KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
   2011/december
TINTIN
• Bayer Antal: Ideáll egy belga Tintin képregények
HATÁRSÁV
• Horeczky Krisztina: Apa, Fiú, Szentlélek Mundruczó színháza
NEKROLÓG
• Orosdy Dániel: Andrew Laszlo 1926–2011
HERSKÓ
• Muhi Klára: Prospero odavan Herskó János
• Mitrovits Miklós: „Nem akartam rossz kompromisszumot kötni” Beszélgetés Herskó Janossal
MADÁCH/JANKOVICS
• Hirsch Tibor: Emberrajz Az ember tragédiája
• Schubert Gusztáv: Ádám a vérzivatarban Madách és Jankovics
DR. GONZO
• Géczi Zoltán: Hunter kontra Hollywood Hunter S. Thompson-adaptációk
• Varró Attila: A kis Gatsby Rumnapló
TARSEM SINGH
• Baski Sándor: Barokkos képzelet Tarsem Singh
• Megyeri Dániel: A nyúlon túl Tarsem Singh videóklipjei
TINTIN
• Hlavaty Tamás: Az igazi ifjú Indiana Jones Tintin kalandjai
FILMEMLÉKEZET
• Zalán Vince: Minden rossz és minden jó Evald Schorm 1. rész
• Takács Ferenc: Az ördög cimborája Gabriel Pascal
ÖKOFILMEK
• Gerdelics Miklós: Digitális Gaia Ökológiai videójátékok
• Barotányi Zoltán: A világ nélkülünk Élet az ember után
MOZIPEST
• Palotai János: Várostérkép Új Budapest kortárs filmen
TELEVÍZÓ
• Baski Sándor: Kibervitézek Hacktion
FESZTIVÁL
• Babiczky László: A tudás-alapú mozi Szolnok
KÖNYV
• Gelencsér Gábor: Lépésirány Paul Schrader: A transzcendentális stílus a filmben
FILM / REGÉNY
• Vajda Judit: Férfibú Mordecai Richler: Így látta Barney
• Vajda Judit: Férfibú Mordecai Richler: Így látta Barney
• Roboz Gábor: A fősodor verziója Richard J. Lewis: Barney és a nők
KRITIKA
• Pintér Judit: Vatikáni vakáció Van pápánk!
MOZI
• Margitházi Beja: Elena
• Roboz Gábor: Szent György megöli a sárkányt
• Kolozsi László: Almanya, a török paradicsom
• Forgács Nóra Kinga: Az én Amerikám
• Sepsi László: Lopott idő
• Nevelős Zoltán: Válogatott gyilkosok
• Lovas Anna: Csizmás, a kandúr
• Fekete Tamás: Karácsony Artúr
DVD
• Sepsi László: Idegen arcok
DROGFILMEK
• Czirják Pál: Szerelmi álmok (Liszt)
DVD
• Nagy V. Gergő: Hétpróbás gazemberek
• Tosoki Gyula: Nem írnek való vidék
• Pápai Zsolt: Morituri
• Varga Zoltán: Torrente 4. – Halálos válság
• Bata Norbert: Batman: A kezdet kezdete
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Televízó

„Társkeresés N 1463”

Öregek, koszosak

Ardai Zoltán

 

Kellenek tévéjátékok. Még akkor is, ha épp a „televíziós termelés” diktálta tempó nem vállalkozásokra ösztönzi a tévéjátékok szerzőit. Van persze bőven ellenhatás: jó tradíciók, a tévén belüli és kívüli visszhang, s maga a szerzők ambíciója. De lám: Mihályfi Imre Társkeresése mégis csupán egy kézenfekvő téma kézenfekvő feldolgozása; szakmailag gondos, művészileg a komolyabb gondokat eleve elkerülő munka. Egyébként: olajozott csapatmunka. A rendezés nem áraszt se kéziratpapír-, se díszletszagot. A benne megjelenített történések közepes (nem silány!) élvezhetősége, érdekessége nagyrészt a forgatókönyv érdeme és „érdeme”. A megint csak „Kolumbusz tojása”-alapon kiválasztott főszereplők nincsenek formán kívül, de a többiek sem, sőt játékukat öröm nézni, bár nem nagyon heves öröm, mert többnyire olyan színészi feladatot kaptak, amilyet már sokadszor oldanak meg a szemünk láttára. De Páger Antal az érző szívű, öreg kópé szerepében és Dajka Margit a magányos, bájos-gyengéden agresszív idős hölgy szerepében nem mutatnak rossz értelemben vett rutint. Lecsapnak panelszerű szerepükre, a leírt szövegre, amit (vagy hasonlót) már a verebek is betéve tudnak, és az az övék lesz: élővé teszik, átszellemítik. Akárcsak Czinkóczi Zsuzsa, aki most már felső tagozatost játszhat; ő megérzékíti számunkra azt az „egyszerű”, rendes, de nem jámbor és nem buta lányt, aki ábránd-ölő körülményei közt is a leglényegesebb emberi értékeket szem előtt tartva törődik szerencsétlen nagyapjával. Nehéz helytállnia: az álmodozó, vén szemetesember, akivel egy pincelakásban él kettesben, gyakran ad okot a veszekedésre. (Elissza a pénzt, megeszi az ő ebédjét, amit meg ő kínál neki, abba – tettetett betegsége címén – beleköp, stb.) Ezenkívül iskolai ügyei is nyomasztják a lányt. Barátnői nincsenek. S mert elvált anyja börtönben ül (tanúi vagyunk egy látogatásnak, ez kitűnő jelenet), a hivatalos emberek a nyakára járnak nagyapjának, el akarják választani őket egymástól, a lány neveltetése érdekében. A férfi névházasságot tervez, hogy ne vihessék intézetbe unokáját, akire szüksége van. Most jelenik meg a képernyőn Dajka, s ekkor már tudjuk a továbbiakat. Hogy a nagyapa épp őtőle fog váltig ódzkodni, még jobban, mint az apróhirdetéses hölgyektől. De hiába, mert lezajlik majd egy bizonyos folyamat (amit bár az x-edik variációban látunk, mégis szórakozva fogunk végignézni), s a nagyapa, mikor épp diadalmaskodik a sír-előtti szerelem, meghal. Olyannyira járt út ez, hogy nem is érződik zavaró vázlatosság a szcénák során, hisz már seregnyi rég kiesztergált részlet áll rendelkezésre. Úgyhogy nem kínos végignézni ezt a filmet. Ami kicsit kínos, az ki is lóg belőle, le lehetett volna nyirbálni: például a poéndobáló szóváltásokat, amikor Páger és Csákányi nyilvánvalóan rólunk, a nézőkről tudva beszélgetnek.

Az utolsó jelenetben az öregasszony és a lány együtt hordják a szemeteskukákat, folytatják a nagyapa munkáját. Összeolvad az eddig lazábban összefonódó két főtéma: az „öregek magánya és szerelme”-téma s az „egy tipikus lánysors”-téma. Ezt képbevágások előzik meg arról, hogyan zajlik a mondénabb élet a körúton. Azt sugallva: „efelől akár benőheti őket a fű”, tudniillik azokat, akiket most megszerettünk. Hát igen. Ráadásul az ő valóságbeli megfelelőjük élete olykor – egy olasz film címével szólva – még csúfabb, koszosabb, gonoszabb...

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/11 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6931