KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
   2011/december
TINTIN
• Bayer Antal: Ideáll egy belga Tintin képregények
HATÁRSÁV
• Horeczky Krisztina: Apa, Fiú, Szentlélek Mundruczó színháza
NEKROLÓG
• Orosdy Dániel: Andrew Laszlo 1926–2011
HERSKÓ
• Muhi Klára: Prospero odavan Herskó János
• Mitrovits Miklós: „Nem akartam rossz kompromisszumot kötni” Beszélgetés Herskó Janossal
MADÁCH/JANKOVICS
• Hirsch Tibor: Emberrajz Az ember tragédiája
• Schubert Gusztáv: Ádám a vérzivatarban Madách és Jankovics
DR. GONZO
• Géczi Zoltán: Hunter kontra Hollywood Hunter S. Thompson-adaptációk
• Varró Attila: A kis Gatsby Rumnapló
TARSEM SINGH
• Baski Sándor: Barokkos képzelet Tarsem Singh
• Megyeri Dániel: A nyúlon túl Tarsem Singh videóklipjei
TINTIN
• Hlavaty Tamás: Az igazi ifjú Indiana Jones Tintin kalandjai
FILMEMLÉKEZET
• Zalán Vince: Minden rossz és minden jó Evald Schorm 1. rész
• Takács Ferenc: Az ördög cimborája Gabriel Pascal
ÖKOFILMEK
• Gerdelics Miklós: Digitális Gaia Ökológiai videójátékok
• Barotányi Zoltán: A világ nélkülünk Élet az ember után
MOZIPEST
• Palotai János: Várostérkép Új Budapest kortárs filmen
TELEVÍZÓ
• Baski Sándor: Kibervitézek Hacktion
FESZTIVÁL
• Babiczky László: A tudás-alapú mozi Szolnok
KÖNYV
• Gelencsér Gábor: Lépésirány Paul Schrader: A transzcendentális stílus a filmben
FILM / REGÉNY
• Vajda Judit: Férfibú Mordecai Richler: Így látta Barney
• Vajda Judit: Férfibú Mordecai Richler: Így látta Barney
• Roboz Gábor: A fősodor verziója Richard J. Lewis: Barney és a nők
KRITIKA
• Pintér Judit: Vatikáni vakáció Van pápánk!
MOZI
• Margitházi Beja: Elena
• Roboz Gábor: Szent György megöli a sárkányt
• Kolozsi László: Almanya, a török paradicsom
• Forgács Nóra Kinga: Az én Amerikám
• Sepsi László: Lopott idő
• Nevelős Zoltán: Válogatott gyilkosok
• Lovas Anna: Csizmás, a kandúr
• Fekete Tamás: Karácsony Artúr
DVD
• Sepsi László: Idegen arcok
DROGFILMEK
• Czirják Pál: Szerelmi álmok (Liszt)
DVD
• Nagy V. Gergő: Hétpróbás gazemberek
• Tosoki Gyula: Nem írnek való vidék
• Pápai Zsolt: Morituri
• Varga Zoltán: Torrente 4. – Halálos válság
• Bata Norbert: Batman: A kezdet kezdete
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Könyv

Hirosima gyermeke

„Mondottam, ember: küzdj…”

Koósz István

Tanulmányok Sindó Kaneto filmművészetéről.

 

Ahhoz képest, hogy a japán filmművészet milyen fontos helyet foglal el a világ filmművészeteinek sorában, a magyar nyelvű szakirodalom – legalább is, ami a köteteket illeti – meglehetősen szegényes. A tanulmányok terén, főleg az utóbbi évek termését nézve jobb a helyzet, amit az is bizonyít, hogy született annyi nívós tanulmány, hogy a Gondolat Kiadó Farkas György és Lázár Kovács Ákos szerkesztésében a Conditio Humana sorozatának második részeként érdemesnek tartotta megjelentetni a Hirosima gyermeke című kötetet Sindó Kaneto filmművészetéről.

 Sindó többszörösen is szerencsés választás: egyrészt közel nyolc évtizedes tevékenysége példa arra, hogy egy következetesen megtartott művészi hitvallás vállalása ikonikus filmek megszületését inspirálta, amellyel jellegzetes nyomot hagyott a japán film XX. századi történetén, másrészt a japán film magyarországi recepciójának történetében is fontos szerepet játszik. A II. világháború miatt megszakadt japán-magyar kapcsolatok újjáépítésének fontos terepe volt a két ellentétes politikai póluson levő ország számára a nemzetközi békemozgalom (Béke Világtanács), mely ugyan erőteljes szovjet befolyás alatt állt, de amely határozottan háború-, ezen belül atombomba ellenes propagandát folytatva jelentős japán részvétellel működött. (Wintermantel Péter: Nippon-babona. Osiris, 2017.). Szerencsésen találkozott a politikai kívánalom a művészi értékkel akkor, amikor az 1945 után moziforgalmazásban bemutatott első japán film éppen a Hirosima gyermekei lett 1955-ben. E film sikere megalapozta Sindó magyar hírnevét, amit a Kopár sziget és az Onibaba tovább erősített. Kuroszava mellett alighanem Sindó volt az egyetlen japán rendező, akinek a nevét a mozilátogatók ismerték a 60-as 70-es években.

Természetesen nálunk azok a filmjei számíthattak jelentősebb sikerre, ahol a történet beágyazottsága a japán történelembe, a kulturális, esztétikai, pszichológiai viszonyokba nem annyira mély, és ezért lehetőség van a filmeknek metaforikus, parabolisztikus értelmezésére, mint az említett Hirosima gyermekeinél, vagy a Kopár szigetnél, ahol a Sindóra oly jellemző motívumok, mint a „természettel való küzdelem”, az „élni akarás”, a „munka apoteózisa” a problémamentes azonosulás lehetőségét kínálja. Magyarországon bemutatott későbbi filmjeinek (Fojtogatás, Erotikus képregény) viszonylagos sikertelenségét talán e parabolisztikus jelleg hiánya magyarázza.

A kötet tanulmányai Sindó életművének néhány fontos aspektusát világítják meg: Vihar Judit a forgatókönyvírónak is nagyszerű rendező szépirodalmi ihletettségű filmjeit tekinti át, tanulmányokat olvashatunk a japán társadalmi változások filmes ábrázolási módjairól (Hidasi Judit), a színház és klasszikus irodalom hatásairól (Mátrai Titanilla), vagy olyan jellegzetes motívumok megjelenési formáiról, mint az emlékezés és a túlélés (Farkas György). Benke Attila a műfajiság problémáit vizsgálja Sindónál, Murai Gábor pedig Kopár sziget és az Onibaba strukturális kérdéseiről értekezik. Különösen érdekes Kenéz László sakuhacsi (japán fuvola) művész személyes tapasztalatokat is hasznosító tanulmánya a mester-tanítvány viszony speciálisan japán vonatkozásairól, Kárpáti György multikulturális kitekintése a Hacsikó forgatókönyve kapcsán, valamint Sági Attila elemzése a Hirosimában született és ott is meghalt Sindó filmjeinek olyan személyes jellegzetességéről, amely a nem japán nézők előtt elsikkad: a hirosimai nyelvjárás használatáról. (Sindó filmjeit nézve egyébként is gyakran lehet az az érzésünk, hogy amit a filmvásznon látunk, az az ő története.) E tanulmányok azt bizonyítják, nem árt mélyebben megismerkedni egy olyan filmrendezővel, aki egész életében abban hitt, hogy a legnagyobb tragédiák között is érdemes élni és küzdeni is az életért.

 A kötet végén filmográfiát találhatunk, szerepel benne minden olyan film, amelyhez a rendezőnek valamilyen köze volt, és bár így is elég informatív, talán nem ártott volna legalább az általa rendezett filmekhez rövid tartalmi összefoglalót írni, a Magyarországon bemutatott filmjeinél pedig a magyar bemutató időpontját közölni. És még valami: ugyan nem sok illúzióm van a magyar tudományos könyvek terjesztési lehetőségeiről, de arra is nagyobb gondot kellene fordítani, hogy az olvasókhoz eljusson a kötet, mert aki szeretné megvenni, annak bizony „vadásznia” kell rá, olyan kevés helyen kapható.

Gondolat Kiadói Kör, 2017.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/07 50-51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13723