KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2012/január
• Muhi Klára: Képtelen év Filmrendszerváltás 2011
• Barkóczi Janka: Válságok és választások Beszélgetés Fliegauf Bencével
• Kolozsi László: „Ez lesz a legnehezebb filmem” Beszélgetés Mészáros Mártával
• Kovács Bálint: „Mint lúd a jégen” Beszélgetés Körösvölgyi Zoltánnal
PIXEL VS. CELLULOID
• Ádám Péter: A fejlődés ára Digitális mozi

• Huber Zoltán: Kóma és virágzás Beszélgetés Szabó Gáborral
SPORTMOZI
• Varró Attila: Az utolsó dobás Film és baseball
• Bikácsy Gergely: Sakk a művészetnek! Bábok és filmek
• Varga Dénes: Lyukra játsszák A svindler
SZÍNÉSZ/RENDEZŐ
• Baski Sándor: A politika hálójában George Clooney filmjei
• Géczi Zoltán: A nevem Jackie A Jackie Chan-brand
SCHORM/KISHON
• Zalán Vince: Minden rossz és minden jó Evald Schorm 2. rész
• Barkóczi Janka: Van szerencsénk Ephraim Kishon, a filmrendező
FILMISKOLA
• Margitházi Beja: Képi balett Résfilmek és egyéb kísérletek

• Bilsiczky Balázs: A kikerülőművész Beszélgetés Kardos Sándorral
FILM / SZÍNHÁZ
• Roboz Gábor: Mint a vakablak Yasmina Reza: Az öldöklés istene
• Varró Attila: Négy fél között Roman Polanski: Az öldöklés istene

• Forgách András: Ördöge van Faust
KRITIKA
• Vajda Judit: Csoda Le Havre-ban Kikötői történet
• Pápai Zsolt: A szívem visszahúz Kopaszkutya Kettő
MOZI
• Barkóczi Janka: Martha Marcy May Marlene
• Varró Attila: Texas gyilkos földjén
• Kovács Kata: Fifti-fifti
• Hlavaty Tamás: Álcák csapdája
• Kolozsi László: Szűz vonalban
• Forgács Nóra Kinga: Legjobb szándék
• Vincze Teréz: Retró szerelem
• Sepsi László: Ördögsziget
• Baski Sándor: A rend őre
• Kovács Marcell: Trancsírák
• Alföldi Nóra: Jack és Jill
• Tüske Zsuzsanna: SOS Love: Az egymillió dolláros megbízatás
• Nevelős Zoltán: Mission Impossible: Fantom protokoll
DVD
• Pápai Zsolt: Szövetség az ördöggel
• Czirják Pál: Csillagosok, katonák
• Nagy V. Gergő: Greenberg
• Varga Zoltán: Végső menedék
• Tosoki Gyula: A szabadság himnusza
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Clara

Vajda Judit

Geliebte Clara – német-magyar-francia, 2008. Rendezte: Helma Sanders-Brahms. Írta: Helma Sanders-Brahms, Nicole-Lise Bernheim és Colo Tavernier. Kép: Jürgen Jürges. Szereplők: Martina Gedeck (Clara Schumann), Pascal Greggory (Robert Schumann), Malik Zidi (Johannes Brahms), Fesztbaum Béla (Tausch), Takátsy Péter (Wazielewski). Gyártó: Integral Film / MACT Productions / Medienboard Berlin-Brandenburg / Objectiv Filmstudio. Forgalmazó: Grant Film Kft. Feliratos. 107 perc.

 

Habár a Clara rendezője, Helma Sanders-Brahms alakítja az egyik főhőst, Johannes Brahmst, az operatőr Jürgen Jürges pedig a címszereplő leszármazottja, a személyes érintettséget a filmesek nem tudták alkotásuk javára fordítani. A Robert Schumann, felesége és Brahms közötti bonyolult viszonyról – nem pedig, ahogy azt a cím sugallja, egyedül Clara Schumannról – mesélő mű érdektelen marad, annak ellenére, hogy a nyitány valami sokkal többet és szebbet ígér (a művészházaspár irodalmian emelkedett párbeszédét tartalmazza), ahogy az elemelt, szívhez szóló zárlat is csodaszép. Csak ami a kettő közt van, az nem akart összejönni.

A rendező persze eleve nagy fába vágta a fejszéjét, hiszen nem lehet mindegyik zenészéletrajz olyan ihletett és látványos, mint az Amadeus, és valóban nagy kihívás túllendíteni a nyersanyagot a poros biográfiánál, hogy a letűnt korok zenéjével és az azt megszólaltató elfeledett figurákkal a ma emberét is megszólítsák. Olyan nagy a kihívás, aminek Helma Sanders-Brahms nem tudott megfelelni – hiába dolgozott együtt Pasolinivel, úgy tűnik, nem sikerült túl sok eredetiséget és újító szellemet kölcsönöznie mesterétől. Sematikus alkotásába a Schumannt játszó Pascal Greggory próbál életet lehelni, aki azonban sajnos sokszor túllő a célon, és hangoskodva ripacskodik.

A Schumann házaspár és Brahms története korábban mást is megihletett, és a Clara az 1947-es Clarence Brown-filmmel való összehasonlításban is alulmarad. Habár a Szerelmi dal sem remekmű (inkább csak a főszerepet játszó Katharine Hepburn életműve szempontjából érdekes), sokkal merészebb a későbbi alkotásnál: egy igazi nagyszabású, klasszikus hollywoodi mozi, amelyben nem félnek rengeteget zenélni és nem kevés humort csempészni az alapvetően tragikus cselekménybe, ráadásul az igazi dráma a koncert- és zenetermekben bontakozik ki – míg a Clara beérte Schumannék hálószobájával.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/06 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9858