KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2012/január
• Muhi Klára: Képtelen év Filmrendszerváltás 2011
• Barkóczi Janka: Válságok és választások Beszélgetés Fliegauf Bencével
• Kolozsi László: „Ez lesz a legnehezebb filmem” Beszélgetés Mészáros Mártával
• Kovács Bálint: „Mint lúd a jégen” Beszélgetés Körösvölgyi Zoltánnal
PIXEL VS. CELLULOID
• Ádám Péter: A fejlődés ára Digitális mozi

• Huber Zoltán: Kóma és virágzás Beszélgetés Szabó Gáborral
SPORTMOZI
• Varró Attila: Az utolsó dobás Film és baseball
• Bikácsy Gergely: Sakk a művészetnek! Bábok és filmek
• Varga Dénes: Lyukra játsszák A svindler
SZÍNÉSZ/RENDEZŐ
• Baski Sándor: A politika hálójában George Clooney filmjei
• Géczi Zoltán: A nevem Jackie A Jackie Chan-brand
SCHORM/KISHON
• Zalán Vince: Minden rossz és minden jó Evald Schorm 2. rész
• Barkóczi Janka: Van szerencsénk Ephraim Kishon, a filmrendező
FILMISKOLA
• Margitházi Beja: Képi balett Résfilmek és egyéb kísérletek

• Bilsiczky Balázs: A kikerülőművész Beszélgetés Kardos Sándorral
FILM / SZÍNHÁZ
• Roboz Gábor: Mint a vakablak Yasmina Reza: Az öldöklés istene
• Varró Attila: Négy fél között Roman Polanski: Az öldöklés istene

• Forgách András: Ördöge van Faust
KRITIKA
• Vajda Judit: Csoda Le Havre-ban Kikötői történet
• Pápai Zsolt: A szívem visszahúz Kopaszkutya Kettő
MOZI
• Barkóczi Janka: Martha Marcy May Marlene
• Varró Attila: Texas gyilkos földjén
• Kovács Kata: Fifti-fifti
• Hlavaty Tamás: Álcák csapdája
• Kolozsi László: Szűz vonalban
• Forgács Nóra Kinga: Legjobb szándék
• Vincze Teréz: Retró szerelem
• Sepsi László: Ördögsziget
• Baski Sándor: A rend őre
• Kovács Marcell: Trancsírák
• Alföldi Nóra: Jack és Jill
• Tüske Zsuzsanna: SOS Love: Az egymillió dolláros megbízatás
• Nevelős Zoltán: Mission Impossible: Fantom protokoll
DVD
• Pápai Zsolt: Szövetség az ördöggel
• Czirják Pál: Csillagosok, katonák
• Nagy V. Gergő: Greenberg
• Varga Zoltán: Végső menedék
• Tosoki Gyula: A szabadság himnusza
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Fesztivál

Clermont-Ferrand

Rövidre vágva

Palotai János

Clermont-Ferrand a rövidfilmesek Cannes-ja. Kis filmek nagy fesztiválja.

 

Clermont neve a középkorban azzal vált ismertté, hogy itt hirdette meg az első keresztes hadjáratot II. Orbán pápa 1095-ben a fundamentalizmus jegyében. A filmfesztiválra szerencsére nem a kirekesztő hajlam jellemző. Christian Guinot, az egyik alapító elmondta, hogy a rendezvény egyetemi filmklubból nőtt ki: néhány filmrajongó fejébe vette, hogy egy hétig csak rövidfilmeket vetítsenek, miközben a műfaj a hetvenes években – a tévé, a videó elterjedése miatt is – agonizált. Amikor másutt (így nálunk is) bezárnak a filmklubok, itt 1978-tól olyan fesztivált szerveznek, amelyre csak egy órásnál rövidebb celluloid filmekkel lehet nevezni. Az ő „fundamentalizmusuk” toleránsabb az egyházatyákénál: nem égettek hosszúfilmet, videót. Az utóbbit az idén – fordulópontként a fesztivál 24 éves történetében – már be is fogadták. Így 140 hagyományos mellett 44 digitális művel bővült a versenymezőny.

A fődíj – nevét Julius Caesar gall ellenfeléről, Vercingetorixról kapta – 3.500 eurót és azonos értékű digitális átírást jelent. A közönség nem értékelte ennyire Julien Leloup filmjét, kifütyülte a Fekete bárányt, rokonszenvével és díjaival inkább az angol Leonard-t és a francia Squash-t tüntette ki. Nem ritka, hogy egy film több díjat is kap: a győztes dán, a Woyzeck utolsó szimfóniája (Nikolaj Arcel) a legjobb hang díját is elnyerte. A lengyel Férfiak ügye című filmért nemcsak a rendező, Slawomir Fabicki kapott – ifjúsági – díjat, de az operatőr, Godfrejow is, ráadásul a sajtó különdíján is osztozhattak. Az a szociális érzékenység, ami a kelet-európai filmművészetet jellemezte, s a rendszerváltások után sem tűnt el, Clermont-ban mindig kedvező fogadtatásra talál. Fabicki filmje tárgyában emlékeztet Kie¶lowski Tízparancsolatára; mintha hozzátenné a tizenegyediket: „Ne bántsd a gyermeket!”. Főszereplője a tizenéves Bartek: munkanélküli, s emiatt alkoholizáló apja szíjjal veri, tornatanára puszta kézzel. Udvarukban gazdátlan kutyák várják, hogy elvigyék vagy elaltassák őket. A fiú – hasonlít Tarkovszkij Boriszkájára – egy ketrecbe „menekül”. Az állat és a gyerek hálás, de kockázatos kelléke a filmnek; garantálja a sikert – és a kudarcot. A rendező elmondta, hogy nem lehetett „sérült” gyerekekkel eljátszatni a szerepet, akiket a valóságban is vernek, mivel ők nem beszélnek a traumáikról.

A legjobb animációs filmnek járó elismerés mellett az ifjúsági díjat is elnyerte a Nosferatu tangó, a Svájcban élő, magyar származású Horváth Zoltán francia koprodukcióban készült remekműve. (A rendező két éve a szolnoki millenniumi filmfesztivál fődíját kapta Tetemek és rákfélék című filmjéért.) A Nosferatu tangó a „kihajtogatós” könyveket idézi: a 3D-s képek „lapozásánál” az előzőre rádől a következő. A (rém)mese két vérszívó, a vámpír és a szúnyog találkozásáról szól.

A magyar főiskolás, Kocsis Ágnes Szortírozott levelekje díjat ugyan nem nyert, de már az is siker, hogy beválogatták a versenybe (ez eddig csak egyszer történt meg magyar filmmel, Mundruczó Kornél Aftájával). A Szortírozott levelek visszafogott történet egy magányos kishivatalnokról, aki a postáról lopott levelekből teremt maga köré fiktív világot. A francia közönség értékelte a filmet; megtapsolta – s nem pusztán udvariasságból. Az előző előadáson ugyanis kifütyülte a hazai Angele-t. A látottak alapján megállapítható, hogy a nemzetközi mezőny erősebb volt a franciánál, s a mi filmünk is erős csoportba került: a holland Drissen, a német Tschahotin és az angol Shelley filmje mellé. Utóbbi (A farok) „monthy-pythonos” stílusban szól a diszkriminációról.

A nagy szuperprodukciók drágulása mellett felértékelődnek a „short storyk”. Nemcsak kis költségvetésük teszi vonzóvá őket (az Afta 3 és fél, a Szortírozott levelek 5 millió forintba került, a tavalyi nyertes Feleségem darabjai pedig 220 ezer frankba), de a „multikkal” szemben alternatívát jelenthetnek a helyi kultúrák, lokális értékek, a stiláris szabadság és eredetiség megőrzésében is. Clermont jó hatással van a hazai rövidfilm-gyártásra is, Franciaországban évente 6-800 kisfilm készül.

A fesztivállal együtt filmvásárt is tartanak. Az alapítók ugyanis fontosnak tartották, hogy az alkotók ne csak bemutassák, de el is adhassák filmjeiket. Az azóta eltelt tizenhét év alatt a vásár nagyot fejlődött, magyar filmet azonban csak a vásár katalógusában lehetett találni: tavaly tizennyolcat – az teljes kínálat egy százalékát. Idén már csak 12 magyar rövidfilm akadt a több mint kétezer között. A sikeres reklámot egy retrospektív vetítés, illetve a jó versenyszereplés jelenthetné. (Az Aftát még a fesztivál alatt megvette egy brazil tévé.) Ehhez azonban több jó kisfilmet kellene csinálni, mert egy f(ilm)ecske nem csinál nyarat…

Pár éve nálunk is láthatók a clermonti fesztivál sikeres filmjeiből készített összeállítások, előbb a csillaghegyi Banán-klub, majd a Francia Intézet rendezésében. Tavaly ezzel párhuzamosan rendezték a Banán kisfilm fesztivált. Nemcsak a nézőknek érdemes odafigyelni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/05 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2553