KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2012/március
FILMSZEMLE
• Schubert Gusztáv: Tükröm, tükröm Filmszemle után
• Várkonyi Benedek: Emerenc királynő Beszélgetés Szabó Istvánnal
• Vincze Teréz: Ordítás és országimázs Magyarország 2011
• Pápai Zsolt: Júdás-napi fagy Drága besúgott barátaim
SZÍNÉSZPORTRÉ
• Kolozsi László: Ede elment Garas Dezső (1934–2011)
NŐK A FELVEVŐGÉPPEL
• Vincze Teréz: Nők a felvevőgéppel A mozi neme
• Kovács Kata: Celluloid örökösnők Filmrendező-lányok
• Alföldi Nóra: Beszélő fejek Polisse
• Tüske Zsuzsanna: Nő a volánnál Ida Lupino
TESTKÉPEK
• Kelecsényi László: A test szavai Utazás az érzékek birodalmába – 1. rész
• Pintér Judit Nóra: Test és tükör Cronenberg test-képei
MOZI
• Pálos Máté: Együtt az ég alatt
TESTKÉPEK
• Horváth Eszter: Beszéljünk a szexről? Veszélyes vágy
• Varró Attila: Kanossza Shame – A szégyentelen
ALEXANDER PAYNE
• Baski Sándor: Keserédes élet Alexander Payne filmjei
MESETERÁPIA
• Hirsch Tibor: Sorskönyv-mesék Mesefilmterápia – 2. rész
TELEVÍZÓ
• Varga Balázs: Családban marad Átok
• Schubert Gusztáv: Közös többszörös Társas/Játék
KRITIKA
• Barotányi Zoltán: Kirúgó mérkőzés Krízispont
• Huber Zoltán: Vissza az alapokhoz A némafilmes
• Gelencsér Gábor: Utazás Katatóniába Isztambul
FILM / REGÉNY
• Roboz Gábor: Grafománia és tipomágia Jonathan Safran Foer: Rém hangosan és irtó közel
MOZI
• Margitházi Beja: Aurora
• Vajda Judit: Bor, tangó, kapufa
• Forgács Nóra Judit: Szex felsőfokon
• Kovács Kata: Családban marad
• Barkóczi Janka: Szilvás csirke
• Baski Sándor: Az erő krónikája
• Alföldi Nóra: Az ördög benned lakozik
• Parádi Orsolya: Szingli fejvadász
• Roboz Gábor: Védhetetlen
• Sepsi László: Borotvaélen
• Nevelős Zoltán: Tirannoszaurusz
• Kovács Marcell: A bűn hálójában
• Tüske Zsuzsanna: Egy hét Marilynnel
• Varró Attila: Warrior
DVD
• Lichter Péter: A nyugtalanság kora
• Pápai Zsolt: Adėle H. története
• Tosoki Gyula: Vasököl
• Sepsi László: A fegyver éve
• Géczi Zoltán: Nagy Sándor, a hódító
• Varga Zoltán: A rettegés mélye
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Frantz

Varró Attila

Frantz – francia-német, 2016. Rendezte és írta: Francois Ozon. Kép: Pascal Marti. Zene: Philippe Rombi. Szereplők: Paula Beer (Anna), Pierre Niney (Adrien), Ernst Stötzer (Hoffmeister), Marie Gruber (Magda). Gyártó: Mandarin Films. Forgalmazó: Vertigo Média Kft. Feliratos. 113 perc.

 

Míg Fassbinder példáját követve az amerikai queer cinema élvonalában Todd Haynes hajtott végre egyfajta szerzői fazonváltást álomgyári melodrámák remake-jeivel (Távol a mennyországtól, Mildred Pierce), a francia térfélen Francois Ozon szánta el hasonló lépésre magát: a 8 nő Minnelli-stílusjátéka és az Angel kissé Cukor-mázas regényadaptációja után immár egy konkrét hollywoodi opusz, a pazar Ernst Lubitsch-életmű mélypontjának tekinthető Broken Lullaby (1932) szolgál friss műve kiindulópontjául.

A Raphaelson-Lubitsch álompáros együttműködését indító bombasztikus pacifista melodrámát azonban Ozon nem csupán átírja, de át is tükrözi személyes feldolgozásában. Egy igen elegáns és termékeny forgatókönyvírói ötlettel előbb elmeséli az eredeti sztorit (egy első világháborús francia veterán a fegyverszünet után felkeresi egy elesett német katona gyászoló szüleit, akihez rejtélyes és meglehetősen személyes kötődés fűzi), majd főhőst vált és a megözvegyült mátka látogatásával a párizsi ifjú családjánál a központi motívumok variációján keresztül ismét felmondja, egyúttal átértelmezi az alaptörténetet. A beszédes című Frantz így nem csupán a francia/német háborús tragédia és következményei közé helyez egyenlőségjelet (lásd a Kabaréból ismert sörkerti induló-jelenet Marseilles-verzióját), de Lubitsch programfilmjét egy bonyolult érzelmi kapcsolat árnyalt és szívszorító krónikájává varázsolja – sőt egy bravúros ellipszis segítségével még diszkrét queer-olvasattal is felruházza. Miközben Ozon kontrasztos fekete-fehér képsorain francia és fritz, férfi és nő, bűnös és áldozat olvad egyetlen komplex Tao-emblémába, időnként kiszínesedő jeleneteiben a fikciók és fantázia édenkertje éppen a szomorú valóság művészi átformálását, gazdagítását kínálja gyógyírként a veszteség és vágy monokróm kínjaira.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/05 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13194