KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2012/március
FILMSZEMLE
• Schubert Gusztáv: Tükröm, tükröm Filmszemle után
• Várkonyi Benedek: Emerenc királynő Beszélgetés Szabó Istvánnal
• Vincze Teréz: Ordítás és országimázs Magyarország 2011
• Pápai Zsolt: Júdás-napi fagy Drága besúgott barátaim
SZÍNÉSZPORTRÉ
• Kolozsi László: Ede elment Garas Dezső (1934–2011)
NŐK A FELVEVŐGÉPPEL
• Vincze Teréz: Nők a felvevőgéppel A mozi neme
• Kovács Kata: Celluloid örökösnők Filmrendező-lányok
• Alföldi Nóra: Beszélő fejek Polisse
• Tüske Zsuzsanna: Nő a volánnál Ida Lupino
TESTKÉPEK
• Kelecsényi László: A test szavai Utazás az érzékek birodalmába – 1. rész
• Pintér Judit Nóra: Test és tükör Cronenberg test-képei
MOZI
• Pálos Máté: Együtt az ég alatt
TESTKÉPEK
• Horváth Eszter: Beszéljünk a szexről? Veszélyes vágy
• Varró Attila: Kanossza Shame – A szégyentelen
ALEXANDER PAYNE
• Baski Sándor: Keserédes élet Alexander Payne filmjei
MESETERÁPIA
• Hirsch Tibor: Sorskönyv-mesék Mesefilmterápia – 2. rész
TELEVÍZÓ
• Varga Balázs: Családban marad Átok
• Schubert Gusztáv: Közös többszörös Társas/Játék
KRITIKA
• Barotányi Zoltán: Kirúgó mérkőzés Krízispont
• Huber Zoltán: Vissza az alapokhoz A némafilmes
• Gelencsér Gábor: Utazás Katatóniába Isztambul
FILM / REGÉNY
• Roboz Gábor: Grafománia és tipomágia Jonathan Safran Foer: Rém hangosan és irtó közel
MOZI
• Margitházi Beja: Aurora
• Vajda Judit: Bor, tangó, kapufa
• Forgács Nóra Judit: Szex felsőfokon
• Kovács Kata: Családban marad
• Barkóczi Janka: Szilvás csirke
• Baski Sándor: Az erő krónikája
• Alföldi Nóra: Az ördög benned lakozik
• Parádi Orsolya: Szingli fejvadász
• Roboz Gábor: Védhetetlen
• Sepsi László: Borotvaélen
• Nevelős Zoltán: Tirannoszaurusz
• Kovács Marcell: A bűn hálójában
• Tüske Zsuzsanna: Egy hét Marilynnel
• Varró Attila: Warrior
DVD
• Lichter Péter: A nyugtalanság kora
• Pápai Zsolt: Adėle H. története
• Tosoki Gyula: Vasököl
• Sepsi László: A fegyver éve
• Géczi Zoltán: Nagy Sándor, a hódító
• Varga Zoltán: A rettegés mélye
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Televízó

Égi manna

Idiótaképzés

Spiró György

Órákon át tart az őrület szombat estétől vasárnap hajnalig a hat párt által cenzúrázott közszolgálati magyar állami televízió egyes csatornáján. A jelszó: nivellálni, kisajátítani.

Mindig hülyének néznek minket, időnként azonban mégis keveslik a hülyeségünket, és előzékenyen továbbképzést kínálnak a közszolgálatinak nevezett, immár hat párt által cenzúrázott magyar állami televízióban.

„Ferenc József alapvetően egyszerű ember volt mondja a nyilatkozó az Exkluzívban, és hozzáteszi –, jó ízlése volt”. Történelmi lecke mindannyiunknak, a lehető legrövidebb kurzus. Ezután mindenféle porcelánokat mutatnak. Férfiak vonulnak fel ilyen-olyan öltönyökben, alulról vannak fényképezve, mint a szocreál meg a nácireál idején, arcukat őrzővédővé keményítik, szájuk megvetően lefelé görbül, ahogy kell, szemükön napszemüveg, és nőiesen vonaglanak hozzá. Népszerű ifjú színész is nyilatkozik, majd ő is felvonul. Hogy zavarunk teljes legyen, El Kazovszkij műveit villantják fel ezután, a nagyszerű festő nem tudhatja, miféle társaságba is kerül a műsorban, amelynek egyetlen célja: kisajátítani. Mennél inkább nivellálunk mindent, annál jobb. A műsorvezető pár éve egy filmstúdiót igazgatott, majd vállalkozókról szóló műsorokban lépett fel mediátorként, a filmstúdió azóta sehol, a vállalkozók ki tudja, hol, a mindenhez tökéletesen értő műsorvezetőnő most scifi-jelmezben feszít, mit sem öregedett, arcán kemény, eltökélt mosoly: övé a képernyő, övé a magyar glóbusz, akinek meg a bicska kinyílik a zsebében, vágja bele a közvetlen szomszédjába.

Az Exkluzívot követő Áloműzőben tehetséges, szerencsétlen színművészek egykori nagyságuk cserepeit adják el vacak hülyéskedéssel, szánalmas hangicsálással, a Novo-film produkciójának pár beállítása a tulaj – hajdan kitűnő filmrendező – egykori képeit idézi, ezt kegyeletből talán hagyjuk, különben is a fő műsor a Boszorkányszombatnak nevezett borzalom.

A műsorvezető azonos a rádióban a „magas” kultúrát szeretettel ápoló hölggyel – vajon melyik énje az igazi? Lehet, persze, hogy nincs is neki énje, csak a harács működik benne.

„A cél: a felsőbbrendű ember” -nyilatkozza az egyik mágus, és senkinek egyetlen megjegyzése sincs erre a közlésre. Talán azt sem tudják, mit beszélnek. Vagy vagyonis jól tudják, csak nem számít nekik A dalmát nevű hölgy tarokk-kártyát vet és jósol. A telefonszámot sokszor bemondják, mindenki megkönnyebbülésére akadnak nézők, akik betelefonálnak, és a jósnő jósol. Kártyát vet és jósol intelligensen, óvatosan, empátiával – jó szakember, el kell ismernem, nem mond olyasmit, amivel bajt okoz, büntetőjogilag egyetlen mondatába sem lehet belekötni. A táltos már nem ennyire visszafogott, hablatyol auráról, kozmikus erőkről, minden közismert misztikus frincfrancról, jól megtermett fiatal legény, eredeti foglalkozására nézve villamosmérnök, dehát azzal ma sok pénzt keresni nem lehet; ő is felszegi a fejét, mint a divatbemutatón azok az őrzővédős küllemű manökenek, határtalan önbizalma alá is támasztatik: szépen átmegy mezítláb a parázson, nyomában átmennek a parázson a vihorászó tévéhölgyek, majd a műsorvezetőnő is, hála istennek, lábikója nem ég meg – aztán látjuk, gyerekeket produkáltat a táltos, van köztük egy zseniális kis srác, ő aztán pontosan tudja, mit várnak tőle, elmondja az előtte álló férfi aurájának színét, nagyságát, mindent, az aurában sötét pont van, erre a férfi bólogat, ezek szerint ott valamikor sérülés érte, de ezt már nem mondja senki, úgyis értjük mi, jóllehet hülyék vagyunk – és a kissrác a látó emberek homlokán meglátja a foltot – mit tesz isten, az egyik ilyen látó ember maga a táltos! ki hitte volna! Az a gyanúm, amikor majd végre beindul a magyar lámaképzés (részben vállalkozói alapon, részben állami támogatással, ahogy szokott indulni az ilyesmi), a kissrác eséllyel indulhat a futóhomoki főláma címért. A gyerekek, hála istennek, az angyalokat is látják, beh jó. (Az ördögökről nem esik szó, azokat majd jövőre, vagy másfél év múlva, a választás előtt.) Táltosunk a táltosiskolán, mint elmondja, hetente több tucat táltost képez – és általános iskolákba is gyakorta meghívják, ahol mind a gyerekek, mind a tanárok pillanatok alatt rájönnek, hogy minden úgy van, ahogyan a táltos mondja. (El tudom képzelni, hogy tömegével vannak ilyen általános iskolák, eszerint a táltos igazat is bír mondani.) A neve alatt időnként feltűnik az inzert, megerősítendő, hogy ő „táltos”, ez legalább annyira bevett foglalkozás lehet már hazánkban, mint a könyvelőé vagy a tanáré.

A helyzet fokozódik: a dalmát nevű Blanka asszony a tarokkból jósol a félvak betelefonálónak, aki attól tart, hogy a másik szemére is meg fog vakulni, a táltos ezt is überolja: „meghívta a fantomját’, vagyis a hölgy szellemét (kicsiben) a stúdióba, s a szellemmel való rövid, ám beható foglalkozás eredményeképpen (e foglalatosság közben nem láttuk sem a táltost, sem a hölgy szellemét kicsiben) tanácsot ad a hölgynek, mit is kezdjen az életével, de mindenesetre a sugárzást védje ki, a fejénél vizek kereszteződnek, mármint erőterek, ugye, ezért az ágyát cipelje arrébb. A betelefonáló megköszöni a tanácsokat, mi mást is tehetne.

Az igazmondó Éva néni régi formáját futja, sokat, határozottan és okosan beszél – emlékszünk, megtette ezt már Friderikusznak, Fodor Jánosnak és másoknak is, erre a tényre a műsorvezetőnő is felhívja a figyelmet. Úgy látszik, teszem hozzá én, nincs is olyan sok léleklátó és jósnő Magyarországon egyelőre, kis ország vagyunk. Új fiú viszont a szerelmi varázslással foglalkozó úr, őt még eddig nem láttam sehol, haján kendő, mellén láncon valami lóg, „leöncsük viasszal”, mondja jelentő mód jelen időben, és szemünk láttára megfurkálja a viaszbabákat, a mellbimbójukba döf, a nemiszervük helyébe döf, ahogy azt a woodoo-filmekben láthatta. Asztalán gyertya, koponya, miafrász. Művészneve Lui Padre. Blanka jósnő váratlanul lecikizi Lui Padrét, aki a stúdióbeszélgetés alkalmával öltönybe bújt és haját pirosra festette, nem szívelik egymást a két szakemberek, hát igen, kicsi ez a szakma is, nálunk minden szakma oly kicsiny! (Mindketten jogosan tiltakozhatnának persze e megállapításom ellen, más dolog a kártyajóslás, és más dolog a szexuális tanácsadás.) Ez a szép dalmát nevű Blanka egyébként, ha nem jósnőként keresné a betevőjét, akár még szimpatikus is lenne, jósnő létére egy Voltaire a többiek között! Utálja a misztikus hókuszpókuszt – helytelenítését kifejezésre is juttatja! egyetlenként a sokórás szombat esti műsorban. Isten éltesse sokáig.

A másik délszláv származású hölgy, Gordana rosszabbul beszél magyarul Blankánál, nemrég tehette át ide hozzánk a székhelyét, de azért ő is ki tudja magát fejezni, ha akarja, tehetséges nő lehet valóban, ő a lélekvándorlás mestere, ő az előző életek emlékeit tudja előhívni a páciensekből. És a páciensek el is mondják, bele a kamerába, hol éltek, mint éltek előző megtestesülésük alkalmával. Nekem különösen az a hölgy tetszik, aki gazdag feleség volt párszáz éve Spanyolországban, jó lehetett neki. Sok szép szakszót használnak valamennyien, keletje van a „regressziónak”. Nem lehet teljesen véletlen ez a két délszláv származású hölgy ebben a műsorban, ma a Balkán felől jön be sok minden, ami a sajátlagos magyar állatságot megtámogatni képes, és nemcsak az unalmas, szürke, érdektelen pénzmosás, útonállás, rablógyilkolászás érint minket.

A pszichiáter hölgy kemény arcú, okos nő – sok mindent elmesél a hipnózisról, és aki a rejtett gondolatokat venni tudja, az megérti, hogy ő az egészet csalásnak tartja – de ezt az istennek se mondaná ki, inkább motivációról beszél és szakszavakat használ. Tűnődöm, vajon miért nem mondja meg a véleményét. Mitől ilyen óvatos és visszahúzódó a tudomány? Talán mert máskülönben nem hívják meg szakértőnek? Vagy visszaesne a magánrendelőjének forgalma, ha a hazugságot annak minősítené, ami?

A műsorvezetőnő kedvesen, kissé zavartan, kislányos bájjal ücsörög és mosolyog mindvégig, és egyetlen szóval, egyetlen apró gesztussal sem jelzi, hogy e tömérdek eszméletlen marhaságot csak a mulattatásunkra találták ki, és mindjárt lehull a lepel. Nem is hull. Kétszer vagy háromszor persze elmondja, hogy ő nem hisz ezekben a dolgokban, ilyenkor bocsánatkérően, szégyenkezve tekint a magabiztos sztárcsalókra, akik e hitetlenkedésre nem is reagálnak, olyannyira alaptalannak tekintik. A műsorvezető e mentegetőzéseket követően úgy adja alá az álnaiv kérdéseket a táltosnak meg a jósnőknek, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Büntetőjogilag tiszta, ezt nyilván elmagyarázták neki a jogászok. Az understatementtel sem az erkölcsi kódexek, sem egyéb törvénykönyvek nem tudnak mihez kezdeni.

Órákon át tart ez az őrület szombaton estétől vasárnap hajnalig a hat párt által cenzúrázott közszolgálati magyar állami televízió egyes csatornáján.

Cui prodest? – kérdezem magamtól.

A tévé jól jár: órákon át sugároz műsort, amelyben a szereplésért kevés embernek keveset kell fizetni. El tudom képzelni, hogy a táltosnak, a jósnőknek nem fizetnek semmit, azoknak ez mindössze ingyenreklám, sok tíz- és százmillió forintot érő hirdetés, ők mindenképpen jól járnak.

A hat párti felügyelőknek miért lehet ez jó?

Az MSZP ebbe, gondolom, nem szól bele, tanúsítván, hogy a „tudományos világnézettel” végképp szakított.

Az SZDSZ márcsak elvileg sem szólhat bele, mert a liberalizmusba, mint köztudomású és mint tudományosan is le szokták szögezni, a legkeményebb náci és fasiszta nézetek hangoztatása is belefér.

A FIDESZ nem szól bele, minek is szólna, ez nem közvetlenül hatalmi kérdés.

A Kisgazdapárt nem szól bele, ők az elokvens szédítést imádják.

Az MDF szívének a táltosi idea kedves lehet, gondolom.

A Kereszténydemokrata Párt örülhet, ha a spiritualizmusnak bármely formája tért nyer, az se baj, ha eretnek-szaga van.

A kormánynak biztosan jól jön, ha a magyar népesség elhülyül, minél kevésbé látja a nép a maga helyzetét, annál jobb a kormánynak.

Az ellenzéknek szintén biztosan jól jön, ha a magyar népesség elhülyül, minél kevésbé látja a nép, hogy sehol senkinek semmi programja, csak a nyers hatalomvágy, annál jobb az ellenzéknek.

Az egészségügyi kormányzatnak jó az ilyen műsor, olcsóbb a kuruzslás, mellesleg ma még, egyelőre, nem is állami feladat, mint a népegészségügy finanszírozása, a kuruzslók a magyar átlagéletkor alászállításában bölcsen és szorgosan közreműködnek, úgyhogy a tb-önkormányzat is örülhet.

Persze nem biztos, hogy a pártok képviselői egyáltalán odahederítenék, mi folyik a magyar állami televízióban szombat este és éjjel – még az sem biztos, hogy van joguk közvetlenül cenzúrázni, jól elvannak ők a maguk belső harcaival.

Pár éve, közvetlenül a jugoszláv háború kitörése előtt volt szerencsém tévéjegyzetet írni egy magyar dokumentumfilmről, amely Bosznia-Hercegovina jugoszláv köztársaságban készült, ott akadt egy-két Madonnát látó fiatal, és magyar zarándokok is elmentek abba a bizonyos Medjugorjéba ha nem is Szűz Máriát látni, de legalább azokat, akiknek megjelent. Akkori háborgásomat apokaliptikus vízióval zártam: azt jósoltam benne, hogy a legközelebb odavezető zarándokok már valódi boszorkányégetést, nyilvános kivégzést fognak látni a sátánkultusz minden rendű és rangú kulisszái és kellékei között (el lehet olvasni Kanásztánc című könyvem 137-140. oldalait).

Apokaliptikus víziómat a valóság sokszorosan felülmúlta. Szürke minden elmélet, zöld az élet aranyfája. Százezreket és milliókat sikerült totálisan elhülyíteni, százezrek haltak bele, milliók váltak földönfutóvá, és keserülik utódaik hetedíziglen, amit az egykori Jugoszláviában a tévések, az írók, az újságírók, a modem média szereplői létrehoztak.

Most az Exkluzív meg a Boszorkányszombat láttán legalább olyan véres vízióim támadtak, de már nem merem leírni őket, nehogy a valóság azokat is überolja.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/11 44-45. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=400