KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2012/március
FILMSZEMLE
• Schubert Gusztáv: Tükröm, tükröm Filmszemle után
• Várkonyi Benedek: Emerenc királynő Beszélgetés Szabó Istvánnal
• Vincze Teréz: Ordítás és országimázs Magyarország 2011
• Pápai Zsolt: Júdás-napi fagy Drága besúgott barátaim
SZÍNÉSZPORTRÉ
• Kolozsi László: Ede elment Garas Dezső (1934–2011)
NŐK A FELVEVŐGÉPPEL
• Vincze Teréz: Nők a felvevőgéppel A mozi neme
• Kovács Kata: Celluloid örökösnők Filmrendező-lányok
• Alföldi Nóra: Beszélő fejek Polisse
• Tüske Zsuzsanna: Nő a volánnál Ida Lupino
TESTKÉPEK
• Kelecsényi László: A test szavai Utazás az érzékek birodalmába – 1. rész
• Pintér Judit Nóra: Test és tükör Cronenberg test-képei
MOZI
• Pálos Máté: Együtt az ég alatt
TESTKÉPEK
• Horváth Eszter: Beszéljünk a szexről? Veszélyes vágy
• Varró Attila: Kanossza Shame – A szégyentelen
ALEXANDER PAYNE
• Baski Sándor: Keserédes élet Alexander Payne filmjei
MESETERÁPIA
• Hirsch Tibor: Sorskönyv-mesék Mesefilmterápia – 2. rész
TELEVÍZÓ
• Varga Balázs: Családban marad Átok
• Schubert Gusztáv: Közös többszörös Társas/Játék
KRITIKA
• Barotányi Zoltán: Kirúgó mérkőzés Krízispont
• Huber Zoltán: Vissza az alapokhoz A némafilmes
• Gelencsér Gábor: Utazás Katatóniába Isztambul
FILM / REGÉNY
• Roboz Gábor: Grafománia és tipomágia Jonathan Safran Foer: Rém hangosan és irtó közel
MOZI
• Margitházi Beja: Aurora
• Vajda Judit: Bor, tangó, kapufa
• Forgács Nóra Judit: Szex felsőfokon
• Kovács Kata: Családban marad
• Barkóczi Janka: Szilvás csirke
• Baski Sándor: Az erő krónikája
• Alföldi Nóra: Az ördög benned lakozik
• Parádi Orsolya: Szingli fejvadász
• Roboz Gábor: Védhetetlen
• Sepsi László: Borotvaélen
• Nevelős Zoltán: Tirannoszaurusz
• Kovács Marcell: A bűn hálójában
• Tüske Zsuzsanna: Egy hét Marilynnel
• Varró Attila: Warrior
DVD
• Lichter Péter: A nyugtalanság kora
• Pápai Zsolt: Adėle H. története
• Tosoki Gyula: Vasököl
• Sepsi László: A fegyver éve
• Géczi Zoltán: Nagy Sándor, a hódító
• Varga Zoltán: A rettegés mélye
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Könyvesbolt a tengerparton

Hatását vesztett optimizmus

Pethő Réka

Isabel Coixet filmje az első Penelope Fitzgerald adaptáció.

 

Irodalmi adaptációk esetében, amikor szerzői rendező nyúl hozzá az alapműhöz, az egyik legérdekesebb kérdés mindig az, hogy mit tart fontosnak kiemelni, hogyan értelmezi a könyvet és mit mutat meg belőle az alkotó. A könyvesbolt esetében ebből a szempontból kiábrándító végeredmény született: Isabel Coixet (Elégia, A szavak titkos élete) olyan kihagyásokkal és átírásokkal adaptálta Penelope Fitzgerald 1978-as regényét, hogy az elveszítette valódi báját és egy középszerű, romantikus (?) angol kisvárosi történetté változott.

A könyvesbolt egy elszigetelt tengerparti városkában játszódik 1959-ben, valahol Kelet-Angliában, ahol Florence, a fiatal kora óta özvegyként élő nő könyvesboltot szeretne nyitni egy régóta üresen álló öreg házban. A helyi előkelő nagyasszony azonban nem nézi jó szemmel a vállalkozást, és mindent megtesz, hogy bezárassa az új boltot. Florence dolga több szempontból sem egyszerű, már a nyitáshoz szükséges banki kölcsönért is meg kell küzdenie, majd szembetalálja magát azzal az egyszerű akadállyal, hogy a helyiek bizony nem mutatnak különösebb irodalmi érdeklődést. Végül megindul az áskálódás, ami ahhoz vezet, hogy befolyásos ellenfele kiharcol az angol parlamentben egy olyan törvényjavaslatot, amelynek segítségével jogában áll elvenni a házat hősünktől.

Míg a regény végigvezet bennünket azon a folyamaton, ahogy egy jó kezdeményezés sok küzdelem mellett végül mégis kudarcba fullad, kizárólag keserűséget hagyva maga után, addig a film egy furcsán és következetlenül megcsavart befejezéssel inkább optimista lezárással engedi el a nézőt. Tanulság nincs, Florence története így is, úgy is szomorú, ám Coixet mintha félne megmutatni a csüggedtségben hagyó végkifejletet, ezért hozzábiggyeszti: sebaj, megint lesz valaki, aki megpróbálja. Nem ez az egyetlen cukormázas változtatás a történetben, belekerül egy teljesen banális romantikus felhang is. És amit a regényben Florence a titokzatos támogató, Edmund Brundish árulásának hisz, a filmben szintén jóra fordul. Mindezek a változtatások azért problémásak, mert Coixet nem mond el mást a filmjével, mint Fitzgerald, nem lesz más az üzenet vagy a nagy betűs mondanivaló, pusztán csak fél bevállalni azt a borús és végtelenül keserű hangvételt, amely a regény központi vonása, ehelyett indokolatlan módosításokkal igyekszik oldani azt. A történet így elveszíti karakterességét, és meredeken tart a középszerűség felé.

A könyvesbolt történetének alapját egyébként a valóság adja: az írónő férjével és gyermekeivel élt abban a kelet-angliai faluban, amelyről a regény helyszínét mintázta. Amikor a család nehéz anyagi helyzetbe került, Fitzgerald részmunkaidőben dolgozni kezdett a kisváros egyetlen könyvesboltjában, ahol állítása szerint valóban volt egy kopogó szellem. Ezt az írónő elmeséli interjúkban is és a könyvben is teljes természetességgel jelenik meg, ám ez – az egyébként roppant bájos – motívum a filmből ugyancsak kimarad. Még a Lolita-szál is egyezik a való élettel: tényleg nehezen tudták eldönteni, hogy árulják-e a botrányos regényt, amely aztán nagy sikereket hozott a könyvesboltnak. A kiváló környezet- és jellemábrázolás nagyon pontos képet ad a háború utáni angol kisvárosi életről a falun keresztül, amelynek hídjait a bombázások után még nem építették újra, a világtól elzárt közösségben pedig kizárólag a kapcsolatok és a társadalmi rang által megteremtett hierarchia érvényesül. A számos díjat elnyert (magyarul is megjelent) regény eddig az egyetlen Fitzgerald életművében, amelyből filmes adaptáció készült.

Interjúi szerint a katalán rendezőnőt épp az egyszerű stílus és a szentimentalizmus teljes hiánya ragadta meg a regényben – sajnálatos, hogy épp ezeket változtatta meg az adaptáció során. A könnyű fogyaszthatóság oltárán felhigított történetet a remek színészi alakítások viszik el a hátukon: Emily Mortimer remekel Florence szerepében, James Lance, mint nyegle támogató, de jellemgyenge nagyvárosi, és Patricia Clarkson túljátszott kisvárosi nagyasszonya is kiváló. A Könyvesbolt a tengerparton így egy kellemes, de főleg közömbös társadalmi portré, amely megmutatja, milyen közöny, elutasítás és nemtörődömség tudja jellemezni már a legkisebb közösséget is.

 

KÖNYVESBOLT A TENGERPARTON (The Bookshop) – brit, 2018. Rendezte: Isabel Coixet. Írta: Penelope Fitzgerald regényéből Isabel Coixet. Kép: Jean-Claude Larrieu. Zene: Alfonsdo Villalonga. Szereplök: Emily Mortimer (Florence), Patricia Clarkson (Violet), Bill Nighy (Edmund), Honor Kneafsey (Christie), James Lance (Milo). Gyártó: Zephyr Films. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 112 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/08 53-54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13746