KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2012/március
FILMSZEMLE
• Schubert Gusztáv: Tükröm, tükröm Filmszemle után
• Várkonyi Benedek: Emerenc királynő Beszélgetés Szabó Istvánnal
• Vincze Teréz: Ordítás és országimázs Magyarország 2011
• Pápai Zsolt: Júdás-napi fagy Drága besúgott barátaim
SZÍNÉSZPORTRÉ
• Kolozsi László: Ede elment Garas Dezső (1934–2011)
NŐK A FELVEVŐGÉPPEL
• Vincze Teréz: Nők a felvevőgéppel A mozi neme
• Kovács Kata: Celluloid örökösnők Filmrendező-lányok
• Alföldi Nóra: Beszélő fejek Polisse
• Tüske Zsuzsanna: Nő a volánnál Ida Lupino
TESTKÉPEK
• Kelecsényi László: A test szavai Utazás az érzékek birodalmába – 1. rész
• Pintér Judit Nóra: Test és tükör Cronenberg test-képei
MOZI
• Pálos Máté: Együtt az ég alatt
TESTKÉPEK
• Horváth Eszter: Beszéljünk a szexről? Veszélyes vágy
• Varró Attila: Kanossza Shame – A szégyentelen
ALEXANDER PAYNE
• Baski Sándor: Keserédes élet Alexander Payne filmjei
MESETERÁPIA
• Hirsch Tibor: Sorskönyv-mesék Mesefilmterápia – 2. rész
TELEVÍZÓ
• Varga Balázs: Családban marad Átok
• Schubert Gusztáv: Közös többszörös Társas/Játék
KRITIKA
• Barotányi Zoltán: Kirúgó mérkőzés Krízispont
• Huber Zoltán: Vissza az alapokhoz A némafilmes
• Gelencsér Gábor: Utazás Katatóniába Isztambul
FILM / REGÉNY
• Roboz Gábor: Grafománia és tipomágia Jonathan Safran Foer: Rém hangosan és irtó közel
MOZI
• Margitházi Beja: Aurora
• Vajda Judit: Bor, tangó, kapufa
• Forgács Nóra Judit: Szex felsőfokon
• Kovács Kata: Családban marad
• Barkóczi Janka: Szilvás csirke
• Baski Sándor: Az erő krónikája
• Alföldi Nóra: Az ördög benned lakozik
• Parádi Orsolya: Szingli fejvadász
• Roboz Gábor: Védhetetlen
• Sepsi László: Borotvaélen
• Nevelős Zoltán: Tirannoszaurusz
• Kovács Marcell: A bűn hálójában
• Tüske Zsuzsanna: Egy hét Marilynnel
• Varró Attila: Warrior
DVD
• Lichter Péter: A nyugtalanság kora
• Pápai Zsolt: Adėle H. története
• Tosoki Gyula: Vasököl
• Sepsi László: A fegyver éve
• Géczi Zoltán: Nagy Sándor, a hódító
• Varga Zoltán: A rettegés mélye
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A hűséges férfi

Kolozsi László

L’homme fidèle – francia, 2018. Rendezte: Louis Garrel. Írta: Jean-Claude Carrière és Louis Garrel. Kép: Irina Lubtchansky. Szereplők: Louis Garrel (Abel), Laetitia Casta (Marianne), Lily-Rose Depp (Eve), Joseph Engel (Joseph). Gyártó: Why Not Productinos / Canal+. Foralmazó: Cinenuovo. Feliratos. 75 perc.

 

A középfajú dráma (vagyis a drame sérieux) egyik válfaja, a társalkodási színmű francia eredetű, mi más is lehetne. Olyan neves szerzők vitték előre a műfajt, mint Diderot vagy a Figaro szerzője, Beaumarchais. Francia, hiszen a csevegéshez és a viszonyok megkavarásához, alighanem az európaiak közül a görögök, majd évszázadok múltán a franciák értettek a legjobban. Ezek a darabok rendszerint három szereplő köré épülnek, akik általában, hogy is lehetne másképp, egy férfi és két nő. Jelen esetben egy nő, aki a film első másodperceiben bejelenti, hogy terhes. A férfi barátjától, Paultól. És egy lány, Paul testvére, aki rajong az elhagyott férfiért.

A társalkodási színművek hősei hétköznapi, nem idealizált hősök, és a drámai konfliktus alapja rendszerint éppen a férfi főhős gyengesége, döntésképtelensége. De ilyesfajta befolyásolható, ide-oda tologatható progatonistát ritkán látni, mint A hűséges férfiben. Ha van gyengéje a műnek, akkor éppen ez az: egy ilyen szándékait is érzelmeit tisztázni képtelen férfival nagyon nehéz együtt érezni. Ezt a drámai alaptípust a francia újhullám épp olyan előszeretettel használta (főleg Eric Rohmer), mint a könnyűfajsúlyú vígjátékok mai szerzői, de nála (náluk) a felszín, a locsogás mögött mintha mégis történne valami, ha más nem, legalább az, hogy a férfi a hibáit felismerte, és a nézővel is felismertette. Akármennyire szépek a címszereplőt választásra kényszerítő nők, a rendező, Louis Garrel Ábelét nehéz irigyelni. Ki szeretne ennyire tétova lenni az életben? Pedig az irigységre jó okot szolgáltathatna, hogy Marianne alakítója a franciák Mariann-ját vagyis szabadság-jelképét is megtestesítő modellből lett színésznő Leatitia Casta, Paul hugát pedig a színészetre predesztináló családfával rendelkező Lili-Rose Depp adja.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/05 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14094