KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2012/január
• Muhi Klára: Képtelen év Filmrendszerváltás 2011
• Barkóczi Janka: Válságok és választások Beszélgetés Fliegauf Bencével
• Kolozsi László: „Ez lesz a legnehezebb filmem” Beszélgetés Mészáros Mártával
• Kovács Bálint: „Mint lúd a jégen” Beszélgetés Körösvölgyi Zoltánnal
PIXEL VS. CELLULOID
• Ádám Péter: A fejlődés ára Digitális mozi

• Huber Zoltán: Kóma és virágzás Beszélgetés Szabó Gáborral
SPORTMOZI
• Varró Attila: Az utolsó dobás Film és baseball
• Bikácsy Gergely: Sakk a művészetnek! Bábok és filmek
• Varga Dénes: Lyukra játsszák A svindler
SZÍNÉSZ/RENDEZŐ
• Baski Sándor: A politika hálójában George Clooney filmjei
• Géczi Zoltán: A nevem Jackie A Jackie Chan-brand
SCHORM/KISHON
• Zalán Vince: Minden rossz és minden jó Evald Schorm 2. rész
• Barkóczi Janka: Van szerencsénk Ephraim Kishon, a filmrendező
FILMISKOLA
• Margitházi Beja: Képi balett Résfilmek és egyéb kísérletek

• Bilsiczky Balázs: A kikerülőművész Beszélgetés Kardos Sándorral
FILM / SZÍNHÁZ
• Roboz Gábor: Mint a vakablak Yasmina Reza: Az öldöklés istene
• Varró Attila: Négy fél között Roman Polanski: Az öldöklés istene

• Forgách András: Ördöge van Faust
KRITIKA
• Vajda Judit: Csoda Le Havre-ban Kikötői történet
• Pápai Zsolt: A szívem visszahúz Kopaszkutya Kettő
MOZI
• Barkóczi Janka: Martha Marcy May Marlene
• Varró Attila: Texas gyilkos földjén
• Kovács Kata: Fifti-fifti
• Hlavaty Tamás: Álcák csapdája
• Kolozsi László: Szűz vonalban
• Forgács Nóra Kinga: Legjobb szándék
• Vincze Teréz: Retró szerelem
• Sepsi László: Ördögsziget
• Baski Sándor: A rend őre
• Kovács Marcell: Trancsírák
• Alföldi Nóra: Jack és Jill
• Tüske Zsuzsanna: SOS Love: Az egymillió dolláros megbízatás
• Nevelős Zoltán: Mission Impossible: Fantom protokoll
DVD
• Pápai Zsolt: Szövetség az ördöggel
• Czirják Pál: Csillagosok, katonák
• Nagy V. Gergő: Greenberg
• Varga Zoltán: Végső menedék
• Tosoki Gyula: A szabadság himnusza
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A remény útja

Tamás Amaryllis

 

A svájci Xavier Koller, a magyar Ragályi Elemér egy török házaspár tragédiába torkolló kényszerű (?) menekülés-próbálkozását kínálja végiggondolásra dokumentum-értékű, kegyetlen éleslátással fotografált filmballadájában. Az elmúlt egy-két évben hozzánk érkező, s időnként a népharag céltáblájává vált román, erdélyi, lengyel, orosz, albán menekült-áradat ingerültséget, félelmet, értetlenkedést provokált sajnos sokakból. Nem tagadhatjuk, hogy a belőlük verbuválódott Moszkva-téri emberpiac – ahol a „munkaadók” nemegyszer átverik a legkülönbözőbb nációjú menekülteket (hiszen panaszra nem mehetnek, általában „nincsenek rendben a papírjaik”) – tény, s a nálunk is egyre nagyobb mértékben megjelenő felfogásbeli zűrzavarról, társadalmi banditizmusról árulkodik. A török Hayder és Meryem, primitív lázadók, de nem politikai, hanem szociális igazságtalanság elleni szerény tiltakozásból – legéletrevalóbb gyermekükkel a szegénység elől, a felcsillanó remény útján – indulnak el Svájcba, miután felszámolták „vad, civilizálatlan” életük ingóságait. Nem a féktelen sóvárgás hajtja őket a szabadság felé, pusztán gazdasági okok rejtőznek a háttérben.

A mód, mellyel „megsegíttetnek”: szégyenteljes – nagy elhatározásuk megbicsaklik már az isztambuli illegális közvetítők hiéna-seregén. Gyülevész vámszedők, embercsempészek kusza szövetű kultúrája tenyészik az egyszerű álmokon, a naiv vágyakon. Ez még nem a határok nélküli földgolyó, de a gyermekük halálával, a férj bebörtönzésével végződő történeten (mindazon, amiről „hallgatni kell” a századvégi exodusok láttán) megfeneklik az európai jövő képe is. Végiggondolva a hasonló sorsúak kálváriáját, s e szenvedésekben a „megsegítők” felelősségét, kollektív bűntudatunk vezeklése e filmmel megkezdődött. Talán ez is oka – a valódi művészi értékeken túl – az idén A remény útjának juttatott elismerésnek: a „legjobb külföldi filmért” járó Oscar-díjnak.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/10 53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4224