KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2012/január
• Muhi Klára: Képtelen év Filmrendszerváltás 2011
• Barkóczi Janka: Válságok és választások Beszélgetés Fliegauf Bencével
• Kolozsi László: „Ez lesz a legnehezebb filmem” Beszélgetés Mészáros Mártával
• Kovács Bálint: „Mint lúd a jégen” Beszélgetés Körösvölgyi Zoltánnal
PIXEL VS. CELLULOID
• Ádám Péter: A fejlődés ára Digitális mozi

• Huber Zoltán: Kóma és virágzás Beszélgetés Szabó Gáborral
SPORTMOZI
• Varró Attila: Az utolsó dobás Film és baseball
• Bikácsy Gergely: Sakk a művészetnek! Bábok és filmek
• Varga Dénes: Lyukra játsszák A svindler
SZÍNÉSZ/RENDEZŐ
• Baski Sándor: A politika hálójában George Clooney filmjei
• Géczi Zoltán: A nevem Jackie A Jackie Chan-brand
SCHORM/KISHON
• Zalán Vince: Minden rossz és minden jó Evald Schorm 2. rész
• Barkóczi Janka: Van szerencsénk Ephraim Kishon, a filmrendező
FILMISKOLA
• Margitházi Beja: Képi balett Résfilmek és egyéb kísérletek

• Bilsiczky Balázs: A kikerülőművész Beszélgetés Kardos Sándorral
FILM / SZÍNHÁZ
• Roboz Gábor: Mint a vakablak Yasmina Reza: Az öldöklés istene
• Varró Attila: Négy fél között Roman Polanski: Az öldöklés istene

• Forgách András: Ördöge van Faust
KRITIKA
• Vajda Judit: Csoda Le Havre-ban Kikötői történet
• Pápai Zsolt: A szívem visszahúz Kopaszkutya Kettő
MOZI
• Barkóczi Janka: Martha Marcy May Marlene
• Varró Attila: Texas gyilkos földjén
• Kovács Kata: Fifti-fifti
• Hlavaty Tamás: Álcák csapdája
• Kolozsi László: Szűz vonalban
• Forgács Nóra Kinga: Legjobb szándék
• Vincze Teréz: Retró szerelem
• Sepsi László: Ördögsziget
• Baski Sándor: A rend őre
• Kovács Marcell: Trancsírák
• Alföldi Nóra: Jack és Jill
• Tüske Zsuzsanna: SOS Love: Az egymillió dolláros megbízatás
• Nevelős Zoltán: Mission Impossible: Fantom protokoll
DVD
• Pápai Zsolt: Szövetség az ördöggel
• Czirják Pál: Csillagosok, katonák
• Nagy V. Gergő: Greenberg
• Varga Zoltán: Végső menedék
• Tosoki Gyula: A szabadság himnusza
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Hét perc a Mennyországban

Pápai Zsolt

Sheva dakot be gan eden – izraeli-francia-magyar, 2008. Rendezte és írta: Omri Givon. Kép: Nitai Netzer. Zene: Adrien Blaise. Szereplők: Reymond Amsalem (Galia), Eldad Fribas (Boaz), Nadav Netz (Oren), Ronit Yudkevitz (Dr. Talia). Gyártó EZ Films / Transfax. Forgalmazó: Mozinet. Feliratos. 94 perc.

 

A hagyományosabb nyomozásnarratíva összekapcsolása a nyomozást végző személy lelkében lejátszódó folyamatok bemutatásával régóta bevált stratégia a filmrendezők körében: ez a megoldás kivált a modernizmusban lett jelentős, de már a neorealizmusban és a noir klasszikus korszakában is fel-feltünedezett. Az izraeli Omri Givon debütfilmje közvetve ehhez a hagyományhoz kapcsolódik, amikor egy buszon elkövetett merénylet során éktelen testi és lelki sebeket szerző – többek között a szerelmét is elveszítő – fiatal nő útját követi le. A főszereplő, Galia számára a megmentője utáni kutakodás szolgál az önvizsgálat ürügyéül.

Nem csupán a film meséje, de előadásmódja is a modern előzményeket idézi meg, a rendező ugyanis számos, a szubjektív tartalmak feltérképezése céljából az ötvenes–hatvanas években kikísérletezett eszközt hangsúlyosan használ. A film első felében precízen elválasztja egymástól a Galia szubjektumában lévő és az azon kívüli képeket – többször alkalmazva a múltat és a jelent egyazon kompozíción belül megjelenítő, Sjöberg (Julie kisasszony) és Bergman (A nap vége) által kidolgozott flashback-technikát –, a játékidő előrehaladtával azonban már itt-ott egybemosódnak a különböző idősíkok és tudattartalmak. Meglepő, hogy miközben mind nehezebb eligazodni az idősíkok szövevényében, a figurák motivációi és a történetben elfoglalt pozícióik egyre érthetőbbek lesznek. Az időjáték kiváltképpen szép példája – már a film végefelé –, amikor a merénylet képeit és a merényletre egy roncstemetőben visszaemlékező Galiát látjuk párhuzamos és grafikai montázs segítségével. Ezek a pillanatok adják az erejét ennek az amúgy nem különösebben eredeti, a filmtörténeti hagyományhoz nagy alázattal és értően, de korántsem újító módon viszonyuló mozidarabnak.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/08 54-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10265