KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2012/március
FILMSZEMLE
• Schubert Gusztáv: Tükröm, tükröm Filmszemle után
• Várkonyi Benedek: Emerenc királynő Beszélgetés Szabó Istvánnal
• Vincze Teréz: Ordítás és országimázs Magyarország 2011
• Pápai Zsolt: Júdás-napi fagy Drága besúgott barátaim
SZÍNÉSZPORTRÉ
• Kolozsi László: Ede elment Garas Dezső (1934–2011)
NŐK A FELVEVŐGÉPPEL
• Vincze Teréz: Nők a felvevőgéppel A mozi neme
• Kovács Kata: Celluloid örökösnők Filmrendező-lányok
• Alföldi Nóra: Beszélő fejek Polisse
• Tüske Zsuzsanna: Nő a volánnál Ida Lupino
TESTKÉPEK
• Kelecsényi László: A test szavai Utazás az érzékek birodalmába – 1. rész
• Pintér Judit Nóra: Test és tükör Cronenberg test-képei
MOZI
• Pálos Máté: Együtt az ég alatt
TESTKÉPEK
• Horváth Eszter: Beszéljünk a szexről? Veszélyes vágy
• Varró Attila: Kanossza Shame – A szégyentelen
ALEXANDER PAYNE
• Baski Sándor: Keserédes élet Alexander Payne filmjei
MESETERÁPIA
• Hirsch Tibor: Sorskönyv-mesék Mesefilmterápia – 2. rész
TELEVÍZÓ
• Varga Balázs: Családban marad Átok
• Schubert Gusztáv: Közös többszörös Társas/Játék
KRITIKA
• Barotányi Zoltán: Kirúgó mérkőzés Krízispont
• Huber Zoltán: Vissza az alapokhoz A némafilmes
• Gelencsér Gábor: Utazás Katatóniába Isztambul
FILM / REGÉNY
• Roboz Gábor: Grafománia és tipomágia Jonathan Safran Foer: Rém hangosan és irtó közel
MOZI
• Margitházi Beja: Aurora
• Vajda Judit: Bor, tangó, kapufa
• Forgács Nóra Judit: Szex felsőfokon
• Kovács Kata: Családban marad
• Barkóczi Janka: Szilvás csirke
• Baski Sándor: Az erő krónikája
• Alföldi Nóra: Az ördög benned lakozik
• Parádi Orsolya: Szingli fejvadász
• Roboz Gábor: Védhetetlen
• Sepsi László: Borotvaélen
• Nevelős Zoltán: Tirannoszaurusz
• Kovács Marcell: A bűn hálójában
• Tüske Zsuzsanna: Egy hét Marilynnel
• Varró Attila: Warrior
DVD
• Lichter Péter: A nyugtalanság kora
• Pápai Zsolt: Adėle H. története
• Tosoki Gyula: Vasököl
• Sepsi László: A fegyver éve
• Géczi Zoltán: Nagy Sándor, a hódító
• Varga Zoltán: A rettegés mélye
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Rossz fiú

Báron György

 

Claude Sautet a nouveau naturel, az új természetesség néven ismertté vált irányzat vezéregyénisége. Ez az iskola – ellentétben a hajdani dicsőséges új hullámmal – tartózkodik a társadalomkritikai programoktól, a politikai gesztusoktól és a meghökkentő filmnyelvi újításoktól. Filmjei egyszerű, köznapi történeteket mesélnek el, melyeknek legfőbb erénye a szereplők közötti kapcsolatok finom, pontos kidolgozottsága. Mindenekelőtt ez teszi rokonszenvünkre érdemessé Sautet új filmjét is, amely érzékeny és szép alkotás, elmarad azonban a rendező nálunk is játszott legjobb filmjeinek a színvonalától (Az élet dolgai, a Vincent, François, Paul és a többiek, az Egyszerű eset).

A cím béli rossz fiú – akit a francia film korán elhunyt nagy csillaga, Patrick Dewaere játszik – amerikai kábítószeres kalandból, s az azért leült börtönbüntetésből Franciaországba hazatérő fiatalember, aki megkísérel ismét megtelepedni, új életet kezdeni. A film ennek az útkeresésnek meleg emberséggel elmondott története. A forgatókönyv – egyik társírója Jean-Paul Török, a magyar származású filmkritikus – mentes mindenfajta akciótól, váratlan fordulattól, a hétköznapi életből kizökkentő eseménytől – vagyis mindazoktól a forgatókönyvi sablonoktól, melyek a kábítószeres fiatalokról szóló filmekben rendre előbukkannak. A rendező pianóban, lassú ritmusban meséli el ezt az „egyszerű esetet” is, akárcsak előző filmjei történetét. Sem a tragikum, sem a komikum nem vonzza: a köznapi élet apró, látszólag semmitmondó pillanatai érdeklik. Erénye a bensőséges atmoszférateremtés, az érzékeny színészi játék, mely a szándékoltan fojtott tempó és az izgalommentes történet ellenére mindvégig leköti figyelmünket.

Sautet egyike a filmművészet gondos, míves kismestereinek, egy olyan időszakban, amikor az ilyesfajta rokonszenves kismesterségnek egyre kisebb az ázsiója a talmi szenzációktól hangos filmpiacon.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/08 51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6355