KritikaSwingÁlomlányokVajda Judit
Fazekas Csaba szokatlanul későn, 11 évvel sikeres debütálása után jelentkezett új nagyjátékfilmmel.
Fazekas Csabának már a 2003-as Magyar
Filmszemlén nem kevesebb, mint hét díjjal jutalmazott bemutatkozó
nagyjátékfilmje, a Boldog születésnapot
is ezer szállal kötődött a zenéhez, a zeneiséghez. A műnek már a főcímében is
személyesen megjelent és dalra fakadt egy legendás táncdalénekesnő (Kovács
Kati), de a játékidő teljes folyamán nagy hangsúlyt kaptak az aláfestő zenék (a
kísérőzene megkomponálása az Emil.RuleZ! együtteshez kötődött, melynek tagjai
személyesen is felbukkantak a filmben). Aztán itt vannak az olyan apróságok,
mint hogy a főhős ének-zene szakos tanár, akinek zenekara is van (vagy
legalábbis volt, mint az a cselekmény egy későbbi pontján kiderül). Ahogy
némileg az is a zenéhez, pontosabban a zeneiséghez köthető, hogy a Boldog születésnapot nagyon jól volt
vágva (a film által nyert egyik kitüntetés a Szemlén a Barsi Bélának ítélt
Arany Olló-díj volt).
Ilyen előzmények után
tehát nem is olyan meglepő, hogy Fazekas második nagyjátékfilmje szabályos
zenés film lett, mely teljes mértékben teljesíti a műfaj szabályait. A Swing sztorija is egy zenés filmeknél, musicaleknél
gyakori sémát követ: olyan „csillag születik”-történet, mely egy énekes
lánytrió felemelkedését mutatja be (azt most ne firtassuk, hogy meddig
emelkednek, ennyiben ugyanis a mű azért valamennyire rendhagyó). Mindezzel
pedig az alkotó egyszerre nyúl vissza a nagy elődökhöz és hozza be az
aktualitást, hiszen napjainkban sokadik reneszánszukat élik az új arcokat
kereső tehetségkutatók. Ami pedig a klasszikus vonalat illeti: Fazekas egyrészt
az olyan szabályok betartásával követi a műfaj alapjait, mint például, hogy a
szereplők mindegyikének van egy saját, csak rá épülő száma, amikor abszolút ő
áll reflektorfényben, a többiek pedig csak kísérik (a trió tagjain kívül még az
őket segítő transzvesztita előadóművésznek, sőt az együttest összehozó kiöregedett
énekesnőnek is van önálló nagyjelenete).
A Swing ezen kívül egy konkrét darabhoz is kötődik a zenés film
műfaján belül, hiszen az igen hasonló cselekményelemek és motívumok okán akár a
Dreamgirls laza remake-jének is
tekinthető. A Swing Angels és a Dreamettes is három női énekesből áll, akik
között szakmai vetélkedés zajlik. Mindkét filmben fontos szerep jut a
csajbandát felfuttató menedzsernek (a Swingben
a menedzser jobbkezének, aki elkíséri a lányokat a balatoni turnéra) – ő
egyúttal (itt is, ott is) érzelmi viszonyba is keveredik az énekesekkel, amiből
a szakmai féltékenység mellett szerelemféltés is kialakul. Fazekas filmjében
fontos szerep jut az egyik karakter, Kati kisfiának, ahogy a Dreamgirls Effie-jének is volt egy
gyereke. A naiva figura, Angéla pedig – Lorrellhez hasonlóan – beleszeret egy
őt kihasználó és átverő férfiba. De az olyan apróságok is tekinthetők a Bill
Condon-film előtti tisztelgésnek, mint például az a jellemző kép, ahogy az
énekesnők, közvetlenül azelőtt, hogy felmegy a függöny, közösen egy láthatóan
gondosan megkomponált, jellegzetes pózba merevednek – éppenséggel pont úgy
állnak be, ahogy azt a Dreamettesnél is gyakran láthattuk.
A Swing ezen kívül egy mindezeknél szubtilisebb szinten is követi a Dreamgirls stratégiáját. Utóbbi alkotás
ugyanis átmenetet képez a zenés film és a musical között, amennyiben körülbelül
a harmadáig klasszikus zenés filmként működik (azaz a szereplők kizárólag „igazolt”
keretek között, színpadon vagy próba közben fakadnak dalra), majd szép
fokozatosan egyre több olyan jelenetet kapunk (jellemzően egy-egy érzelmi
csúcspontnál), amikor a hősök egymáshoz intézett szavaikat is dalban mondják el.
Ennek mintájára a Fazekas-film is átlépi egyszer-egyszer a zenés film határait
és musicallé változik, a váltás pedig itt is mindig emocionális tetőpontoknál
következik be. A Swing legszebb
jelenete, melyben a három nő egymásra talál egy elegáns étteremben, miközben
épp mindhármuknak összeomlik az élete – ekkor kisegítik az épp megfulladni
készülő öreg dívát, és együtt éneklik el a Mindig
az a perc a legszebb perc című Karády-dalt. A másik ilyen átmenet, amikor Rita
az egyik fellépésen a közönség tagjai közt felfedezi csalfa férjét és annak
szeretőjét, s a színpadról hozzájuk lépve a sláger végét már a férfinak szóló
szemrehányásba fordítja.
A fent jellemzett képsorok
közül az első egyúttal arra is remek példa, hogy milyen nagyszerűen oldja meg a
film, hogy ne csak szavakkal beszéljen a nézőhöz. Az éttermi egymásra találás
jelenete két percnyi zenével és dallal mond el annyi információt, melynek
közléséhez legalább tíz perc szükségeltetett volna, amennyiben az alkotó ragaszkodik
a verbalitáshoz. S miközben a Swing
szórakoztató közönségfilmként is tökéletesen működik, ezen felül is kiemeli még
néhány beszédes apróság az egyszerű zsánerfilmek sorából. Ha mégoly aprókkal
is, de szimbólumokkal dolgozik, méghozzá elég következetesen. A filmben első
blikkre a színszimbolika átgondolt alkalmazása a legfeltűnőbb. Az aprólékosan
megtervezett színpadképeknél például igen szembeötlő, hogy a Swing Angels
tagjai sokszor vannak ugyanolyan színű ruhába öltöztetve, mint amilyen a
függöny mögöttük – így is jelezve, hogy Kati, Rita és Angéla ide tartoznak,
szerves részeit képezik ennek a világnak, itt, a színpadon a helyük. De már a
trió show businessbe való betörése előtt is megfigyelhető az egyes karakterek
színekkel való jellemzése: a szemnek is nagyon szép az a jelenet, amikor a
férje által elhanyagolt, ősz hajú, szürkébe öltözött Rita lakásuk szürke fala
előtt, szürke berendezési tárgyak között ringatózik magányosan: egy szürke nő a
szürkeségben.
A színpadra lépések
esetében ráadásul nem egyedül a színek nyernek metaforikus értelmet. A lányok
az egyik koncerten a szórakoztatóipar ikonikus figuráinak vannak beöltöztetve,
és nagyon beszédes, hogy ki kinek a bőrébe bújt. A szerény és visszahúzódó,
bátortalan Angéla Audrey Hepburnként jelenik meg, Rita – akit kihasznált és
eldobott élete férfija – Marilyn Monroe jelmezét ölti magára, míg a tévéshow-s
múltjára oly büszke, Kovács Kati nevét viselő Kati egy igazi profi entertainer,
Madonna egyik legendás fellépőruhájára emlékeztető kosztümben áll a színpadra.
A Swingben azonban ugyanekkora örömet szereznek a műfaji elvárásokhoz
kötődő brillírozások is: a rendező előző filmjéhez hasonlóan itt is nagyon jó a
ritmus, a vágás, ezen kívül a történet nagyon jól van poentírozva. A kívánt
hatást a forgatókönyv van, hogy ellenpontozással éri el (a Karády-dal „Mindig az a perc a legszebb perc…” sora
házassági drámára vágva), de van, hogy teli pofával röhögtető, abszolút
működőképes viccek (lásd a szőke nő és a csokor virág kezdetű anekdotát) vagy
frappáns bemondások („Főzök neked egy jó erős Unicumot”) okoznak vidám
perceket. Mindennek és a velejéig profi előadásoknak, a nagyszerű színészi
játéknak és az igényes látványvilágnak köszönhetően teljesen mindegy, hogy
vajon létezik-e a valóságban negyvenes évekbeli dalokkal haknizó,
transzvesztitákkal haverkodó csajbanda – a Swingben
mindez ott van és működik.
Fazekas Csaba a Boldog születésnapottal nemzedéki
közérzetfilmet alkotott, most ezzel szemben – hőseinek, a huszonéves Angélának,
a késő harmincas Katinak és az ötvenes Ritának köszönhetően – három generációt
szólít meg egyszerre (sőt, Törőcsik Mari figurájával még a legidősebbek is tudnak
azonosulni). A Boldog születésnapot
egy nap alatt egy egész életet letudni vágyó főhősének filmes fejlődésregénye
az életkezdést állította a középpontba, míg a Swing – megint csak a központi figurákon keresztül – egyszerre
jeleníti meg az életkezdést és az újrakezdést. A több mint egy évtizedre eltűnt
író-rendező régóta várt új műve tehát nemcsak a klasszikus zenés filmekből örökít
át minden erényt, de saját korábbi alkotásából is, miközben bizonyos
szempontból meg is haladja. Szóval még sok ilyet, csak ha lehet kérni,
gyakrabban.
SWING
magyar,2014. Rendezte
és írta: Fazekas Csaba. Kép: Garas Dániel. Zene: Faltay Csaba.
Hang: Fekete Kovács Kornél. Vágó: Barsi Béla. Szereplők: Törőcsik
Mari (Vadász Emmi) , Csákányi Eszter (Rita), Ónodi Eszter (Kati),
Törőcsik Franciska (Angéla), Mészáros Béla (Miki), Kulka János
(Ali), Csuja Imre (Tibor). Gyártó: Unio Film. Forgalmazó: A
Company Hungary. 117 perc.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 261 átlag: 5.56 |
 |
|
