|
|
|
MoziMrs. Ratcliffe forradalmaDonáth Mirjam
Mrs.Ratcliffe's Revolution – brit-magyar, 2007. Rendezte: Bille Eltringham. Írta: Bridget O'Connor és Peter Straughan. Kép: Sean Bobbitt. Zene: Robert Lane. Szereplők: Catherine Tate (Dorothy Ratcliffe), Iain Glen (Frank Ratcliffe), Brittany Ashworth (Alex Ratcliffe), Heike Makatsch (Frau Unger), Jessica Barden (Mary Ratcliffe). Gyártó: Assassin Films / Pioneer Pictures. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 102 perc.
Döcögve indul a film Ratcliffék bőröndöktől rogyadozó Moszkvicsával Kelet-Németország felé. A papát, mamát, nővért és nagybácsit a család kicsi kincse mutatja be, hogy azután a kusza rendezői koncepció épp a mesélőt ültesse mellékszereplői kispadra. 1968-at írunk, Mr. Ratcliffe, Yorkshire tisztaszívű irodalomtanára egy szebb, kommunista világ felé kormányozza családját. Ha egy pillanatra fel is merül a kérdés, vajon kinek akad új mondanivalója a témában (Bille Entrighamnak hívják a bátor vállalkozót), a nevettében kétrét görnyedő keletnémet határőr láttán a rosszérzés eloszlik. Vígjátékocska lesz, hátradőlhetünk.
Azután a vörös hajához méltó temperamentumú, hivatásos háztartásbeli, Mrs. Ratcliffe – zseniális karakter Catherine Tate első főszerepéhez – egy másik típusú szovjet gépjárművel áttör a Nyugattól elválasztó szögesdrótkerítésen, mivel úgy érzi, ez a tilalom „nem helyes”. Mi pedig egy nyugodtabb estén úgy kattanunk rá a filmre, mint a tutyimutyi nagybácsi a műlábú szomszédra, az apa a vad-kommunista kartársnőre, a nagylány az ellenállásra, a kislány a besúgásra. Mrs. Ratcliffe pedig terve kivitelezésére, hogy mielőbb visszamenekítse a családját Nyugatra.
Olyan keskeny mezsgyén, olyan jó ritmusban egyensúlyoz sokáig a film sorstragédiák és karikírozás között, hogy akaratlanul is eszünkbe jut Benigni Az élet szépben. Kreatív és jó humorú, úgy nevettet, hogy közben a gyomrunkat feszültség szorongatja, hogy bármikor a szánkra fagyhat az a mosoly. Ez végül a történet háromnegyedénél következik be, leginkább a kimerülő forgatókönyv miatt. A brit mese ugyanis sokkal egyszerűbb, mint a nagy olasz előd. Könnyedén visszabillen vígjátékba, csupán Catherine Tate nagyszerű alakítása tartja a nézőben a lelket meg a ’60-as évek ütemes brit rockzenéje.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1051 átlag: 5.5 |
 |
|
|
|
