KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2012/február
PSZICHOMOZI
• Hirsch Tibor: Kalandok a Sors Könyvében Mesefilmterápia – 1. rész
• Margitházi Beja: Egy asszony meg a fia Beszélnünk kell Kevinről
• Pintér Judit Nóra: A sötét érzelmek iskolája Iskolai ámokfutók
KÉMHÁBORÚ
• Sepsi László: Kémek a Köröndön John le Carré ügynökei
• Nevelős Zoltán: Figurák a táblán Suszter, szabó, baka, kém
• Ardai Zoltán: A szochaza védelmében K-európai kémtörténetek
• Ruprech Dániel: Kémek, akik Bogárral jártak NDK spionok
KEROUAC
• Szalay Dorottya: Az élet lüktetése Jack Kerouac filmen
SHERLOCK HOLMES
• Varró Attila: A bűn hálójában Korunk Sherlock Holmes-a
• Roboz Gábor: Az eltűnt álmok nyomában Sherlock Holmes nevében
KEN RUSSELL
• Varga Zoltán: A zenerajongó látnok Ken Russell paradoxonai
• Hubai Gergely: Szabad adaptáció Ken Russell zeneszerző-trilógiája
SKOLIMOWSKI
• Nagy V. Gergő: Ezerarcú kívülálló Jerzy Skolimowski
FILMEMLÉKEZET
• Kóbori Sarolta: Brazil magyarok Adalberto Kemény és Rodolfo Rex Lustig
• Zalán Vince: Minden rossz és minden jó Evald Schorm 3. rész
ANIMÁCIÓ
• Lovas Anna: Animált gyászterápia Anilogue
• Varga Zoltán: A macska tudja csak… Macskanimációk
FILM / REGÉNY
• Vajda Judit: Álmodni fényes nappal Brian Selznick: A leleményes Hugo Cabret
• Hlavaty Tamás: Méliès utolsó megkísértése Martin Scorsese: A leleményes Hugo
KRITIKA
• Baski Sándor: Kesztyűs kézzel A Vaslady
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi
KRITIKA
• Kolozsi László: Ez itt a Fincher helye A tetovált lány
MOZI
• Kolozsi László: Aztán mindennek vége
• Vincze Teréz: Üvöltő szelek
• Pintér Judit: Az élet négyszer
• Vajda Judit: Életrevalók
• Sepsi László: Géppisztolyos prédikátor
• Pápai Zsolt: Vörös Hadsereg Frakció
• Tüske Zsuzsanna: Muppetek
• Varró Attila: Hadak útján
• Pálos Máté: A szerelem művészete
• Baski Sándor: A legsötétebb óra
DVD
• Nagy V. Gergő: Felettünk a föld
• Pápai Zsolt: Szalmakutyák
• Tosoki Gyula: Bárcsak
• Pápai Zsolt: 30 perc, vagy annyi se
• Czirják Pál: Mephisto
• Géczi Zoltán: Az erdő foglyai
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az élet egy füttyszó

Pohl Péter

 

A szabadság és más, mélyen elnyomott szó, mint szex, hamis erkölcs, opportunizmus hallatán ájultan aláhanyatló kubai járókelők – a politikai parabolától a groteszk szatíráig sokféle megoldás kínálkozik az efféle bizarr jelenetekkel zavart keltő filmre. Szerencsére egyikről sincs szó: Az élet egy füttyszó jól kiszámítható esetlegességgel egymás mellé komponált mozaikkockái nem az értelem, hanem az érzelem, nem a társadalomrajz, hanem a sorsvonalak belső logikája szerint kerülnek egymás mellé. Mintha Truffaut a hatvanas években godard-i esszéfilmet forgatott volna. Anyátlanság és apátlanság, szerelem és művészet, bűntudat és felszabadultság, mindez a fátum-dramaturgia kezében, ahol a szálak előbb összekuszálódnak, hogy aztán, éppen a Sors erejét bizonyítandó, minden és mindenki a helyére kerüljön. Ravasz. Felborítani a világot – csak azért, hogy helyre lehessen állítani. Persze valamennyi történet így működik, csakhogy ebben a filmben nem a hősök irányítják a cselekményt. Kiszolgáltatottak – méghozzá szó szerint – a Jóistennek, akivel egy szomorú arcú lány azonosítja magát, hogy ily módon hol az óceán partján üldögélve, hol a víz alatt bugyborékolva kommentálja és irányítsa a Sors – meg a film – hű narrátoraként az eseményeket. S hogy miért teszi ezt? Mert szereti ezeket az embereket. A film szereplőit a szeretet – pontosabban a Szeretet – vezeti egymáshoz.

S hogy a film a szereplők mellett a néző szívébe is szeretet lop, az – a Jóistenen kívül – Fernando Pérez rendezőnek köszönhető, aki e játékos dramaturgiát emlékezetes karakterekkel, helyzetekkel, képekkel teszi tartalmassá. Mivel megfosztja történetét a hagyományos elbeszélés dinamikus lehetőségeitől, szereplői könnyen a sorspéldázat testetlen szócsöveivé válhatnának. Ezzel szemben a régi traumájával kínlódó asszony, a siker kapujába érkezett gyönyörűséges balerina, valamint egy váratlanul az égből ölébe hulló szerelem (a lány hőlégballonon érkezik) és az anyja (akit egyébként Cubának hívnak) fájó emléke között választani kényszerülő jóképű mulatt férfi sorsa nemcsak titokzatos árvaságuk és egymáshoz tartozásuk metszéspontjában válik érdekessé, hanem önmagában is az. Miközben a Nagy Összefüggés jegyében történik minden, a részletek is a teljesség gazdagságát hordozzák. Így tér ki ez a különös film mindenfajta elvárás elől: ha filozófián kapjuk, máris viccelődni kezd, az épülő modellt váratlan epizód zúzza szét, az elvont konstrukcióba melodráma ékelődik, ugyanakkor a melodráma ezen az elvonatkoztatott szinten teljesedik be. Az élet egy füttyszó mindenekelőtt szabad film. – S lám, a rendező állva marad a havannai emberek forgatagában.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2000/04 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2904