KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2012/január
• Muhi Klára: Képtelen év Filmrendszerváltás 2011
• Barkóczi Janka: Válságok és választások Beszélgetés Fliegauf Bencével
• Kolozsi László: „Ez lesz a legnehezebb filmem” Beszélgetés Mészáros Mártával
• Kovács Bálint: „Mint lúd a jégen” Beszélgetés Körösvölgyi Zoltánnal
PIXEL VS. CELLULOID
• Ádám Péter: A fejlődés ára Digitális mozi

• Huber Zoltán: Kóma és virágzás Beszélgetés Szabó Gáborral
SPORTMOZI
• Varró Attila: Az utolsó dobás Film és baseball
• Bikácsy Gergely: Sakk a művészetnek! Bábok és filmek
• Varga Dénes: Lyukra játsszák A svindler
SZÍNÉSZ/RENDEZŐ
• Baski Sándor: A politika hálójában George Clooney filmjei
• Géczi Zoltán: A nevem Jackie A Jackie Chan-brand
SCHORM/KISHON
• Zalán Vince: Minden rossz és minden jó Evald Schorm 2. rész
• Barkóczi Janka: Van szerencsénk Ephraim Kishon, a filmrendező
FILMISKOLA
• Margitházi Beja: Képi balett Résfilmek és egyéb kísérletek

• Bilsiczky Balázs: A kikerülőművész Beszélgetés Kardos Sándorral
FILM / SZÍNHÁZ
• Roboz Gábor: Mint a vakablak Yasmina Reza: Az öldöklés istene
• Varró Attila: Négy fél között Roman Polanski: Az öldöklés istene

• Forgách András: Ördöge van Faust
KRITIKA
• Vajda Judit: Csoda Le Havre-ban Kikötői történet
• Pápai Zsolt: A szívem visszahúz Kopaszkutya Kettő
MOZI
• Barkóczi Janka: Martha Marcy May Marlene
• Varró Attila: Texas gyilkos földjén
• Kovács Kata: Fifti-fifti
• Hlavaty Tamás: Álcák csapdája
• Kolozsi László: Szűz vonalban
• Forgács Nóra Kinga: Legjobb szándék
• Vincze Teréz: Retró szerelem
• Sepsi László: Ördögsziget
• Baski Sándor: A rend őre
• Kovács Marcell: Trancsírák
• Alföldi Nóra: Jack és Jill
• Tüske Zsuzsanna: SOS Love: Az egymillió dolláros megbízatás
• Nevelős Zoltán: Mission Impossible: Fantom protokoll
DVD
• Pápai Zsolt: Szövetség az ördöggel
• Czirják Pál: Csillagosok, katonák
• Nagy V. Gergő: Greenberg
• Varga Zoltán: Végső menedék
• Tosoki Gyula: A szabadság himnusza
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Hupikék törpikék

Lovas Anna

The Smurfs – amerikai, 2011. Rendezte: Raja Gosnell. Írta: J. David Stem és David N. Weiss. Kép: Phil Meheux. Zene: Hector Pereira. Szereplők: Neil Patrick Harris (Patrick), Jayma Mays (Grace), Hank Azaria (Hókuszpók), Sofía Vergara (Odile). Gyártó: Columbia Pictures / Kerner Entertainment. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 103 perc.

Az Így jártam anyátokkal forgatókönyvírói büszkén kihúzhatják magukat, mert ismét bebizonyosodott, hogy egy jó színész önmagában még nem képes maradandót alkotni, csak ha a megírt karakter is megadja a lehetõséget. Az említett sorozat sztárja, Neil Patrick Harris, a Hupikék törpikékben a világ legjelentéktelenebb családi-film színészének hat, hasonlóan a mesefigurák iránti nosztalgiától elvakult sorstársaihoz.

A fantázia nélküli szereplõk mellett még a CGI törpök a legéletrevalóbbak, Aprajafalváról Hókuszpók ármánykodásával és Ügyifogyi hibájából a metropoliszba érkezve sem hagynak fel a törpölõdéssel, minikáoszt okozva New York-i emberbarátaik életében. A törpök mostanra mindössze távoli leszármazottai a legendássá vált belga képregény-õsöknek, könyvbõl kell kikeresniük a múltjukat, ahogy mi is éppen csak, hogy rájuk ismerünk. A kitûzött mondanivalót (a családalapítás prioritását a karrierrel szemben) agyon is csapja az öncélú nagyvárosi ökörködés és a hosszas bulijelenetek, amelyek az aprajafalvi szimbolikus társadalomhoz képest már annyira távol állnak tõlünk, hogy nem találni a kapcsolódási pontot az eredeti hagyományaival. Kellõ humorral és izgalmas kalandokkal mindez menthetõ is lenne, és míg utóbbi tisztességgel meg van oldva, maximum két-három poénon húzzuk mosolyra a szánkat. Ha másért nem is, mert már nagyon szeretnénk érezni a régi mese hangulatát – de erre a törp-dalon kívül nincs túl sok lehetõségünk.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/09 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10785