KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2012/január
• Muhi Klára: Képtelen év Filmrendszerváltás 2011
• Barkóczi Janka: Válságok és választások Beszélgetés Fliegauf Bencével
• Kolozsi László: „Ez lesz a legnehezebb filmem” Beszélgetés Mészáros Mártával
• Kovács Bálint: „Mint lúd a jégen” Beszélgetés Körösvölgyi Zoltánnal
PIXEL VS. CELLULOID
• Ádám Péter: A fejlődés ára Digitális mozi

• Huber Zoltán: Kóma és virágzás Beszélgetés Szabó Gáborral
SPORTMOZI
• Varró Attila: Az utolsó dobás Film és baseball
• Bikácsy Gergely: Sakk a művészetnek! Bábok és filmek
• Varga Dénes: Lyukra játsszák A svindler
SZÍNÉSZ/RENDEZŐ
• Baski Sándor: A politika hálójában George Clooney filmjei
• Géczi Zoltán: A nevem Jackie A Jackie Chan-brand
SCHORM/KISHON
• Zalán Vince: Minden rossz és minden jó Evald Schorm 2. rész
• Barkóczi Janka: Van szerencsénk Ephraim Kishon, a filmrendező
FILMISKOLA
• Margitházi Beja: Képi balett Résfilmek és egyéb kísérletek

• Bilsiczky Balázs: A kikerülőművész Beszélgetés Kardos Sándorral
FILM / SZÍNHÁZ
• Roboz Gábor: Mint a vakablak Yasmina Reza: Az öldöklés istene
• Varró Attila: Négy fél között Roman Polanski: Az öldöklés istene

• Forgách András: Ördöge van Faust
KRITIKA
• Vajda Judit: Csoda Le Havre-ban Kikötői történet
• Pápai Zsolt: A szívem visszahúz Kopaszkutya Kettő
MOZI
• Barkóczi Janka: Martha Marcy May Marlene
• Varró Attila: Texas gyilkos földjén
• Kovács Kata: Fifti-fifti
• Hlavaty Tamás: Álcák csapdája
• Kolozsi László: Szűz vonalban
• Forgács Nóra Kinga: Legjobb szándék
• Vincze Teréz: Retró szerelem
• Sepsi László: Ördögsziget
• Baski Sándor: A rend őre
• Kovács Marcell: Trancsírák
• Alföldi Nóra: Jack és Jill
• Tüske Zsuzsanna: SOS Love: Az egymillió dolláros megbízatás
• Nevelős Zoltán: Mission Impossible: Fantom protokoll
DVD
• Pápai Zsolt: Szövetség az ördöggel
• Czirják Pál: Csillagosok, katonák
• Nagy V. Gergő: Greenberg
• Varga Zoltán: Végső menedék
• Tosoki Gyula: A szabadság himnusza
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Blues Brothers 2000

Hideg János

 

A film egyik autós üldözős jelenetében a Blues Brothers nyomában szokás szerint ott a fél alabamai rendőrség. Jön az út vége. A BB kocsija átrepül a torlasz fölött, a zsaruk viszont bumm, mind egymásba csapódnak... Hosszú másodperceken át csak levegőben szálló, ízzé-porrá zúzódó rendőrautókat látni.

Bevallom, a filmből engem ez a képsor fogott meg leginkább, teljes esztelensége miatt. E másfél percnyi olcsó poén kedvéért egy átlag hazai film költségvetésének többszörösét elszórakozza John Landis rendező és a filmet producerként is jegyző Dan Aykroyd.

A még több autót összetörő, és még több blueszenészt felvonultató Blues Brothers 2000 amúgy meg sem közelíti meg 1980-ban készült revelatív elődjét. Tizennyolc év hosszú idő, ezalatt a film több kulcsszereplője az örök blues-mezőkre költözött. A legérzékenyebb veszteség James Belushi távozása, akit a Flintstone Frédiként megismert John Goodman helyettesít, több-kevesebb sikerrel. A filmet így elsősorban Dan Aykroyd és a gyerekszereplőként nagyot alakító Evan Bonifant viszi a hátán, kár, hogy sokszor magukra maradnak. A zene a régi, de a „cool” akasztófahumor megkopott: nagyjából az előző film jeleneteit és poénjait látjuk viszont a 90-es végének díszletei között. (A BB-t egyszer most is country-zenekarnak nézik, de ezúttal nem a Rawhide-dal, hanem a Ghost Riders in The Sky-jal vágják ki magukat, Elwoodot pedig most nem régi szerelmei, hanem az orosz maffia akarja kinyírni, és így tovább.)

Mindennek ellenére a Blues Brothers 2000 nem annyira elődjéhez, hanem az időközben a köpönyegéből kibújt filmekhez (Alan Parker The Commitments, s főleg a Leningrad Cowboys és a Vörös Hadsereg közös koncertjéhez) képest jelent csalódást, azok jóval élőbbnek, igazibbnak hatnak. Talán azért, mert az olcsó poénok akkor jók, ha tényleg olcsók.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/06 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3738