KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2012/február
PSZICHOMOZI
• Hirsch Tibor: Kalandok a Sors Könyvében Mesefilmterápia – 1. rész
• Margitházi Beja: Egy asszony meg a fia Beszélnünk kell Kevinről
• Pintér Judit Nóra: A sötét érzelmek iskolája Iskolai ámokfutók
KÉMHÁBORÚ
• Sepsi László: Kémek a Köröndön John le Carré ügynökei
• Nevelős Zoltán: Figurák a táblán Suszter, szabó, baka, kém
• Ardai Zoltán: A szochaza védelmében K-európai kémtörténetek
• Ruprech Dániel: Kémek, akik Bogárral jártak NDK spionok
KEROUAC
• Szalay Dorottya: Az élet lüktetése Jack Kerouac filmen
SHERLOCK HOLMES
• Varró Attila: A bűn hálójában Korunk Sherlock Holmes-a
• Roboz Gábor: Az eltűnt álmok nyomában Sherlock Holmes nevében
KEN RUSSELL
• Varga Zoltán: A zenerajongó látnok Ken Russell paradoxonai
• Hubai Gergely: Szabad adaptáció Ken Russell zeneszerző-trilógiája
SKOLIMOWSKI
• Nagy V. Gergő: Ezerarcú kívülálló Jerzy Skolimowski
FILMEMLÉKEZET
• Kóbori Sarolta: Brazil magyarok Adalberto Kemény és Rodolfo Rex Lustig
• Zalán Vince: Minden rossz és minden jó Evald Schorm 3. rész
ANIMÁCIÓ
• Lovas Anna: Animált gyászterápia Anilogue
• Varga Zoltán: A macska tudja csak… Macskanimációk
FILM / REGÉNY
• Vajda Judit: Álmodni fényes nappal Brian Selznick: A leleményes Hugo Cabret
• Hlavaty Tamás: Méliès utolsó megkísértése Martin Scorsese: A leleményes Hugo
KRITIKA
• Baski Sándor: Kesztyűs kézzel A Vaslady
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi
KRITIKA
• Kolozsi László: Ez itt a Fincher helye A tetovált lány
MOZI
• Kolozsi László: Aztán mindennek vége
• Vincze Teréz: Üvöltő szelek
• Pintér Judit: Az élet négyszer
• Vajda Judit: Életrevalók
• Sepsi László: Géppisztolyos prédikátor
• Pápai Zsolt: Vörös Hadsereg Frakció
• Tüske Zsuzsanna: Muppetek
• Varró Attila: Hadak útján
• Pálos Máté: A szerelem művészete
• Baski Sándor: A legsötétebb óra
DVD
• Nagy V. Gergő: Felettünk a föld
• Pápai Zsolt: Szalmakutyák
• Tosoki Gyula: Bárcsak
• Pápai Zsolt: 30 perc, vagy annyi se
• Czirják Pál: Mephisto
• Géczi Zoltán: Az erdő foglyai
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Makk Károly: Így, ahogy vagytok

Hárman a padon

Reményi József Tamás

Korrupt zsaruk és politikusok, beavatottak és áldozatok helycseréi Makk Károly új filmjében.

Film, amelyet kiváló nevek hoztak össze, de nem írtak és nem rendeztek meg. Rutinra bízott ismeretek a mai Magyarország súlyos betegségéről, a korrupcióról, hevenyészve átgondolt aggodalom az elvesztegetett életekért. Az Így, ahogy vagytok a mester, Makk Károly életművében, a ragyogó darabok takarásában említetlen marad majd.

Színészgálát látunk, akár a régi szilveszteri tévéműsorokban. Szerepet a sztárok csak hozzávetőlegesen kaptak, rájuk van bízva, ki mennyit tud „kihozni” helyzetgyakorlatából. Minthogy korfestő krimiről volna szó, mindegyiküknek a bűn és az eltévelyedés valamely fokán kell(ene) működnie, komolyan vehető személyes konfliktusok összehangolt együttesében. De nem így történik. Csányi Sándor és Szabó Győző révén a kisvárosi maffia két vezére a Mágnás Miska grófi párosának szintjén elevenedik meg, Jordán Tamás és Mácsai Pál viszont a korrupt pártvezetők álmatag cinizmusát egy divatosabb abszurdból hozza (Jordán az önmaga aljasságát is elunt politikus nyűgösségét mulattatóan adja elő). Törőcsik Mari egy Keresztapa-paródiával szolgál. Mindebből az következne, hogy tehát az ügy valamely elegyes komédia műfajába csap át, ám Nagy-Kálózy Eszter és Trill Zsolt kettőse Kelet-Közép-Európa kiszolgáltatott páriáinak végzetét adja elő, meglehetősen bombasztikus melodrámában, Bán Jánossal, a korrupciók korábbi beavatottjával és áldozatával pedig lényegében riportot készít főhősünk.

Főhősünk – Cserhalmi György, a polgármester, a minden gyanú felett álló tiszta ember megalkuvásaival. Aki mintha megőrizné eredendő alkatát, jellemét, oly apránként csúszik a mocsokba. Cserhalmin nem múlna a szerep megoldása – a passzivitásával, elegáns és „ízléses” asszisztálásával vétkes emberről finom vonásokat is kapunk –, ha figurája nem karikatúrákkal szembesülne. Így a semmibe nyúl, vívódás helyett alibi-gesztusokra kényszerítve: sorminta-szerű következetességgel szalonnázik, fontosabb pontokon pálinkát iszik, teljesen nyilvánvalóan „üresben” egy csavarkulccsal babrál (ennek a tevékenységnek kéne képviselnie az ő politikán kívüli, politika fölötti beszédes szenvedélyét, a repülést), és mindvégig aggódhatunk, hogy kínjában mulatós dalra fakad előbb-utóbb. Aggodalmunk nem alaptalan.

Az egyes improvizációk nélkülöznek bármely szituáció-előkészítő erőfeszítést, mintha Makk elirigyelte volna Jancsó semmiből jött és semmibe tartó alakjainak dramaturgiáját. Ám az Így, ahogy vagytok belső szerkezete nem nyitott, hanem széteső. A krimit éltető titkok, talányok alig gerjesztenek feszültséget, oly hamar oltják ki őket a magyarázatok. A „nyomozás” előrehaladtával egyébként a polgármesterről lassan mintha a Nagy-Kálózy játszotta rejtélyes ukrainkára helyeződne a film tétje, az ő rettenete valóban árnyékba boríthatná a mi kis piszlicsáré üzleteléseinket –, de ennek a hangsúlyváltásnak az érvényesüléséhez is hiányzik az alkotói következetesség. Inkább csak arra szolgál a rendszerváltás egy sebtében fölelevenített horror-epizódja, hogy nagyobbat szóljon a filmet záró pisztolylövés.

Egy jelenet azonban emlékezetes marad, nevezzük így: „Hárman a padon”. Az estélyen a polgármester a többiektől elhúzódva üldögél szerelmével. A férfi épp most fogadta el az „üzletet”, elbukott, a nő számon kérné, ám rájuk telepszik a részeg alpolgármester, s hol az általa is vágyott nőt, hol a korrupcióban épp vele egyesülő férfit ölelgeti. A páros szabadkozva, ugyanakkor együvé kényszerítve a védekezésben, bontaná magát ebből a gusztustalanságból, de az alpolgármester folyondár-karjai közül nincs menekvés. Pontos koreográfiával rendezett-eljátszott, remek hármas ez, többet elmond a történtekről, mint a film egésze.

ÍGY, AHOGY VAGYTOK – magyar, 2010. Rendezte: Makk Károly. Írta: Kertész Ákos történetéből Makk Károly és Bereményi Géza. Kép: Medvigy Gábor. Zene: Szakcsi Lakatos Béla. Vágó: Szirti Anina. Hang: Vámosi András. Producer: Ozorai András. Szereplők: Cserhalmi György (Gábor), Nagy-Kálózy Eszter (Szandra), Csányi Sándor (Biros), Bán János (Angelov), Fenyő Iván (Nyeste), Reviczky Gábor (Payer), Gáti Oszkár (Kálmán), Törőcsik Mari. Gyártó: Neuropa Film. Forgalmazó: Hungaricom. 94 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/04 51-51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10201