KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2012/január
• Muhi Klára: Képtelen év Filmrendszerváltás 2011
• Barkóczi Janka: Válságok és választások Beszélgetés Fliegauf Bencével
• Kolozsi László: „Ez lesz a legnehezebb filmem” Beszélgetés Mészáros Mártával
• Kovács Bálint: „Mint lúd a jégen” Beszélgetés Körösvölgyi Zoltánnal
PIXEL VS. CELLULOID
• Ádám Péter: A fejlődés ára Digitális mozi

• Huber Zoltán: Kóma és virágzás Beszélgetés Szabó Gáborral
SPORTMOZI
• Varró Attila: Az utolsó dobás Film és baseball
• Bikácsy Gergely: Sakk a művészetnek! Bábok és filmek
• Varga Dénes: Lyukra játsszák A svindler
SZÍNÉSZ/RENDEZŐ
• Baski Sándor: A politika hálójában George Clooney filmjei
• Géczi Zoltán: A nevem Jackie A Jackie Chan-brand
SCHORM/KISHON
• Zalán Vince: Minden rossz és minden jó Evald Schorm 2. rész
• Barkóczi Janka: Van szerencsénk Ephraim Kishon, a filmrendező
FILMISKOLA
• Margitházi Beja: Képi balett Résfilmek és egyéb kísérletek

• Bilsiczky Balázs: A kikerülőművész Beszélgetés Kardos Sándorral
FILM / SZÍNHÁZ
• Roboz Gábor: Mint a vakablak Yasmina Reza: Az öldöklés istene
• Varró Attila: Négy fél között Roman Polanski: Az öldöklés istene

• Forgách András: Ördöge van Faust
KRITIKA
• Vajda Judit: Csoda Le Havre-ban Kikötői történet
• Pápai Zsolt: A szívem visszahúz Kopaszkutya Kettő
MOZI
• Barkóczi Janka: Martha Marcy May Marlene
• Varró Attila: Texas gyilkos földjén
• Kovács Kata: Fifti-fifti
• Hlavaty Tamás: Álcák csapdája
• Kolozsi László: Szűz vonalban
• Forgács Nóra Kinga: Legjobb szándék
• Vincze Teréz: Retró szerelem
• Sepsi László: Ördögsziget
• Baski Sándor: A rend őre
• Kovács Marcell: Trancsírák
• Alföldi Nóra: Jack és Jill
• Tüske Zsuzsanna: SOS Love: Az egymillió dolláros megbízatás
• Nevelős Zoltán: Mission Impossible: Fantom protokoll
DVD
• Pápai Zsolt: Szövetség az ördöggel
• Czirják Pál: Csillagosok, katonák
• Nagy V. Gergő: Greenberg
• Varga Zoltán: Végső menedék
• Tosoki Gyula: A szabadság himnusza
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Hétköznapi pár

Kovács Kata

Perfect Sense – brit, 2011. Rendezte: David Mackenzie. Írta: Kim Fupz Aakeson. Kép: Giles Nutgens. Zene: Max Richter. Szereplők: Ewan McGregor (Michael), Eva Green (Susan), Connie Nielsen (Lucy), Stephen Dillane (Samuel). Gyártó: Sigma Films / Subotica / Zentropa Entertainment. Forgalmazó: Szuez Film. Feliratos. 90 perc.

Két magának való ember reménytelennek tûnõ románcát egy megállíthatatlan, világméretû fertõzés bonyolítja: az emberek groteszk rohamok kíséretében, lépésrõl lépésre veszítik el összes érzékszervüket. A kallódásra és lelki bénultságra hajlamos hõsöket megéneklõ David MacKenzie másfél évtizede tartó pályájának viszonylag szerényebb, realista történeteihez (Young Adam, Asylum, Hallam Foe) képest az univerzálisabbnak ígérkezõ Hétköznapi pár látszólag jelent csak irányváltást. Csupán lírai narrációval kísért áldokumentarista szekvenciái és néhány utcai nagyjelenet révén rokonítható ugyanis a tágabb perspektívát és teljesebb emberi természetrajzot felmutató apokalipszis-filmekkel, mint amilyen a Vakság.

MacKenzie ismét szûkebb fókuszú, személyes, ezúttal intenzív szubjektivitást is alkalmazó történetet mond el, melynek hõsei nem a hétköznapi életkörülmények széthullásának áldozataivá váló átlagemberek, hanem eleve kisiklásra hajló útkeresõk: a szoknyapecér sztárséf (Ewan McGregor) és a dekadens, nárcisztikus epidemiológus (a megszokott eszköztárával dolgozó Eva Green) találkozása a meghittséget nélkülözõ ön- és egymás-marcangolás felõl vezet a végsõ egymásra találásig. A film nem enged a sci-fi vagy a horror mûfaji csábításának, ahogyan a testi tapasztalás vezérmotívuma jegyében a szereplõk hivatásai közül sem a science fiction irányába terelõ járványkutatást, hanem a textúrák, illatok és ízek élményhármasán alapuló szakácsmûvészetet emeli ki. A melodrámai hangvétel és az ösztön-motivációk révén a Hétköznapi pár szépen belesimul MacKenzie életmûvébe, ugyanakkor az érzelmi túlfûtöttség, valamint az események fokozott kiszámíthatatlanságának és groteszkségének együttese révén hátborzongatóbb is összes eddigi filmjénél. Kár, hogy elmélyültebb gondolatok híján csak egy üresen optimista megoldást tud a nézõ szemébe vágni: az elesettek egyetlen esélye az egymásba kapaszkodás.

Kovács Kata


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/09 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10783