KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2012/január
• Muhi Klára: Képtelen év Filmrendszerváltás 2011
• Barkóczi Janka: Válságok és választások Beszélgetés Fliegauf Bencével
• Kolozsi László: „Ez lesz a legnehezebb filmem” Beszélgetés Mészáros Mártával
• Kovács Bálint: „Mint lúd a jégen” Beszélgetés Körösvölgyi Zoltánnal
PIXEL VS. CELLULOID
• Ádám Péter: A fejlődés ára Digitális mozi

• Huber Zoltán: Kóma és virágzás Beszélgetés Szabó Gáborral
SPORTMOZI
• Varró Attila: Az utolsó dobás Film és baseball
• Bikácsy Gergely: Sakk a művészetnek! Bábok és filmek
• Varga Dénes: Lyukra játsszák A svindler
SZÍNÉSZ/RENDEZŐ
• Baski Sándor: A politika hálójában George Clooney filmjei
• Géczi Zoltán: A nevem Jackie A Jackie Chan-brand
SCHORM/KISHON
• Zalán Vince: Minden rossz és minden jó Evald Schorm 2. rész
• Barkóczi Janka: Van szerencsénk Ephraim Kishon, a filmrendező
FILMISKOLA
• Margitházi Beja: Képi balett Résfilmek és egyéb kísérletek

• Bilsiczky Balázs: A kikerülőművész Beszélgetés Kardos Sándorral
FILM / SZÍNHÁZ
• Roboz Gábor: Mint a vakablak Yasmina Reza: Az öldöklés istene
• Varró Attila: Négy fél között Roman Polanski: Az öldöklés istene

• Forgách András: Ördöge van Faust
KRITIKA
• Vajda Judit: Csoda Le Havre-ban Kikötői történet
• Pápai Zsolt: A szívem visszahúz Kopaszkutya Kettő
MOZI
• Barkóczi Janka: Martha Marcy May Marlene
• Varró Attila: Texas gyilkos földjén
• Kovács Kata: Fifti-fifti
• Hlavaty Tamás: Álcák csapdája
• Kolozsi László: Szűz vonalban
• Forgács Nóra Kinga: Legjobb szándék
• Vincze Teréz: Retró szerelem
• Sepsi László: Ördögsziget
• Baski Sándor: A rend őre
• Kovács Marcell: Trancsírák
• Alföldi Nóra: Jack és Jill
• Tüske Zsuzsanna: SOS Love: Az egymillió dolláros megbízatás
• Nevelős Zoltán: Mission Impossible: Fantom protokoll
DVD
• Pápai Zsolt: Szövetség az ördöggel
• Czirják Pál: Csillagosok, katonák
• Nagy V. Gergő: Greenberg
• Varga Zoltán: Végső menedék
• Tosoki Gyula: A szabadság himnusza
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Sikoly

Turcsányi Sándor

 

„Mingyál jövök!” – sikoltotta, néhány éven át, korán szederjesedő arcú nagymamám, s mi tudtuk: vasárnap reggel hat óra van. Az idős korú népi káder heti rendszerességgel látogatta hazánk első lengyelpiacát a közeli, ám roppant egzotikus Gyál község sportpályáján. Ezen kívül úgyszólván mindennapos vendég volt a markóban és a sarki Sárga Géz patikában, ám ez vizsgált filmünk szempontjából szinte irreleváns. (De jöjjön csak egy kiadós courtroom drama, netán folytassa Koltai a Patikát!)

Szóval egy szép napon csinos kazettával érkezett haza a filmbolond matróna, valahol a lengyelek tizenhatosa táján vette, az volt ráírva, csupa géppel írott nagybetűvel, hogy HELLOVIN. (Így. Csoda, ha ez az alapvetően autodidakta teremtés a Hét mesterlövész folytatásának hitte?)

Úgyhogy nem ma kezdtem én ezt a horror műfajt. Cseppet sem ijeszt, ha az első áldozat azzal nyit, hogy kedvenc filmje az említett. Mert erről van szó megint. Túlkoros fejű iskolásokat öl a halálsikolynak öltözött sorozatgyilkos. Bár e kijelentés így kicsit félrevezető, ám nem lenne stílszerű lelőni a poént, hisz a filmben is késsel dolgoznak. Tényleg! Van egy késes cég (Shogun Kft., Arany Él Gmk. vagy mit tudom én), aki szállítja azt az egyfajta dögunalmas konyhakést Hollywoodnak. Kitalálhatnának valami újat is. E megjegyzés már az alkotókra (is) vonatkozik.

Végezetül néhány értékelő megjegyzés. A Sikoly unalmas és érdektelen. De van benne egy poén: az iskolaigazgató épp a gyilkos maszkot (filléres tucatáru, a fél suli abban rohangál) próbálgatja, amikor rányitnak és nagyon megijed, hogy meglátja valaki. Velünk a gyilkos nyit rá persze, én meg szeretem, hogyha iskolaigazgatót, rendőrt vagy politikust ölnek egy filmben. De ez egy olyan szép játékos pillanat, hogy ezért megéri. Na jó, nem éri meg. Hagyják ki nyugodtan.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/06 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3735