KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
   2011/december
TINTIN
• Bayer Antal: Ideáll egy belga Tintin képregények
HATÁRSÁV
• Horeczky Krisztina: Apa, Fiú, Szentlélek Mundruczó színháza
NEKROLÓG
• Orosdy Dániel: Andrew Laszlo 1926–2011
HERSKÓ
• Muhi Klára: Prospero odavan Herskó János
• Mitrovits Miklós: „Nem akartam rossz kompromisszumot kötni” Beszélgetés Herskó Janossal
MADÁCH/JANKOVICS
• Hirsch Tibor: Emberrajz Az ember tragédiája
• Schubert Gusztáv: Ádám a vérzivatarban Madách és Jankovics
DR. GONZO
• Géczi Zoltán: Hunter kontra Hollywood Hunter S. Thompson-adaptációk
• Varró Attila: A kis Gatsby Rumnapló
TARSEM SINGH
• Baski Sándor: Barokkos képzelet Tarsem Singh
• Megyeri Dániel: A nyúlon túl Tarsem Singh videóklipjei
TINTIN
• Hlavaty Tamás: Az igazi ifjú Indiana Jones Tintin kalandjai
FILMEMLÉKEZET
• Zalán Vince: Minden rossz és minden jó Evald Schorm 1. rész
• Takács Ferenc: Az ördög cimborája Gabriel Pascal
ÖKOFILMEK
• Gerdelics Miklós: Digitális Gaia Ökológiai videójátékok
• Barotányi Zoltán: A világ nélkülünk Élet az ember után
MOZIPEST
• Palotai János: Várostérkép Új Budapest kortárs filmen
TELEVÍZÓ
• Baski Sándor: Kibervitézek Hacktion
FESZTIVÁL
• Babiczky László: A tudás-alapú mozi Szolnok
KÖNYV
• Gelencsér Gábor: Lépésirány Paul Schrader: A transzcendentális stílus a filmben
FILM / REGÉNY
• Vajda Judit: Férfibú Mordecai Richler: Így látta Barney
• Vajda Judit: Férfibú Mordecai Richler: Így látta Barney
• Roboz Gábor: A fősodor verziója Richard J. Lewis: Barney és a nők
KRITIKA
• Pintér Judit: Vatikáni vakáció Van pápánk!
MOZI
• Margitházi Beja: Elena
• Roboz Gábor: Szent György megöli a sárkányt
• Kolozsi László: Almanya, a török paradicsom
• Forgács Nóra Kinga: Az én Amerikám
• Sepsi László: Lopott idő
• Nevelős Zoltán: Válogatott gyilkosok
• Lovas Anna: Csizmás, a kandúr
• Fekete Tamás: Karácsony Artúr
DVD
• Sepsi László: Idegen arcok
DROGFILMEK
• Czirják Pál: Szerelmi álmok (Liszt)
DVD
• Nagy V. Gergő: Hétpróbás gazemberek
• Tosoki Gyula: Nem írnek való vidék
• Pápai Zsolt: Morituri
• Varga Zoltán: Torrente 4. – Halálos válság
• Bata Norbert: Batman: A kezdet kezdete
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Tangó és tulipán

Vajda Judit

 

A Tangó és tulipán többször is megviccel minket, miközben nézzük. A film olyan turistavígjátéknak indul, mint a Ha kedd van, akkor ez Belgium, majd a turistacsoportból egy figurát kiemelve az ő road movie-jaként folytatódik, hogy végül romantikus film legyen belőle.

Főhősünk Rosalba, egy középkorú pescarai háziasszony (ez is üdítő újdonság, melyet a feministák nyilván üdvözölni fognak), aki – miután egy kirándulás során egyszerűen ottfelejtik egy országúti kávézóban – úgy dönt, inkább hazaindul autóstoppal, hogy legyen egy szabad napja. Ám a sors úgy akarja, hogy Velence felé vegye az irányt, és mivel még úgysem járt ott soha, szervez egy kis magánkiruccanást – férj és gyerekek nélkül.

A címszereplő ellentétpár feminin fele, a tulipán Rosalbát jelképezi, aki Velencébe érkezvén egy öreg anarchista virágárusnál vállal munkát. Az eredeti cím szerinti kenyér pedig egy férfit szimbolizál, aki munkájánál fogva gyakran kerül kapcsolatba a kenyérrel, amikor pincérként a vendégek elé teszi, és aki a nőnek is minden reggel előkészít egy darab kenyeret az egyéb finomságok mellett. Rosalba ugyanis Fernandónál, egy igen-igen választékos beszédű férfinál talál szállást, akivel – ez ugye nem túl meglepő – egymásba szeretnek.

Van-e joga egy férjes, többgyerekes anyának új életet kezdeni, vagy első lépésként például fiatalkora hangszerén, tangóharmonikán játszani, önálló keresetre szert tenni, és végül – közel az ötvenhez – beleszeretni valakibe? Ezt az énkereső mesét Silvio Soldini 2000-ben (!) készült műve sok humorral, érzelemmel, néhány abszurd jelenettel és – ahogy azt az olasz filmektől megszokhattuk – sok bolondos alakkal ábrázolja.

Az epilógusként a film végére toldott jelenet pedig (ami lehet álom vagy képzelgés, de lehet valóság is) a kőkemény realistákat talán fanyalgásra készteti, de a romantikusoknak és a feministáknak mindenképpen tetszeni fog.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2005/06 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8295