KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2012/január
• Muhi Klára: Képtelen év Filmrendszerváltás 2011
• Barkóczi Janka: Válságok és választások Beszélgetés Fliegauf Bencével
• Kolozsi László: „Ez lesz a legnehezebb filmem” Beszélgetés Mészáros Mártával
• Kovács Bálint: „Mint lúd a jégen” Beszélgetés Körösvölgyi Zoltánnal
PIXEL VS. CELLULOID
• Ádám Péter: A fejlődés ára Digitális mozi

• Huber Zoltán: Kóma és virágzás Beszélgetés Szabó Gáborral
SPORTMOZI
• Varró Attila: Az utolsó dobás Film és baseball
• Bikácsy Gergely: Sakk a művészetnek! Bábok és filmek
• Varga Dénes: Lyukra játsszák A svindler
SZÍNÉSZ/RENDEZŐ
• Baski Sándor: A politika hálójában George Clooney filmjei
• Géczi Zoltán: A nevem Jackie A Jackie Chan-brand
SCHORM/KISHON
• Zalán Vince: Minden rossz és minden jó Evald Schorm 2. rész
• Barkóczi Janka: Van szerencsénk Ephraim Kishon, a filmrendező
FILMISKOLA
• Margitházi Beja: Képi balett Résfilmek és egyéb kísérletek

• Bilsiczky Balázs: A kikerülőművész Beszélgetés Kardos Sándorral
FILM / SZÍNHÁZ
• Roboz Gábor: Mint a vakablak Yasmina Reza: Az öldöklés istene
• Varró Attila: Négy fél között Roman Polanski: Az öldöklés istene

• Forgách András: Ördöge van Faust
KRITIKA
• Vajda Judit: Csoda Le Havre-ban Kikötői történet
• Pápai Zsolt: A szívem visszahúz Kopaszkutya Kettő
MOZI
• Barkóczi Janka: Martha Marcy May Marlene
• Varró Attila: Texas gyilkos földjén
• Kovács Kata: Fifti-fifti
• Hlavaty Tamás: Álcák csapdája
• Kolozsi László: Szűz vonalban
• Forgács Nóra Kinga: Legjobb szándék
• Vincze Teréz: Retró szerelem
• Sepsi László: Ördögsziget
• Baski Sándor: A rend őre
• Kovács Marcell: Trancsírák
• Alföldi Nóra: Jack és Jill
• Tüske Zsuzsanna: SOS Love: Az egymillió dolláros megbízatás
• Nevelős Zoltán: Mission Impossible: Fantom protokoll
DVD
• Pápai Zsolt: Szövetség az ördöggel
• Czirják Pál: Csillagosok, katonák
• Nagy V. Gergő: Greenberg
• Varga Zoltán: Végső menedék
• Tosoki Gyula: A szabadság himnusza
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Bárcsak

Tosoki Gyula

If Only – angol–amerikai, 2004. Rendezte: Gil Junger. Szereplők: Jennifer Love Hewitt, Paul Nicholls, Tom Wilkinson. Forgalmazó: Pro-Video. 91 perc.

Az egyazon történetminta alternatív változatait felvonultató filmtípusra Frank Capra Az élet csodaszép című, 1946-es munkája nyomán csodálkoztak rá először az újításokra fogékony nézők, de a rendezőnek jó ideig nem akadt követője. A kortárs színtéren viszont népszerű lett ez a forma, amit jól mutat, hogy lengyel, német, brit, francia és hollywoodi variánsai egyaránt léteznek (lásd például a Véletlen, A lé meg a Lola, A nő kétszer, a Smoking/No Smoking vagy az Idétlen időkig című opuszokat). A nyolcvanas évek óta tévésorozatok iparosaként ismert, és a mozifilmek világába csak elvétve betévedő Gil Junger rendező is rácsatlakozott a trendre, és egy bimbózó kapcsolat távlatairól értekezett. A Bárcsak a caprai örökség felé húz, felvállaltan érzelmes–ábrándos darab. A Londonban játszódó film egy amerikai lány és egy angol fiú szerelméről mesél, pontosabban arról, hogy sokkélménye után a fiú miként ébred rá eltagadott érzéseire, és mi módon igyekszik artikulálni azokat. A maníros–modoros mondatokkal és szituációkkal teli expozíció langymeleg tucatromatikát ígér, ám szerencsére egy még éppen időben érkező fordulattal a tempó felpörög, és az egyhangúságot suspense-helyzetek váltják. A film legerősebb része következik, idővel azonban újra leül a sztori, és az abszolút mélyponton – egy irritálóan valószerűtlen pillanatban – Jennifer Love Hewitt nagyzenekari kísérettel elénekli saját szerzeményét. Itt kevés választja el a filmet attól, hogy tökéletesen érdektelenné váljon, az utolsó néhány perc azonban újfent tartogat izgalmakat, sőt még a szeretet megváltó erejéről szóló közhelygyűjtemény beiktatása sem okoz különösebb problémát. Az már sokkal zavaróbb, hogy az ismételten Hewitt kisasszony énekesnői ambícióit demonstráló zárlat úgy fest, akár egy ódivatú videó.

Extra: semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/02 61-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10968