KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2012/március
FILMSZEMLE
• Schubert Gusztáv: Tükröm, tükröm Filmszemle után
• Várkonyi Benedek: Emerenc királynő Beszélgetés Szabó Istvánnal
• Vincze Teréz: Ordítás és országimázs Magyarország 2011
• Pápai Zsolt: Júdás-napi fagy Drága besúgott barátaim
SZÍNÉSZPORTRÉ
• Kolozsi László: Ede elment Garas Dezső (1934–2011)
NŐK A FELVEVŐGÉPPEL
• Vincze Teréz: Nők a felvevőgéppel A mozi neme
• Kovács Kata: Celluloid örökösnők Filmrendező-lányok
• Alföldi Nóra: Beszélő fejek Polisse
• Tüske Zsuzsanna: Nő a volánnál Ida Lupino
TESTKÉPEK
• Kelecsényi László: A test szavai Utazás az érzékek birodalmába – 1. rész
• Pintér Judit Nóra: Test és tükör Cronenberg test-képei
MOZI
• Pálos Máté: Együtt az ég alatt
TESTKÉPEK
• Horváth Eszter: Beszéljünk a szexről? Veszélyes vágy
• Varró Attila: Kanossza Shame – A szégyentelen
ALEXANDER PAYNE
• Baski Sándor: Keserédes élet Alexander Payne filmjei
MESETERÁPIA
• Hirsch Tibor: Sorskönyv-mesék Mesefilmterápia – 2. rész
TELEVÍZÓ
• Varga Balázs: Családban marad Átok
• Schubert Gusztáv: Közös többszörös Társas/Játék
KRITIKA
• Barotányi Zoltán: Kirúgó mérkőzés Krízispont
• Huber Zoltán: Vissza az alapokhoz A némafilmes
• Gelencsér Gábor: Utazás Katatóniába Isztambul
FILM / REGÉNY
• Roboz Gábor: Grafománia és tipomágia Jonathan Safran Foer: Rém hangosan és irtó közel
MOZI
• Margitházi Beja: Aurora
• Vajda Judit: Bor, tangó, kapufa
• Forgács Nóra Judit: Szex felsőfokon
• Kovács Kata: Családban marad
• Barkóczi Janka: Szilvás csirke
• Baski Sándor: Az erő krónikája
• Alföldi Nóra: Az ördög benned lakozik
• Parádi Orsolya: Szingli fejvadász
• Roboz Gábor: Védhetetlen
• Sepsi László: Borotvaélen
• Nevelős Zoltán: Tirannoszaurusz
• Kovács Marcell: A bűn hálójában
• Tüske Zsuzsanna: Egy hét Marilynnel
• Varró Attila: Warrior
DVD
• Lichter Péter: A nyugtalanság kora
• Pápai Zsolt: Adėle H. története
• Tosoki Gyula: Vasököl
• Sepsi László: A fegyver éve
• Géczi Zoltán: Nagy Sándor, a hódító
• Varga Zoltán: A rettegés mélye
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Dheepan

A banlieu tigrise

Ádám Péter

A Srí Lanka-i polgárháborúból egyenes út vezet a nagyvárosi dzsungelbe. Jacques Audiard Arany Pálmás menekült-filmje.

 

A több mint két évtizedig tartó függetlenségi harc 2009-es bukása után egy tamil „tigris” – volt katonai parancsnok – elégeti egyenruháját, majd a menekülő civilek közé keveredve, együtt egy kilencéves árva kislánnyal meg egy fiatal nővel, magukat családnak vallva próbál hamis útlevéllel emigrálni, és menedékjogot szerezni Franciaországban. Miután minden szerencsésen elrendeződik, egy lerobbant Párizs-környéki lakótelepre kerülnek, még munkát is találnak, a vérontástól megcsömörlött férfi a lakótelepnek lesz a gondnoka, a nő pedig a szemközti panelházban elvállalja egy magatehetetlen férfi gondozását. A címszereplő Dheepan feleségét és két kislányát vesztette el a konfliktusban, de nem adta fel a reményt, hogy a múlt romjain is lehet emberhez méltó életet élni, és hogy előbb-utóbb mégiscsak igazi család lesz ebből az ő kényszer által összeverbuvált álcsaládjából.

Mert igyekezni nagyon igyekeznek. A kislányt rögtön be is íratják az iskolába, megtanítják kanállal enni, a fiatal nő fejkendőben jár-kel (a környéken főleg muzulmánok laknak), és megpróbál leszokni a Srí Lankán kötelező állandó mosolygásról. A férfi is mindent megtesz, hogy új lakóhelyükön befogadják őket, és hogy a sok megpróbáltatás után végre nyugalmas otthonra találjanak. Bár ahogyan – visszatérő jelenet – hosszasan kinéz az ablakon, már odaköltözéskor feltűnik neki: a szemközti panelház, amelynek lapos tetejét fegyveres testőrök biztosítják, egy dílerbanda „főhadiszállása”. Mintha a film első kétharmada nem is fikció volna, hanem dokumentum, olyan precíz realizmussal mutatja be a rendező az új környezethez görcsösen alkalmazkodni próbáló bevándorló család hétköznapjait. Csakhogy lassanként kiderül: a háború elől menekülők új lakóhelyükön megint csak háborúban, két egymással harcoló díler-banda frontvonalában találják magukat.

Bonyolítja a helyzetet, hogy ebben az álcsaládban van a három ember között nem kevés feszültség is. A véletlen által összehozott és egymásnak idegen embereknek meg kellene ismerniük egymást, és újra meg kellene tanulniuk az érzelmek nyelvét, hogy csakugyan tudjanak ezzel a helyzettel kezdeni valamit. Ami, persze, nem megy könnyen. Jóllehet a férfi úgy bánik a kislánnyal, mintha csakugyan édes gyermeke volna, a fiatalasszony – őt mintha az egyik fiatal drogdíler „egzotikuma” vonzaná – egyszerűen képtelen szerető és gondos anyaként viselkedni, és valóságos párjának elfogadni a neki ismeretlen tamil férfit. A kislány viszont, akiből nem ölt ki minden érzelmet az átélt társadalmi dráma, nagy igyekezettel próbálja belekényszeríteni a botcsinálta család másik két tagját az anya meg az apa egyáltalán nem könnyű szerepébe.

Ahogy sejteni lehet, az egykori katonai vezető csak időzített bomba, a film a látszólag lassú tempó ellenére is feltartóztathatatlanul sodródik a végkifejlet, a robbanás felé. A férfi hiába igyekszik távol tartani hármójuktól az ablakból figyelt díler bandát (egy alkalommal fehér csíkkal szórja fel, mintegy utolsó figyelmeztetésként, a két panelház közti területet), hiába próbálja a kábítószer-kereskedők világát hermetikusan elválasztani az övétől, az agresszió előbb-utóbb mégis betör ebbe az ő törékeny életükbe. Dheepan addig úgy gondolta, végleg eltemette a múltat, egyszer s mindenkorra leszámolt az „önfeláldozás hazáért” illúziójával. De amikor a fiatal nő vészhelyzetben segítségül hívja, egyszerre úgy érzi, az újra megtalált otthon, az általa elképzelt jövő került veszélybe.

Az addig seprűvel, tisztítószerekkel járó-kelő lakótelepi gondnok egyetlen pillanat alatt visszaváltozik gyilkoló-géppé, és a dzsungelháború több éves tapasztalatával megy neki, egy szál egyedül, a lakótelepi drogdílereknek. Igaz, az ő vak dühe nem a vadnyugati hős higgadtan puffogtató igazságérzete, hanem a bekattant hivatásos túlélőé. Vagy lehet, hogy ő az eszményi bevándorló, aki emberségével, szorgalmával és tehetségével fogja kihúzni – holmi buddhista Megváltó gyanánt – az európai civilizációt a csávából? Akárhogyan is, az áldokumentum a film utolsó harmadában átbillen thrillerbe. Ezzel felgyorsul a cselekmény, és lesz bőven izgalom is, az újra megtalált család témáját azonban, sajnos, elveszítjük. Innentől fogva a film irányt vált, és mintha a konvenció kitaposott útján menne tovább. Kár, a véletlen által összehozott három ember sorsa sokkal érdekesebb lett volna.

 

Dheepan – Egy menekült története (Dheepan) – francia, 2015. Rendezte és írta: Jacques Audiard. Kép: Éponine Momenceau. Zene: Nicolas Yaar. Szereplők: Jesuthasan Antonythasan (Dheepan), Kalieaswari Srinivasan (Yalini), Claudine Vinasithamby (Yllayaal), Vincent Rottiers (Brahim), Marc Zinga (Youssuf). Gyártó: Why Not / Page 114 / France 2 Cinema. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 109 perc.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/11 52-53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12467