Polisse
• Tüske Zsuzsanna: Nő a volánnál Ida Lupino
TESTKÉPEK
• Kelecsényi László: A test szavai Utazás az érzékek birodalmába – 1. rész
• Pintér Judit Nóra: Test és tükör Cronenberg test-képei
MOZI
• Pálos Máté: Együtt az ég alatt
TESTKÉPEK
• Horváth Eszter: Beszéljünk a szexről? Veszélyes vágy
• Varró Attila: Kanossza Shame – A szégyentelen
ALEXANDER PAYNE
• Baski Sándor: Keserédes élet Alexander Payne filmjei
MESETERÁPIA
• Hirsch Tibor: Sorskönyv-mesék Mesefilmterápia – 2. rész
TELEVÍZÓ
• Varga Balázs: Családban marad Átok
• Schubert Gusztáv: Közös többszörös Társas/Játék
KRITIKA
• Barotányi Zoltán: Kirúgó mérkőzés Krízispont
• Huber Zoltán: Vissza az alapokhoz A némafilmes
• Gelencsér Gábor: Utazás Katatóniába Isztambul
FILM / REGÉNY
• Roboz Gábor: Grafománia és tipomágia Jonathan Safran Foer: Rém hangosan és irtó közel
MOZI
• Margitházi Beja: Aurora
• Vajda Judit: Bor, tangó, kapufa
• Forgács Nóra Judit: Szex felsőfokon
• Kovács Kata: Családban marad
• Barkóczi Janka: Szilvás csirke
• Baski Sándor: Az erő krónikája
• Alföldi Nóra: Az ördög benned lakozik
• Parádi Orsolya: Szingli fejvadász
• Roboz Gábor: Védhetetlen
• Sepsi László: Borotvaélen
• Nevelős Zoltán: Tirannoszaurusz
• Kovács Marcell: A bűn hálójában
• Tüske Zsuzsanna: Egy hét Marilynnel
• Varró Attila: Warrior
DVD
• Lichter Péter: A nyugtalanság kora
• Pápai Zsolt: Adėle H. története
• Tosoki Gyula: Vasököl
• Sepsi László: A fegyver éve
• Géczi Zoltán: Nagy Sándor, a hódító
• Varga Zoltán: A rettegés mélye
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Futásod véget ér

Schubert Gusztáv

1945 májusa. Valahol egy lengyel vasútállomáson riadt, elcsigázott férfiak várakoznak. Hadifoglyok. Németek. Őreik kimért mozdulataiban érződik a féken tartott gyűlölet. Vége a háborúnak? Mark Niebuhr számára most kezdődik csak igazán. A fiút kiléptetik a sorból: egy lublini asszony benne véli felismerni a leányát agyonlövő SS-katonát. Börtönbe zárják. Megfélemlítik, megalázzák. Veszélyes munkát bíznak rá, hátha odavész... Egy ártatlan német kálváriáját látjuk? Történetet, mely eleven példával próbálja cáfolni az igaztalan vádat: „minden német felelős a történtekért?” Ez a film másfajta módszerrel kísérletezik, nem az egyén karakterére figyel (Niebuhrnak se bűne, se erénye... jedermann), hanem a világéra. A főhős szerepe, akár az indikátoré, megmutatja a közeg igazi természetét. Szenvedéseivel jelzi, ha hallgatnak is a fegyverek, azért az erőszak ezer alakban tovább él, a háború mindenkit megfertőzött: megszállót és hazafit, vesztest és győztest egyaránt. A rendezés nem kivételek felsorolásával tagadja meg a „közös bűn”-elvet, hanem azzal, hogy – Borowski, Pilinszky példája nyomán – érvényességét terjeszti ki: nem egyetlen nép, de az egész emberiség vesztette el ártatlanságát ebben a világégésben. E gondolat kihordásához nem mindennapi pszichikai-művészi erőfeszítésre van szükség, így nem meglepő, hogy a film egy idő után veszít erejéből, egyre irodalmiasabbá válik, mind több börtönfilmes közhely tűnik fel benne. Niebuhr közös cellába kerül a lengyelországi vérengzések tetteseivel, a bűnösök között valóban kivétellé, az ártatlanság megtestesülésévé egyszerűsödik. Fränk Beyer vállalkozása, következetlenségei ellenére is, figyelemre méltó mű. Előfutára az NDK-beli filmművészet remélt megújulásának?


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/03 49-50. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6491